!

Bartók Béla magyar

1881. március 25. (Nagyszentmiklós) – 1945. szeptember 26. (New York)

Tudástár · 35 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv · 9 film

Teljes névBartók Béla Viktor János
KatalógusnévBartók Béla
Nemférfi

Képek 5

Könyvei 21

Bartók Béla: A népzenéről
Bartók Béla – Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára
Bartók Béla: Gyermekeknek Zongorára – Für Kinder für Klavier I-II.
Bartók Béla: Cantata profana
Bartók Béla: Önéletrajz
Bartók Béla: A Kékszakállú herceg vára / Herzog Blaubarts Burg
Bartók Béla: Képeskönyv gyermekeknek
Bartók Béla: Bartók Béla írásai 5.
Bartók Béla: Bartók Béla levelei
Bartók Béla – Makai János – Nagy Andor: Az egyetemi tervektől az egyetemmé válásig

Kapcsolódó sorozatok: Gyermekeknek / Für Kinder · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Gondolkodó magyarok Magvető · Társadalomtudományi · Móra Music Móra · Líceumi szellemiség · A Magyar Népzene Tára

Szerkesztései 5

Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.): Párosítók
Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.): Jeles napok
Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.): Gyermekjátékok
Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.): Lakodalom
Bartók Béla – Gróh Gáspár (szerk.): Írások a népzenéről

Antológiák 4

Kőszegi Lajos (szerk.): Nietzsche-tár
László-Bencsik Sándor: Nagy magyarok idegenben
Demény János (szerk.): Bartók Béla
Fábri Anna (szerk.): Ferenc

Róla szóló könyvek 33

Mészöly Ágnes: A fiú, akit elvarázsolt a zene
Temesi Ferenc: Bartók
Székely Júlia: Elindultam szép hazámból
Szegő Júlia: Embernek maradni
Székely Júlia: Bartók tanár úr
Garajszki Margit: Bartók
Tallián Tibor: Bartók Béla
Gál Zsuzsa: Bartók
László Ferenc (szerk.): 99 Bartók-levél
Garajszki Margit: Bartók és a fából faragott királyfi

Alkotói polc

TheDoctor P>!

Bartók Béla 32 alkotói Bővebben

Bartók Béla: A népzenéről
Bartók Béla – Gróh Gáspár (szerk.): Írások a népzenéről
Bartók Béla: Önéletrajz
Bartók Béla – Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára
Bartók Béla: Képeskönyv gyermekeknek
Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.): Gyermekjátékok
Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.): Jeles napok
Bartók Béla – Kodály Zoltán (szerk.): Lakodalom

Népszerű idézetek

latinta P>!

    […] De nem elég a tökéletes tárgyi felszerelés: éppoly fontos a minél tökéletesebb szellemi felszerelés. Hiszen az ideális népzenegyűjtő valóságos polihisztor kell hogy legyen. Nyelvi és fonetikai tudásra van szüksége, hogy a tájkiejtés legapróbb árnyalatait észrevehesse és lejegyezhesse; koreográfusnak kell lennie, hogy a népi zene és tánc közötti kapcsolatokat pontosan leírhassa; általános folklórismeretek teszik csak lehetővé, hogy a gyűjtő a népzene és a népszokások összefüggését a legapróbb részletekig megállapíthassa; szociológusnak kell lennie, hogy a falu kollektív életét meg-megzavaró változásoknak a népzenére gyakorolt hatását ellenőrizni tudja. Ha végső következtetéseket akar levonni, történeti, elsősorban településtörténeti ismeretekre van szüksége; ha másnyelvű népek népzenei anyagát akarja összehasonlítani a maga országbelijével, idegen nyelveket kell megtanulnia. És mindezen felül elengedhetetlen követelmény, hogy jó hallású, jó megfigyelésű zenész legyen. Olyan gyűjtő, akiben ennyi képesség, tudás és tapasztalat összpontosult volna, tudtommal még nem volt és nem is fog talán akadni soha. Úgyhogy mostani felfogásunkhoz mérten teljesen kielégítő népzenekutató-munkát egy ember nem is teljesíthet.
    Megközelítően tökéletes eredményt talán munkamegosztással lehetne elérni, ha – mondjuk – két kutató, pl. egy nyelvész és egy zenész dolgozna együtt. De ez a megoldás általában véve – anyagi és egyéb okokból – nehezen valósítható meg.

