!

Bartis Attila erdélyi magyar magyar

Attila Bartis

1968. január 22. (Marosvásárhely) –

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó · 1 film

Nemférfi
Életrajz

Képek 3

Könyvei 14

Bartis Attila: A nyugalom
Bartis Attila: A vége
Bartis Attila: A séta
Bartis Attila: A kéklő pára
Bartis Attila: A Lázár apokrifek
Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
Bartis Attila: Tizenegy novella
Bartis Attila: A csöndet úgy
Bartis Attila: A szigeteken

Kapcsolódó kiadói sorozatok: JAK-füzetek

Antológiák 7

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása fiatal magyar írók novelláiból
Király Levente (szerk.): Körkép 2012
Király Levente (szerk.): Körkép 2013
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Keresztury Tibor (szerk.): A szabadság színes ceruzái
Menyhért Anna (szerk.): Kortárs irodalmi olvasókönyv I–II.
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 1998

Róla szóló könyvek 2

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Förköli Gábor – Gintli Tibor – Inzsöl Kata (szerk.): Hétfő este a Ménesi úton

Népszerű alkotóértékelések

giggs85 P>!

Bartis Attila

„Maradjunk annyiban, hogy kizárólag azt nevezzük sorsnak, ami az akaratunktól, a képességeinktől függetlenül adatik az életben, tehát az, hogy hova születünk, milyen családba, milyen földrajzi, történelmi közegbe. Ez persze, hogy meghatározó, és rányomja a bélyegét az ember egész életére. De az, hogy miként alakítja az életét, mit kezd azzal a csomaggal, amit kapott, már nehezen nevezhető sorsnak. Az életem alakulásának azon részét, ahol megjelenik a személyes felelősség, már soha nem kérhetem számon a sorson, kizárólag magamon.” – Bartis Attila

Talán jobb sors definícióval sehol nem találkoztam. És ez a gondolat nagyban kifejezi az egész életművet is.


Népszerű idézetek

cippo I>!

Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz.

Kapcsolódó szócikkek: könyv
4 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

A sötétzárka sem tesz annyira magányossá, mint a hazugság.

281. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
8 hozzászólás
judkacag>!

Az, hogy kibe szeretünk bele, soha nem döntés kérdése. Az, hogy kit szeretünk egy életen át, mindig döntés kérdése.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) egyedül maradt, mint aki mellé az Úristen elfelejtett világot teremteni.

2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Gyűlölöm, hogy több író van ebben az országban, mint ahányan ismerik a helyesírást.

170. oldal

8 hozzászólás
memoir>!

Most kéne gyökeret eresszek, gondoltam, mint a tölgyek, gondolta, inkább cédrus, az tovább él, gondoltam, szeretlek, gondolta, hallgass, gondoltam, csak gondoltam, gondolta, abba belepusztulsz, gondoltam, nem érdekel, gondolta, így nem lehet élni, gondoltam, én így akarok, gondolta, hallgass, gondoltam, nem hallgatok, gondolta … ne haragudj, gondoltam, nem haragszom, gondolta, akkor ölelj meg, gondoltam, hiszen ölellek, gondolta, itt akarok maradni, gondoltam, tudom, gondolta, egy helyben, mint a tölgyek, gondoltam, vagy cédrus, az tovább él, gondolta, beléd markoló gyökerekkel, gondoltam, akkor markolj belém, gondolta, már így is elkékült a csípőd, gondoltam, nem érdekel, gondolta, szeretlek, gondoltam, akkor majd így élünk, gondolta, így nem lehet élni, gondoltam, csak így érdemes, gondolta, féltelek, gondoltam, engem már nincs mitől, gondolta, azt gondolom, gondoltam, virrad, gondolta, hiába hallgatsz egy hónapja, gondoltam, menned kell, gondolta, te jobban félsz, mint én, gondoltam, ez nem igaz, gondolta, dehogy nem, gondoltam, tényleg menned kell, gondolta … tudom, gondoltam, akkor menj, gondolta, és lecsókolta a gyönyör verítékét a homlokomról.

130-130. oldal

8 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Az nem normális, ha az ember egyedül alszik el. Ha valaki szívverése helyett azt hallgatja, ahogy odakint csöpög a csap.

550. oldal

3 hozzászólás
giggs85 P>!

Tudja, volt egy tanárom az egyetemen, prof. Klaus Klaus. Ilyen vicces neve volt. Tartott egy demonstrációt. Kihívott három hallgatót, és feltette nekik azt a banális kérdést, hogy ki írta a Nikomakhoszi etikát. Kiosztott egy-egy cetlit, írásban kellett válaszolniuk. Természetesen mindhárman gondolkodás nélkül írták fel a papírra Arisztotelész nevét. Azt még hozzá kell tegyem, hogy prof. Klaus Klausnak csak a neve volt vicces. Megnézte a három papírt, és két válasszal elégedett volt. Helga Müllernek viszont azt mondta, hogy ezt az előadást még ülje végig, aztán várja a szobájában, hogy megbeszéljék a továbbiakat.
És Helga nemhogy azt se merte megkérdezni, miért, de két perc múlva már hangosan zokogott. Amire prof. Klaus azt mondta, semmi baj, ha végre eszébe jutott, akkor álljon fel, és a többiek előtt, hangosan mondja meg, ki írta a Nikomakhoszi etikát. Na,
rajta, halljuk, kollegina. Amire Helga bőgve azt üvöltötte, hogy nem tudom, és bocsásson meg a professzor úr, bocsásson meg, bocsásson meg. Nos, ennyit a tudás adta biztonságról, mondta prof. Klaus. Aztán persze, megnyugtatta Helgát, hogy nagyon is helyes választ adott, de azonkívül, hogy jelesre fog vizsgázni
belőle, soha az életben nem fogja hasznát venni se Arisztotelész, se bárki más etikájának. Mert nem olyan idők jönnek.

12 hozzászólás
egyszerű_teremtés>!

Néha igen hasznos, ha az ember pontosan tudja, hogy mennyit visel el a valóságból.