!

Bék Timur magyar

Könyvei 1

Bék Timur: Aszterión

Antológiák 2

Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Nagy Koppány Zsolt (szerk.): Enumeráció

Népszerű idézetek

virezma P>!

Ha bemondják, hogy a mélység a jó,
az ember kertbe megy, és kutat ás,
akkor is, hogyha lelke léghajó.
Ezt úgy hívják: képmutatás.

54. oldal (Jellempásztorok)

_selene_ IP>!

Egészben maradni, élni túl nehéz.
Könnyen múlok, aggodalmatlanul.
Lótuszban ülök. Mint sűrű, sárga méz,
feltör a fény repedt bőröm alól.

Most, hogy látom torkolatát a létnek,
külön sejtenként csodálom magam.
E planétát hagyom, kutyák egyék meg;
csak az jöjjön velem, mi céltalan.

40. oldal, Entrópia, XIV.

_selene_ IP>!

Szakadékokat keresünk

„All things move toward their end” – Nick Cave

Kattanásra torzuló emlékeket gyűjtünk,
ezért nem tudjuk megérteni
a tőlünk független dolgokat.
Más világokhoz kapcsolódunk
gyűröttfehér takarók alatt,
próbálunk egy magunkhoz hasonló
univerzummal egyesülni.

Egész testünket beborítja a felejtés átlátszó oldata.
A hideg napszéltől
teljesen ránk keményedett.
Pikkelyesre száradt bőrünk alatt
az izmok nem képesek közelebb húzni
egymáshoz a csontokat.
Gerincvelőnkben az emlékezés vágya melegszik,
s mi a szemünkből izzadunk.
Zuhanni élünk –
Szakadékokat keresünk a magány fennsíkján,
a mélység érzete tesz minket boldoggá,
és a földet érés boldogtalanná.
A valósághoz alig van közünk.
Cafatjai ott fájnak, mélyen bennünk,
emlékek sejtmagjaiba zárva,
és halálunk pillanatában
végtelenül messzire kerülünk tőle.

Akkor megpróbálunk visszaemlékezni
az megismert univerzumokra,
és elhitetjük magunkkal,
hogy a világ nem csak azért fog hiányozni,
mert mi nem leszünk benne.

61-62. oldal

virezma P>!

Most nincs királya a kornak –
alkalmi eszmék uralkodnak,
összefolyt a fekete, a fehér,
lépnünk kell, és nem tudunk hova.

51. oldal (Patt)