49-50. oldal, MIÉRT ÉS HOGYAN GYŰJTSÜNK NÉPZENÉT? (Magvető, 1981)

lenne P>!

Parasztok életéről lévén szó, hadd mondjam még el, mit tapasztaltam különféle nemzetiségű parasztoknak egymáshoz való viszonyát illetőleg. Most, amikor ezek a népek felsőbb parancsra egymást ölik, mikor olyasformának látszik az ottani világ, mintha különféle nemzetiségek egymást egy kanál vízbe akarnák fojtani – és ezt halljuk róluk már évtizedek óta: talán időszerű rámutatni arra, hogy a parasztokban ádáz gyűlölködésnek más népek iránt nyoma sincs és sohasem volt. Békésen élnek egymás mellett; mindegyik a saját nyelvén beszél, saját szokásait követi, és természetesnek veszi, hogy másnyelvű szomszédja ugyanezt teszi. Döntő bizonyíték erre a nép lelkének tükre: maguk a lírai népdalszövegek. Ezekben alig-alig akadnak idegen nemzetiség ellen irányuló gondolatok. És ha akadnak is idegent csúfoló sorok, ezek nem jelentenek többet, mint azok a népdalszövegek, amelyekben a nép például saját papjának vagy önmagának fogyatékosságain mulat. A parasztok közt békesség uralkodik; – gyűlölködést másfajtájúak ellen csak felsőbb körök árasztanak!

Népdalkutatás Kelet-Európában

Kapcsolódó szócikkek: paraszt
latinta P>!

    […] Régebben nem azért muzsikáltak és énekeltek falvainkban mert véletlenül kedvük szottyant hozzá, hanem mert a szokás, illetve a hagyomány, ez a falusi életet szabályozó hatalmas törvény így parancsolta.

59. oldal, MIÉRT ÉS HOGYAN GYŰJTSÜNK NÉPZENÉT? (Magvető, 1981)

11 hozzászólás
Horváth_Gergely_Gőte>!

…ahol a politika kezdődik, ott megszűnik a művészet és a tudomány, megszűnik a jog és belátás.

79. oldal, Népdalkutatás és nacionalizmus

Kapcsolódó szócikkek: politika
latinta P>!

    Ha már egészen természetes folyamatnak kell tarta­nunk azt a tényt, hogy a szomszédos nyelvek egymást kölcsönösen befolyásolják (ez a folyamat sem az illető nyelvek szellemének nem árt, sem nem ok a megalázottság érzésére), akkor ez a tétel még inkább érvényes a folklór termékeinek kölcsönös (sőt akár egyoldalú) cse­réjére is. Nem volna szabad megfeledkezni arról sem, hogy úgyszólván lehetetlenség, hogy a földkerekség néhány száz népe közül még a legkisebbnek is csupán őseredeti népdalanyaga legyen! Ha azután a kutatók kénytelenek a különféle népzenében jelentékenyebb kölcsönhatást, ide­gen hatást vagy idegen eredetet megállapítani, akkor bizony ezek a megállapítások e sok nép akárhányára nem lesznek valami kedvezők. Azt is meg kellene gon­dolni, hogy az ilyen „kedvezőtlen” megállapítások sem az alacsonyabbrendűség érzésére nem adnak okot, sem pedig arra nem alkalmasak, hogy politikailag kiaknáz­zák őket. Mert: ahol még él és virágzik a népdal a szó valódi értelmében, ott szó sem lehet meddő betű- és kottaszerinti átvételről, ott az átvett anyag többnyire mégiscsak megváltozik valamiképen az új miliő követ­keztében, mégiscsak kap valamilyen helyi, „nemzeti” jel­leget, bárhonnan származik is. Ami pedig a politikai kiaknázást illeti… igen, ahol a politika kezdődik, ott megszűnik a művészet és a tudomány, megszűnik a jog és belátás. Ne is pazaroljunk tehát több szót olyan eshetőségek ecsetelésére, amelyek úgyis a népdalkutatás halá­lát jelentenék.

