Bart István magyar

Jane Austen pedig 1814 szeptemberében így ír nővérének: „Mi dolga Walter Scottnak a regényírással; hogy merészel még regényeket is írni, mi több, jó regényeket? Ez nem tisztességes eljárás. Épp elég híre meg haszna van költőként is, miért veszi el más elől a kenyeret?! Nem szeretem Scottot, és eltökéltem magam, hogy hacsak egy mód van rá, a Waverley-t sem fogom szeretni, de tartok tőle, hogy mégiscsak kénytelen leszek.”

164-165. oldal

Habsburgnak születni s trónörökösnek […] sors volt, sőt végzet. Azaz előregyártott élet.

52. oldal

A cenzúra együgyűbbnek képzeli a népet – a nép pedig agyafúrtabbnak a cenzort; e feloldhatatlan ellentmondásból táplálkoznak a modern legendák.

142. oldal

Lássuk be a kudarcunkat […] nem tudjuk, hogy egymásról mit gondoltak ezek az emberek – miközben vadásztak, lóversenyre jártak, Európa sorsát intézték és engedelmeskedtek a maguk sorsa törvényeinek –, milyen indulatokat, vágyakat és szándékokat tulajdonítottak egymásnak? Vagyis, hogy számukra miről szólt az a színdarab, amelynek öntudatlan szereplői voltak? Nem tudjuk, hogy hol végződik a jelmez és hol kezdődik a bőrük. Ez a „mayerlingi rejtély”.

98. oldal

Nagyon kell vigyázni. Ezek okos emberek…valamennyinek egyformán érdekes, szép szeme van… Törtetők és nekem nem tetszenek. Lelkes sportemberek, bámulatosan lovagolnak, de nekem nem tetszenek.

36. oldal (Helikon)

Kinn esik a hó, az elmaradhatatlan detektívek és a történetünkhöz éppoly nélkülözhetetlen konfliskocsisok valószínűleg fázósan toporognak az utcán. A távolból vidám báli muzsika – császárkeringő – , zsivaj, kacagás. A szobában parfümillat tömjénje. A személyzet tüzet gyújt a kandallóban, hogy sejtelmesen csillanhasson visszfénye a revolver csövén.

48. oldal (Helikon)

Valakit mégiscsak vádolnia kellett a fia haláláért. És ez legalább kétségkívül emberi vonás. Mert egyébként bámulatos tehetsége volt arra, hogy mindent aktává és kötelességteljesítéssé (vagy éppen kötelességmulasztássá) szikkasszon.

146. oldal

Jó könyv csak az, amely eljut az olvasójához.

18. oldal, Bevezetés

Milyen a trónörökös?
A trónörökös nyalka, a trónörökös fess, a trónörökös fiatal. A trónörökös daliás. (Volt.)

49. oldal (Helikon)

– Most megy el a Leitnerné, szaladjon ki, anyus, és kérdezze meg tőle gyorsan, hogy mit akart a Lukács! – Azt kérdezte, hogy mit szólunk mi a deportálásokhoz. – És maga erre mit mondott neki? – Csak azt, hogy miféle deportálásokhoz? Most nincsenek deportálások, azt a nyilasok csinálták, most kitelepítés van, és ahhoz nekünk semmi közünk. – És ez jó volt neki? Akkor mi is ezt fogjuk mondani.

89. oldal