!

Bayer Zsolt

Könyvei 25

Bayer Zsolt: Tündértemető
Bayer Zsolt: Kertek – és egyéb tűnődések
Bayer Zsolt: Medvék meg emberek
Bayer Zsolt: Hol a pofátlanság határa?
Bayer Zsolt: 1100 év Európa közepén I-II.
Bayer Zsolt: Falig érő liberalizmus
Bayer Zsolt: Régi magyar kalendárium
Bayer Zsolt: 1956 – „… Hogy legyen jel”
Bayer Zsolt – Szakács Árpád: A kultúra diktatúrája
Bayer Zsolt – Bogár László – Boros Imre: Háttérképek háttérképe

Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

Olyanok a székely asszonyok, hogy nem kiabálnak, nem zúgolódnak, nem pörölnek. Ha megtudják, hogy megcsalód őket, megfőzik vacsorára a legkedvesebb ételed. És utána a kedvedre is tesznek. Aztán, mikor elaludtál, nagyon csendben, nagyon halkan, nagyon szépen és ügyesen elvágják a torkodat.

98. oldal

>!
Chöpp 

Életünk legnagyobb pillanataiban mindig úgy érezzük, mondanunk kell valamit, és így azonnal tönkre is tesszük életünk legnagyobb pillanatait.

25. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Csak azért szeretjük az Időt, mert nem tudjuk agyonverni egy lapáttal.

219. oldal

>!
ajikarei P

Amióta a tömegnek megígérték, hogy nincsenek többé határok és abszolútumok, azóta a tömeg kiürülési folyamata a különbözőség illúziójának egyformasága. A divat, amely folyamatosan újjászüli az egyformaságot, cserébe megajándékoz az „egyéniség vagy” illúziójával. […] Az egykoron valóságos Bastille-t látott tömeg nem is álmodhatott a tömeggé válás ilyen tökélyéről. A valóságos Bastille-t látott tömeg még valódi vért akart és szerzett magának, vért ivott és vérben fürdött, és a lehető legvalóságosabban lincselte meg a tőle különbözőt, s a legkiválóbbakat.

110. oldal, Tűrhetetlen XXIII, Magyar Hírlap 2016. 08.22 (Kárpátia Stúdió, 2018)

1 hozzászólás
>!
ajikarei P

A korszellem pedig még soha nem igényelte ennyire a tömeget, mint ma. A globális tőkés világgazdaság a legnagyobb tömegzabáló moloch. Ilyen még soha nem volt eleddig a történelemben. A kommunizmus ehhez képest kifejezetten intellektuális kalandnak mondható, ugyanis első pár percét leszámítva soha nem volt képes illúziókkal szolgálni, csak és kizárólag erőszakkal.
Az erőszak pedig nem tudja felvenni a versenyt az illúzióval, ha a tömeg megteremtéséről és fenntartásásról van szó.
Ha Sztálin, Rákosi, Brezsnyev és Kádár világában lehetett volna Starbucksban üldögélni és Pokémonra vadászni, ezek a rendszerek nem dőltek volna meg soha.

111. oldal, Tűrhetetlen XXIV, Magyar Hírlap 2016. 08.23 (Kárpátia Stúdió, 2018)

>!
ajikarei P

Thália templomaiból sok helyen kiírtották a magyar szellemet, a magyar identitást, rettegők cirkuszává züllesztve a színpadot. Így hát nem egy esetben lehet tapsolni az olcsó kabaréknak, homoszexuális szeánszként bemutatott magyar drámáknak, kiforgatott, modernizált, aberrált daraboknak. Mert ugye ez az igazi művészet, amit mi nem érthetünk, mert bunkók vagyunk.

217. oldal, Újabb pénzeső a nácizó ballib értelmiségre - Kinek a kulturális diktatúrája? VIII. rész (Kárpátia Stúdió, 2018)

1 hozzászólás
>!
ajikarei P

A marketing-, dizájn- és kommunikációs szakmák alapja a képzőművészet. Ha nem is direkten, de ezeken a területeken képzik ki azt a szakembergárdát, amelyik mindent el tud adni a mosóportól a politikai ideológiáig. Sokszor a képzőművészet maga a kommunikáció, a hordozóeszköz, a kulturális halózatrendszer kiemelkedő csúcsa. A képi világon keresztüli befolyásolás kulcskérdés a balliberális világnak, ezt a területet pedig minden elemében uralja.
A kommunista diktatúra is kiemelt helyen tartotta számon, hiszen a képzőművészet nagyban segítette a társadalmi beágyazódását. Nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a képzőművészet a balliberális holdudvar legerősebb bástyája.
A képi világ megjelenítését, a vizualitást és az ehhez tartozó művészetek erejét a konzervatív oldal nem csak egyszerűen lebecsülte, hanem a terepet teljesen átadta politikai ellenfelének. Sőt, az időnként feltűnő jobboldali tehetségeket is oda irányította. Nem véletlenül alakult ki az a dogma, hogy ha elismert művész akar valaki lenni, akkor a baloldalt kell szolgálnia, máshogy nem tud érvényesülni. Ez sok esetben így van most is.

246. oldal, Migránssimogató akciók állami támogatással - Kinek a kulturális diktatúrája? XII. rész (Kárpátia Stúdió, 2018)

>!
Sárhelyi_Erika I

Mit csináljak, na, halálosan szerelmes voltam a kis Cecey Évába. Ezerszer is megmentettem őt a veszedelemből. Jumurdzsák véres, kegyetlen karmaiból – megmentettem, és vittem haza boldogan az öreg, falábú Ceceyhez, akitől féltem, de akit azért nagyon szerettem.
A nagyanyám vetett véget minden este a mi szerelmünknek, úgy kilenc óra körül, mikor bejött a szobámba és lekapcsolta a villanyt…

267. oldal, Gárdonyi Géza bácsi

2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Egyszer rá kellene csapni az emberre az időt; ahogy rácsöppent a fenyőgyanta egy bogárra, alig néhány millió évvel ezelőtt. És odakövesednének az ember mellé a vágyai, és akkor néhány évszázad vagy akár évezred után megtekinthetnénk, tudományos szigorúsággal akár, hogy hát nini!, ez a szerencsétlen flótás éppen arról hitte, hogy nincsen, amiről én is hiszem, hogy nincsen, pedig nap mint nap elsétálok mellette.

148. oldal