78-79. oldal, NÉPDALKUTATÁS ÉS NACIONALIZMUS (Magvető, 1981)

Horváth_Gergely_Gőte>!

Nagyarányú rendszeres gyűjtésnek világszerte legnagyobb akadálya anyagi.

Nem vagyok matematikus, sem közgazdász, de talán nem tévedek, mikor azt mondom: ha csak azt a pénzt fordítanák népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésre fordítanak, akkor ezen a pénzen az egész világ népzenéjét nagyjából föl lehetne gyűjteni.

76. oldal, Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? (előadás, 1936)

latinta P>!

    Bartók nem a városi kultúrától féltette a parasztembert, hanem a városi kultúra hulladékától. Műanyag limlomtól, silány piperétől, magyar nótától. A városi szegényeket is ettől féltette: hogy nyomorúságukban urak levetett szellemi-testi göncét hiszik újnak, szépnek – a magukénak.

6-7. oldal, MIÉRT ÉS HOGYAN GYŰJTSÜNK NÉPZENÉT - Szigethy Gábor előszava (Magvető, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Bartók Béla
latinta P>!

    Mi a parasztzene intenzív hatásának egyik föltétele? Az, hogy a zeneszerző az ő országának parasztzenéjét olyan alaposan megismerje, akárcsak a saját anyanyelvét.
    A magyar zeneszerzők – hogy ezt megtehessék – maguk mentek gyűjtőútra. Az orosz Sztravinszkij, a spanyol de Falla lehet, hogy nem gyűjtöttek rendszeresen, talán nagyobbrészt mások gyűjtéséből ismerték meg az őket érdeklő anyagot, de valószínűnek látszik, hogy nemcsak könyvből és múzeumban ismerték meg országuk parasztzenéjét, hanem hogy az élő zenét is tanulmányozták.

34. oldal, BUDAPESTI ELŐADÁS - II. A PARASZTZENE HATÁSA AZ ÚJABB MŰZENÉRE (Magvető, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Igor Sztravinszkij · Manuel de Falla
lenne P>!

    Eddig többször használtam ezt a két jelzőt: paraszti és primitív. Nehogy félreértsenek, én ezt a két jelzőt egyáltalán nem lekicsinylő értelemben használom. Sőt éppen ellenkezőleg: mind a kettővel valami salaktól mentes, ősi, ideális egyszerűségre akarok rámutatni.

31. oldal, Budapesti előadás, I. Mi a népzene? (Magvető, 1981)

lenne P>!

Nem könnyű feladat a népdalgyűjtés. A legegyszerűbb, legszegényebb és a vasúttól legtávolabb élő néprétegek közt kell kutatnunk, ha tiszta, hamisítatlan formákat, típusokat akarunk találni, ha olyan dalokat akarunk gyűjteni, amelyeket a városi hatások nem torzítottak el. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az ilyen „szűz területeket” lakó nép bizalmatlanul fogadja az ajtaján kopogtató idegent. Hasztalanul bizonygatja jöttének célját, hiába mondja el, hogy elfelejtett régi dalokat szándékozik gyűjteni. A helybeliek nem értik, hogy a „nagyvárosi úr” csupán azért vállalja a kényelmetlenséget, hogy régi paraszti dalokat hallgasson. Sok parasztasszony azt hiszi, hogy a látogató új adó kivetését jelenti, ezentúl a zene után is adózniok kell majd! Az aggályokhoz járul még a szégyenkezés is, mert hát lehet, hogy az „úr” nevetni fog egyszerű, naiv dalaikon. A folklórkutatónak tehát sok időt és nagy türelmet kell szentelnie az akadályok legyőzésére.

A magyar népzene