Bécsy Ágnes magyar
Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Bécsy Ágnes |
---|
Képek 1
Könyvei 3
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Írók Világa Európa · Műelemzések kiskönyvtára · Műértelmezések Korona Nova · Klasszikusaink Korona
Fordításai 2
Népszerű idézetek
[…] megszállottan fosztogatta apja híres könyvtárát, ahová – ez volt a legnagyobb kegy – tizennégy éves korától szabadon bejárhatott. „Olvass, amit akarsz” – szentesítette Leslie Stephen a szabadrablást; nem féltette lányát semmiféle könyvtől. Csak azt olvasni, amit az ember szeret, pusztán csak mert szereti; sosem színlelni csodálatot, ha nem érzünk csodálatot – ez volt az egyetlen intés, amit az olvasáshoz adott.
[…]
Valószínűnek látszik, hogy későbbi érzékenységének csomópontjai itt, a Hyde Park Gate-i ház könyvtárában kezdtek kristályosodni.
„A könyvtár önmagában is: olcsó egyetem” – idézi egy esszéjében Leslie Stephen.
24-25. oldal
Ám kétségkívül megvan Clarissa alakjában az a lebilincselő tulajdonság, mely az életigenlő teljességnek is elengedhetetlen eleme: a szabályozó rend, a tökéletes forma parancsoló, ragyogó jelenléte. Virginia Woolf saját társadalmi osztályának – a méltán alávaló -nak is érzett, pusztuló közép- és nagypolgárságnak – holt erénye: kitűnő képességük, hogy szilárd rendet, összetartó formát őrizzenek egy széthulló világban.
V. fejezet
A Mrs. Dalloway és a Világítótorony
146. oldal
Minden benyomás, amely egy emberről egy másik ember tudatában létrejön, egyidejűleg hamis, jogosulatlan (mert lezár, megmerevít, a létezés folyamatosságát szünteti meg), és egyidejűleg része a szemlélt ember lényegének (mert egy személyiség valóságának egyetlen rezonanciáját az őt felfogó emberek tudata adhatja). „Mások szeme a börtönünk, mások gondolataiban vagyunk fogva” – hangzik a novella egyik kulcsmondata, ami azt is jelenti, hogy némiképp mások személyiségének foglya önnön személyiségünk, és saját lényünk kiszűrhetetlen alkotóeleme mindenki, akivel életünk során kapcsolatba kerülünk. Az emberi személyiség éppúgy nem ragadható meg közvetlenül, mint „az élet általában”, hiszen egyes ember lényét nem csak saját tudata alkotja, hanem az a számtalan nyomot hagyó seb is, melyet létével a körülötte élők személyiségén üt. A személyiség – miként „az élet általában” – számtalan tudatban szétszóródva, egyszerre és megragadhatóan mindig csak csonkán tükröződik, szétvegyül a világba, idegen közegekbe. Ennek az elvegyülésnek a tudatos megvalósulása lenne azonos saját személyiségünk teljességének átélésével, de az élet gyakorlatában, a „pazarlás és jóvátétel” folyamatában mindig csa elvi lehetőség marad. Valósággá (bár: másik valósággá) tenni, közölni csak a művészet képes.
116
Mrs Dalloway alakja évekig izgatja; de vajon mit keres ebben az üresfejű, külsőségekben csillogó, társasági szép asszonyban, akit maga sem szeret: egyetlen negatív főhősében? Hogy bízhatja erre a kirakatszemélyiségre az egész regényt, melynek (most is) egy életigenlő, pozitív teljességet kell létrehoznia? Hiszen Clarissa Dalloway alakja kritikára ingerel.
V. fejezet
A Mrs. Dalloway és a Világítótorony
145. oldal
…alapos gyanakvással szemléli a növekvő könyvhalmokat, felfedezi a könnyű újságírás rutinveszélyét. A Times minden héten küld egy regényt, ezt vasárnap el kell olvasni, hétfőn írni róla, pénteken kinyomtatni. Amerikában tudvalevően így csinálják a virslit.
41. oldal, II. A Kiutazás - Az apa halála
Az új ábrázolás egyetlen példájaként Joyce-ot említi, akinek „Ulysses”-ét 1919 elején olvasta, s baráti körben, illetve Napló -jában idegenkedve bírálta. (Az „Ulysses” emlékezetes katasztrófa volt – merészségében hatalmas, pusztításában félelmetes.)
107. oldal, III. Richmond - A szorgalmas évek - A modern regény teoretikusa
→ |
---|
Kicsike könyv lesz, legfeljebb harmincezer szó, s a jelenlegi alapsebességgel, mely szédítő […], karácsonyra meglesz.
A határidő és a terv most is megváltozik; a könyv hosszabb lesz, komolyabb egy személyes tréfánál, régtől érlelődő élmények találnak formát e váratlan ötletben. Ám írója 1928. március 18-án megkönnyebbülten jegyezheti napló -jába: Tegnap befejeztem az Orlandó-t… Gyorsabban írtam, mint eddig bármit; egyetlen vicc az egész; derűs és gördülékeny; igazi írói vakáció.
180. oldal, VI. Névtelenek és nők - Orlando
Ha olykor véleményt kér egy-egy írásáról, általában elvontságukat, testetlen álomszerűségüket éri bírálat. Így válaszol: […] Nehogy azt hidd, hogy egy percre is elégedett vagyok, vagy azt képzelem, pillantásom valami egészet tud befogni. Egyszerűen csak azt hiszem, jobb olyan dolgokról írnom, amiket érzek és ismerek, mint olyasmiben szerencsétlenkednem, amit egyáltalában nem értek. Ez az a baklövés – az irodalomban –, amelyet irtózatosnak és megbocsáthatatéannak tartok: amikor az ember fetreng az érzelmekben, miközben fogalma sincs róluk.
35. oldal, II. A Kiutazás - Az anya halála
Christopher Isherwood, az ismert költő és író, aki a harmincas évek elején került a körbe, irodalmi portrét rajzolt róla: „Mire emlékszem? […] Teázunk. Virginia ragyog a derűtől, a rafinált kajánságtól és pletykakedvtől – attól a pletykakedvtől, mely könyveinek stílusát meghatározza, s amely a legjobb társalgó háziasszonnyá tette egész Londonban; őt hallgatva lekéstük hivatalos ügyeinket, elfelejtettük szerelmi légyottjainkat, csak ültünk, ültünk ott, késő éjszakáig, amikor finom, de egyértelmű célzásokkal adta tudtunkra, hogy ideje hazamennünk.”
140. oldal, IV. Az irodalmi élet középpontjában
Az Orlando 1928. október 11-én jelent meg a könyvpiacon. Néhány nap múlva Vanessa így ír egyik vidéki barátjának: „London legnagyobb izgalma pillanatnyilag Virginia könyve.” Hat hónap alatt kétszer annyi példánya kelt el, mint egy év alatt a „nagy sikerű” A világítótorony -nak.
185. oldal, VI. Névtelenek és nők - Orlando