!

Beke Richárd Magyar

1986. szeptember 29. (Budapest) –

Teljes névBeke Richárd
KatalógusnévBeke Richárd

Könyvei 1

Beke Richárd: Gettó-legendárium

Antológiák 2

Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Magánvégtelen
Jobbágy Tibor (szerk.): Új Galaxis 20.

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Gubanc Lili vagyok. Mer, hogy ez a becsületes nevem. Ezt ragasztották rám az ősök, de ha mást kapok, az csak félrevezetne téged: nagyon is rászolgáltam az elmúlt idők során. Asszongyák cigánynak lenni kábé százszor rosszabb, mint indiánnak. Lehet benne valami, de mi itt jóval többet kaszinózunk, ők meg inkább fújják a sípokat. Egyébként nem bánom, hogy a sápadt arcú szemében mi is rézbőrűek vagyunk. Csípem a zenéjüket. Hiszed vagy sem, nem vagyok valami népszerű a suliban. Ennek lehet az az oka, hogy együtt lógok a Cseresnyés Belindával, aki az osztályunkba jár, de rajtam kívül nincsenek más barátai. Egyébként egész jó fej, és csupán egyetlen hibája akad, amellett, hogy szemüveges, duci, jehovás meg stréber, ez pedig a Dolhai Attila nevet viseli. Amióta látta őt színházban énekelni, szobája falának minden szegletét az ő plakátjaival rakja tele, tolltartóját pedig olyan matricák díszítik, amiket senki sem tudja, honnan szerez, de hogy a boltban nem kaphatók, az fix. Gőzünk sincs, hogy most akkor szerelmes belé, vagy inkább hasonlítani akar rá. Ennek az ő rajongásának van előnye is, meg hátránya is. Például nekem jó, mer bármikor rá tudom venni őt bármire, csak annyit kell mondanom, hogy Dolhai Attila a helyében már rég megírta volna a leckémet, meg nem teketóriázna és lesmárolná azt, aki bejön neki. Beli ilyenkor erőt vesz magán és cselekszik, majd rend szerint intőt is kap érte, ami után néhány napig kerül engem, aztán megy minden a régi kerékvágásban. A szülei már számtalanszor eltiltották tőlem, mondván, hogy rossz társaság vagyok, de valójában ők rontják el, mer folyton piszkálják, hogy „nahát, kicsim… Dolhai Attila biztos nem enne ennyi krémest meg lúdlábat!” Valaki igazán szólhatna nekik, hogy ne szenyózzák a Belit, azér vannak a barátai, nekik annyi a dolguk, hogy szeressék és kész. Bele se gondolnak, hogy mennyire rossz, amikor azér nem űzhetsz tréfát valakiből, mer el van szontyolodva a családja miatt és mókázás helyett épp vigasztalnod kell őt.

Az élet itt olykor alig-alig moccan, máskor meg jó, hogy el nem száguld melletted. Nincs saját vécénk, de egy középre tolt szekrénnyel elintéztük, hogy legyen saját szobám, ami valahol jobb, mint a semmi. Imádom a könyveket bújni, mindenfélét, még ha nem is mindig értem mi van bennük, de annál semmi sem jobb, ha az ember lánya bevackolja magát a takaró alá, aztán szép csendben, nyugiban hallgatja a neki felmondott meséket.

A papa asszongya, még egy jó’ fél év, és már nem a gettóban fogunk lakni. Megyünk Budára, mer pöpec melót kapott, amiből telik rá, viszont esténként addig is olyan fáradt lesz, hogy nem tud majd nekem mesét mondani. Látja, hogy készülök kiverni a balhét, mer az nem járja, hogy nincs mese. De aztán olyan dolgot mond, hogy attól mindjár megenyhülök, és még vihogok is. Asszongya most már egészen nagy lány vagyok, és ideje, hogy kitanuljam a mesemondás csínját-bínját, ezért egy ideig én fogom őt álomba dumálni ilyen-olyan történetekkel. De nem akármilyenekkel, hanem fogjam magam és gyűjtsem össze minden mesés sztoriját, meg legendáját ennek a zegzugos környéknek, azokat a félelmetes, varázslatos, meghökkentő fajtákat, amik a sava-borsát adják, és írjam is le mind, mer magunkkal kell vinnünk, hogy majd mások is láthassák, honnan jöttünk. Mondom neki, hogy szar lesz, és a burzsujok nem kíváncsiak rá, de elintézi annyival, hogy majd meglátom én azt, meg majd akkor feleseljek, ha ő éppen felesezik. Asszem lesz dolgom bőven, mivel egyetlen helyi legendát sem ismerek. Azér csak nyúzom tovább, hogy beleírhatok-e ilyen meg olyan dolgokat, mint a mama meséje is, amelyiket mindig mondta régen, és magnóra is felvette, hogy az szóljon miután lövik a pizsit, az ő hangján, amikor épp nincs itt. Papa meg asszongya, hogy szép is lenne, ha nem raknám bele a sárkányos mesét, hiszen az a sztori családi örökség, és visszük el magunkkal. Szal legendáriumomat a mama szavaival kezdem, aztán majd meglátjuk mi lesz.

