Batka Zoltán magyar
Katalógusnév | Batka Zoltán |
---|
Könyvei 1
Népszerű idézetek
Végül elővette kardját, és a térdére fektette.
– A kardomat apám, Vata készítette. A kovács hónapokon át edzette az acélt, ahogy a kard élezője is hónapokon át csiszolta a pengéjét. Amikor kész lett, apám nagy ünnepséget rendezett a kard tiszteletére.
Vata fia János Adelardóra nézett.
– Azoknál odaát fél nap alatt kikovácsolnak egy kardot. A pajzs pedig néhány óra alatt elkészül – lehajtotta a fejét. – A törzs végtelennek hitt története most lezárul. Nincs már sorsunk, nincs már istenünk. Akik utánunk jönnek, mindent eltörölnek rólunk, még a lábunk nyomát is elsöprik. Elhazudják, hogy kik voltunk, és mindenünket bemocskolják, megcsúfolják. A sorsunk az, hogy semmivé váljunk.
Vata fia János már semmit nem érzett: se haragot, se dühöt, de még fáradtságot sem.
359. oldal
Fehérvártól Szögszárdig háromnapi út vezetett. A várost Béla után nevezték el, akinek már fiatal kora óta barnás, vagyis a nép nyelvén »szög« volt a bőre…
És ráadásul még kopasz is volt, azaz »szár«. Béla szigorúan büntette, ha bárki »szárnak« merészelte nevezni – az istentelen pogányokat illették ezzel a szóval. A nép azonban így is hamar Szögszárdként, azaz a »barna kopasz városaként« kezdte emlegetni a Duna-parti települést, ahová egykor még András álmodta oda a nagytemplomát, ha a hadiszerencse úgy hozta is, hogy most Béla fogja befejezni Isten nagyobb dicsőségére.
200. oldal
Vata fia János a szeme sarkából látta őt belépni.
A sátor falára erősített íjra mutatott, és halkan megszólalt.
– Látod azt az íjat? Szépapám, Zerind készítette. Évekig kereste hozzá a megfelelő fát. Egy szál magában ölt le egy óriás tulkot a pusztában, hogy a szarvát a fához illessze. Utána évekig csiszolta, illesztette össze a darabokat. És amikor készen lett, egy paripát és egy sólymot áldozott fel, hogy a ló lelke beleszálljon az íjba, a nyila pedig sebesebben röppenjen még a madárnál is.
359. oldal