Bék Timur magyar
1997. január 12. (Komló) –
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Bék Timur |
---|---|
Nem | férfi |
@Aszterion |
Könyvei 1
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Enumeráció Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit
Antológiák 3
Népszerű idézetek
Szakadékokat keresünk
„All things move toward their end” – Nick Cave
Kattanásra torzuló emlékeket gyűjtünk,
ezért nem tudjuk megérteni
a tőlünk független dolgokat.
Más világokhoz kapcsolódunk
gyűröttfehér takarók alatt,
próbálunk egy magunkhoz hasonló
univerzummal egyesülni.
Egész testünket beborítja a felejtés átlátszó oldata.
A hideg napszéltől
teljesen ránk keményedett.
Pikkelyesre száradt bőrünk alatt
az izmok nem képesek közelebb húzni
egymáshoz a csontokat.
Gerincvelőnkben az emlékezés vágya melegszik,
s mi a szemünkből izzadunk.
Zuhanni élünk –
Szakadékokat keresünk a magány fennsíkján,
a mélység érzete tesz minket boldoggá,
és a földet érés boldogtalanná.
A valósághoz alig van közünk.
Cafatjai ott fájnak, mélyen bennünk,
emlékek sejtmagjaiba zárva,
és halálunk pillanatában
végtelenül messzire kerülünk tőle.
Akkor megpróbálunk visszaemlékezni
az megismert univerzumokra,
és elhitetjük magunkkal,
hogy a világ nem csak azért fog hiányozni,
mert mi nem leszünk benne.
61-62. oldal
Patt
Nyúzott, téli este van,
gyalog megyek haza.
Átvágok a Széchenyin
a Kárász utca felé.
A sarki italbolt előtt
hobók ordibálnak.
Olcsó borokat isznak:
Bástyát, Koccost, Hegy levét.
Ahogy nézek arra, az ajtón
épp kilép egy csapat
egyetemista, kezükben bor
az eggyel feljebbi polcról.
Szembejön velem egy öltönyös
(amikor már a Kárászra érek).
Végigmér. Szemében
betört lovak szégyene.
Nézel, mi? — mormogom halkan,
közben egy futó gondolat
suhan át rajtam
zakatolva, feketén:
Nem is rajtam szörnyülködik,
csak azt hiszi, tudom,
épp most megy hazafelé
az utca egyik királynőjétől,
mert csütörtök van, és ő
ezen a napon jár,
hátha már kifigyeltem,
és hátha ismerem a feleségét.
Leülök egy padra, rágyújtok,
és azon gondolkodom,
hogy hol rontottuk el,
ha minden csak egyféleképpen.
Most nincs királya a kornak —
alkalmi eszmék uralkodnak,
összefolyt a fekete, a fehér,
lépnünk kell, és nem tudunk hova.
50. oldal
Egészben maradni, élni túl nehéz.
Könnyen múlok, aggodalmatlanul.
Lótuszban ülök. Mint sűrű, sárga méz,
feltör a fény repedt bőröm alól.
Most, hogy látom torkolatát a létnek,
külön sejtenként csodálom magam.
E planétát hagyom, kutyák egyék meg;
csak az jöjjön velem, mi céltalan.
40. oldal, Entrópia, XIV.