Lunemorte P>!

Hiszed vagy sem, nem vagyok valami népszerű a suliban. Ennek lehet az az oka, hogy együtt lógok a Cseresnyés Belindával, aki az osztályunkba jár, de rajtam kívül nincsenek más barátai. Egyébként egész jó fej, és csupán egyetlen hibája akad, amellett, hogy szemüveges, duci, jehovás meg stréber, ez pedig a Dolhai Attila nevet viseli. Amióta látta őt színházban énekelni, szobája falának minden szegletét az ő plakátjaival rakja tele, tolltartóját pedig olyan matricák díszítik, amiket senki sem tudja, honnan szerez, de hogy a boltban nem kaphatók, az fix. Gőzünk sincs, hogy most akkor szerelmes belé, vagy inkább hasonlítani akar rá. Ennek az ő rajongásának van előnye is, meg hátránya is. Például nekem jó, mer bármikor rá tudom venni őt bármire, csak annyit kell mondanom, hogy Dolhai Attila a helyében már rég megírta volna a leckémet, meg nem teketóriázna és lesmárolná azt, aki bejön neki. Beli ilyenkor erőt vesz magán és cselekszik, majd rend szerint intőt is kap érte, ami után néhány napig kerül engem, aztán megy minden a régi kerékvágásban. A szülei már számtalanszor eltiltották tőlem, mondván, hogy rossz társaság vagyok, de valójában ők rontják el, mer folyton piszkálják, hogy „nahát, kicsim… Dolhai Attila biztos nem enne ennyi krémest meg lúdlábat!” Valaki igazán szólhatna nekik, hogy ne szenyózzák a Belit, azér vannak a barátai, nekik annyi a dolguk, hogy szeressék és kész. Bele se gondolnak, hogy mennyire rossz, amikor azér nem űzhetsz tréfát valakiből, mer el van szontyolodva a családja miatt és mókázás helyett épp vigasztalnod kell őt.

Lunemorte P>!

Egy egyszerű, kissé gyengécske sárkánylánnyal gazdagodott a királyi család és bár ez roppant kellemetlen, de a sárkányok kőbe vésett törvényei közt ősidők óta ott szerepelt, hogy nőstény bizony nem uralkodhatott a birodalmon. Atyja minden követ megmozgatott (szó szerint is), hogy leánya a lehető legrosszabb nevelést kapja, mer mégis csak az ő vére, és utolsó reményét abba vetette, hogy ha a gonoszság benne is rútul kisarjad, kétségkívül akadnak majd figyelemre méltó kérői, akkor pedig biztosan lesz végül egy kellően alávaló és ronda herceg is, akinek később átadhatja helyét a trónon.

Lunemorte P>!

Aztán, amikor hat óra körül visszaváltozik emberré, és hazavergődik a szomszédunkba, nem érti miért tépem folyton a szakállát, és kajakra meg kellett mondanom neki, hogy azér, tetsziktudni, mer ezüstből van és ezt mindenki tudja, és full sötét a Zergős bá, ha ő nem tetszik tudni.

Lunemorte P>!

– Ne féltse az egres bokrokat. Háromszor jár körbe az eperpisztoly, mielőtt a bús enyészetnek adná magát.
– Jaj, Szindbád! Senki sem hazudott még nekem ilyen szépeket!

Lunemorte P>!

Előttük állt a kerék. Zöld, vörös és lila lámpák pettyezték a sárga acélszerkezetet, a nyitott kabinokat pedig piros, gombakalap-szerű ernyők fedték, csakúgy, mint otthon, a képen. Lomhán és méltóságteljesen mozgott, mint egy lény, ami az idők kezdete óta helyezkedik saját rettentő súlya alatt.