!

Bartók Imre

Könyvei 11

Bartók Imre: A patkány éve
Bartók Imre: Láttam a ködnek országát
Bartók Imre: A nyúl éve
Bartók Imre: Fém
Bartók Imre: A kecske éve
Bartók Imre: Alfonz és az űrlények
Bartók Imre: Jerikó épül
Bartók Imre: Rilke
Bartók Imre: Goebbels
Bartók Imre: Paul Celan

Kapcsolódó sorozatok: Virágba borult világvége

Fordításai 27

Stephen King: Rémálmok bazára
Lara Parker: Angelique hagyatéka
Clive Barker: A vér evangéliuma
Lara Parker: Salem kísértete
Elizabeth Adler: Vidéki menedék
Michael Peinkofer: A griff bűvöletében
Neal Shusterman: Everlost
Rachel Hartman: Árnypikkely
Michael Peinkofer: A sárkányok szövetsége
Michael Peinkofer: A griffek visszatérése

Antológiák 1

Turi Márton (szerk.): Utópia 501

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A halottak több virágot kapnak, mint az élők, mert a megbánás mindig erősebb, mint a hála.

(első mondat)

7 hozzászólás
>!
Kuszma P

A jelentéktelen dolgokat nem azért kell félretolni, hogy helyet kapjanak a jelentősek, ilyenek ugyanis nem léteznek, hanem azért, mert a jelentéktelen dolgok jelentéktelenségének felismerése bepillantást enged a világ működésébe.

18. oldal

>!
Kuszma P

A szív és a pénisz egyazon elven működnek, egyszerű tömlő mindkettő, az egyik hiába igyekszik, képtelen bármit is érezni, a másik nem is akar.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pénisz
15 hozzászólás
>!
Garaczi_László IP

Az írás a legelső találkozástól kezdve az abszolút tékozlás, egy semmi és senki felé tartó kommunikáció, rosszul tervezett folyószabályozás metonímiája, hasábok, csövek, tákolmányok számolatlan keresztlécei, aládúcolatlan csatornák, amelyekben elveszve, mint buborékok a nyelőcsőben, ott görnyednek a kerekded, ügyetlen betűk, hogy, mint a kabbala meséjében, a Teremtő színe elé járuljanak, jogaikat követelve, majd aláhulljanak a semmibe, az égboltba, melyet a testek – a betűk – bukásának színhelyévé tettünk.

Kapcsolódó szócikkek: írás
>!
Goofry P

– Bevallom, én is írogatok – böki ki zavartan.
Mindjárt gondoltam. Hányszor hallottam már ezt a mondatot? Hol a finomkodó vallomásosság, hol a büszkeség hangján, de előbb-utóbb mindig elhangzik. Szegénykéim, úgy vélik, ha papírra vetik valamelyik kölcsönzött gondolatukat, netán hangot adnak mélységes érzéseiknek, máris a nagy világáramlat sodrába kerülnek. És többnyire senki nincs mellettük, aki elárulná nekik, hogy receptkönyvekben árult narratívák működtetésének vagy a bájos klapanciákba szedett szerelmi sirámoknak épp oly kevés közük van a valódi irodalomhoz, mint egy nyolclábú borjúnak az anyatermészethez.

95-96. oldal

8 hozzászólás
>!
Garaczi_László IP

– Miben lehet még hinni ezek után?

– Abban, hogy ez még mindig nem a legsötétebb hely. Hogy van hova tovább, lehet még mélyebbre ásni. Hogy minden humanista illúziót el kell pusztítani, nem a humánum ellenében, hanem éppen a humánum megmentése miatt. A humanizmus áldozathibáztatás. A meggyőződés, hogy van egy problémamentes, ártatlan és méltóságtól ragyogó szubjektivitás, amely erkölcsi neveléssel, megfelelő szociális viszonyok közepette vagy éppen terápiás gyakorlatokkal felszabadítható és érvényre juttatható. Hogy csak a Jó létezik, a gonosz pedig a jó hiánya – a klasszikus teodícea –, hogy csak ki kell lépnünk az árnyak közül, és megérkezünk a morál kánaánjába. A meggyőződés, hogy a világ igazságos, az áldozathibáztatás klasszikus keretezése, hiszen ezek szerint mindenki azt kapja, amit megérdemel. Sajnos azonban nem mindenki azt kapja, amit megérdemel, sőt a legtöbben nem azt kapják, amit megérdemelnek, noha kétségtelen, hogy amit kapunk, annak jelentős részét magunknak okozzuk. A célok birodalma nem létezik. A morál hazugság. Át kell küzdenünk magunkat ezen a hazugságon, hogy megláthassuk, mi vár a túloldalon.

– A könyv ezek szerint ennek az útját írná le.

– Igen is, meg nem is. Ezek legfeljebb az első tétova lépések. Egy irány megjelölése, még annyi sem. A munka bevégezhetetlen, egy könyvön belül feltétlenül az. De akkor is, a megértés az egyetlen, ami nem kompromittál, ami nem jár szégyennel, továbbá önmagunk megértése az egyetlen, ami felszabadíthat a szégyen alól. Ez is a terápia egyik formája lehet, de persze csak akkor, ha tudatosítjuk, hogy ami van, nem uralható. Ahogy Flaubert mondta: „Kimondani vagyunk, nem birtokolni.” Olyan megértésre van szükség, amelyben még akkor sem ébred fel a birtoklás, az uralás vágya, ha képtelennek mutatkozik arra, hogy kimondja tárgyát. Innen a kétségbeesés, amelyet persze fokoz saját mentális és biológiai erodálódásom, a horizont folyamatos szűkülése. Nem volt több időm és nem volt többre időm.

– Gondolod, hogy ennyi elég?

– Talán igen.

– Talán.

>!
phetei P

Az óra csendben járt tovább. A tízezer fogaskerék egyikéről észrevétlenül levált néhány atom. A világ elveszítette egy másodperc törtrészét, amelyet örökké siratni fog.

75. oldal

1 hozzászólás
>!
janetonic

Itt van mindjárt Schreber Csaba. Számtalan sikeres regény után Csaba ezúttal egy szürrealista dráma megírására adta a fejét, melynek főszereplője, hölgyeim és uraim, egy répa.

(…)

Schreber egyébként nem reménytelen, pár hónapja még az első fejezetét olvastam a zöldséges szövegnek. Ott a répa még csak növekszik, és eltévedt vakondok rágcsálják meg a hegyét, miközben ő a házasság lehetőségeiről ábrándozik. (…) A répa, miközben csipkedik, azon tanakodik, vajon találhat-e megfelelő párt magának, habár ennél sokkal fontosabb, szó szerint húsba vágó problémákra kéne megoldást találnia. A könyv pszichedelikus álszociodráma, annak egész ügyes, elégedett voltam vele, noha a kiadásra vonatkozó szavazáson tartózkodtam.

17-18. oldal

2 hozzászólás
>!
Uzsonna 

    Amikor a konyhába érkezett, az apukája éppen a kávéját szürcsölte. Vajon azért isszák ilyen lassan a kávét a felnőttek, mert titokban ők sem szeretik az ízét?

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
2 hozzászólás
>!
ppeva P

– Elég egyszerű sztorija van – feleli végül a kísérőm. – Van benne egy sátánista szekta, valamint egy fiatal lány, aki egy csatornafedélen talál egy magára hagyott tengeri malacot, amit aztán felnevel.
Már megint. Úgy tűnik, ez az új trend: a pszichológiai eklekticizmus jegyében fogant gótikus kisállat-horror.

97. oldal