Bartha Dénes magyar
Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Bartha Dénes |
---|
Képek 1
Könyvei 13
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kis zenei könyvtár Gondolat
Szerkesztései 15
Fordításai 1
Antológiák 2
Népszerű idézetek
Beethoven életének (1770-1827) első fele az európai történelem egyik legnagyobb hatású szellemi mozgalmának, a felvilágosodásnak, és az egyik legdöntőbb eseménynek, a nagy francia polgári forradalomnak az idejére esik. Nem csoda, hogy ilyen világesemények közepette Beethoven maga is aktív résztvevőjévé, nyíltszemű, pártos megfigyelőjévé lesz a zajló történelemnek. A klasszikus zene nagy alkotói közt Beethoven az első igazi politikus egyéniség, aki leveleiben, nyilatkozataiban és zenéjében világosan állást foglalt a korát leginkább megmozgató történeti, társadalmi kérdésekben.
9. oldal
Egy 1812-ből (vagy mások szerint 1815-ből) való jegyzetcédulán a következő, szinte vallásos rajongással teli, alig lefordítható mondatokat találjuk:"Allmächtiger – im Walde – ich bin selig – glücklich im Wald – jeder Baum spricht durch Dich." ("Mindenható – az erdőben – boldog vagyok – boldog az erdőben – minden fa általad szólal.")
350. oldal
Beethoven tanítványa, Ries, így ír az Eroica keletkezéséről: "Beethoven Heiligenstadtban írta 3. szimfóniáját, 1803 nyarán… Ennél a szimfóniájánál Bonapartera gondolt Beethoven, Bonapartera elsö konzul korában (1799.1804). Abban az időben rendkívül nagyra tartotta őt s a legnagyobb római konzulokkal mérte össze. Én is, meg más barátai is ott láttuk ezt a szimfóniát az asztalán, már partitúra alakjában; a címlapon legfelül Bonaparte neve állott, legalul Luigi von Beethoven, semmi több…
Én vittem meg neki elsőnek a hírt, hogy Bonaparte császárrá kiáltatta ki magát, mire dühbe jött és felkiáltott: Hát ez is csak közönséges ember, semmi más! Most majd lábbal tiporja az emberi jogokat és csak saját hiúságának él; most majd mindenki másnak fölébe állítja magát és zsarnokká lesz! Odalépett az asztalhoz, megfogta a szimfónia címlapját, végig kettészakította és a földre dobta. Az első lapot aztán újra leírta és csak ekkor kapta a szimfónia új címét: Sinfonia Eroica. (Bonaparte császárrá választásának dátuma 1804. május 18.)
232. oldal
Hangszerelés tekintetében is kivételes helyet foglal el a Pastorale: az 5. szimfónia tömör freskóhatásaival szemben ez itt valóságosan kamarazenei szövetű filigrán munka.
356. oldal
A nagy klasszikus mesterek közt ő az első, akinek egész emberi magatartás, világnézete s ezen keresztül alkotóművészete is a francia forradalom szabadságeszméjének a jegyében áll. „A bécsi polgár helyett Párizsban csinálták meg a forradalmat – de Beethoven Párizs helyett is megcsinálta a forradalom zenéjét” – írta róla egyik méltatója.
9. oldal
Beethoven leveleiben és nyilatkozataiban számtalan nyomát találjuk bensőséges természetrajongásának. Teresia Malfattinak 1807-ben így ír: „Mily boldog ön, hogy már oly korán falura mehet! Én csak 8-án leszek e boldogság részese. Gyermekesen örülök neki. Mily boldog vagyok, hogy megint egyszer bokrok és erdők közepette, fák, növények és sziklák között csatangolhatok; senki sem szeretheti a természetet úgy, mint én – erdők, fák és sziklák adják azt a visszhangot, melyet az ember kíván.”
349. oldal
Aki csak felületesen nézi meg ennek a könyvnek a címlapját, könnyen úgy gondolhatná, hogy az csupán 1956-ban első, majd 1958-ban második kiadásban megjelent „Beethoven kilenc szimfóniája” című könyvem új kiadása.
(első mondat)
Beethoven zenei és emberi nevelése 1780 óta Neefe udvari orgonista és karmester kezében van. Neefe chemnitzi sokgyermekes, szegény szabócsalád gyermeke, aki saját erejéből küzdötte fel magát kora egyik legműveltebb zenészévé; a lipcsei egyetemen jogot is tanult. Ő lehetett az elsők egyike, aki Beethoven gondolkodását demokratikus, haladó irányban befolyásolta. Neefe Lessing baráti köréhez tartozott és Bonnban belépett a Gesellschaft der Illuminaten (Felvilágosultak társasága) elnevezésű titkos szabadkőműves-körbe.
12. oldal
6. szimfónia, „Pastorale”
F-dúr (op. 68)
A 6. szimfónia az 5.-kel egyidőben, annak testvéreként keletkezett, 1807–1808-ban; azzal együtt is mutatták be, az 1808 decemberében lezajlott nagy szerzői est keretében.
349. oldal
Német földön elsősorban a művészek, írók és filozófusok képviselik a felvilágosodás és az emberi jogok gondolatát. A Beethoven ifjúkorának idején megjelent kiemelkedő kulturális dokumentumok közül említsük csak Lessing Az emberi nem nevelése (Erziehung des Menschengeschlechts ) című munkáját 1780-ból, Kant A tiszta ész kritikája című könyvét 1781-ből (Beethoven, feljegyzéseinek tanúsága szerint, lelkes tisztelője volt Kantnak), Herder Ideen zur Philosophie der Menschheit című munkáját 1790-ből, különösen pedig a klasszikus német irodalom, Goethe és Schiller művészetének hatalmas kibontakozását az 1770-es évek közepétől kezdve. Ebben az időszakban kerülnek nyilvánosság elé Schiller legmerészebb drámái, szinte megannyi lángoló vádirat a feudális társadalom züllesztő hatása ellen (Haramiák, Ármány és szerelem).
12. oldal
→ |
---|