Barna Imre magyar

[Weöres Sándor] egy diák-közönségtalálkozó KISZ-es agent provocateur-ének kérdésére, hogy ugyanis szocialista költőnek tartja-e magát, némi vonakodás után nem átallott így válaszolni: „Szociál-izmus? Societas, társadalom, emberek… Igen, hát az embereknek írok én, nem a halaknak..”

168. oldal, Lectura

De nagypapáéknál is jó minden. Az angyalbögyörő nevű mákos nudli, a hatalmas karaj puha kenyerek, amit tízóraira kapok. A kenyérsütés, ami igazi ünnep. Héjában főtt krumpli is kell belé, én azt suttyomban már előző este megdézsmálom. A dagasztóteknő aljáról kikapart maradékból lángos készül, a nagy, kerek kenyerekkel együtt megy az is a pék kemencéjébe. A ropogós kenyérlángost még melegen, tollal vékonyan megzsírozva-befokhagymázva esszük aztán, és hatalmas üvegekben érlelődött kovászos uborkát harapunk hozzá. Ha édesség kell, a nénikéim bögrét nyomnak a kezembe, és felküldenek vele a szederfára, hogy szedjek belé nekik is, a frissen fejt tejet pedig Éva néni esténként a szomszédból, Melichéktől hozza mázas köcsögben.

13-14. oldal, Szamárhegy

A Trump-szövegek francia fordítója, Béréngére Viennot bezzeg nem tudja, melyik ujját harapja. „Olyannak fordítsuk-e, ahogy beszél, vagy a mondattörmelékeit szépen összerakva, keltsünk-e inkább olyan látszatot, mintha normálisan fejezné ki magát?” – tette föl nemrég a Le Monde-ban a kérdést.

195. oldal, Trumpslation

…a jó (próza)fordítás ideális esetben arról ismerszik meg, hogy nem ismerszik meg. Ami megismerszik, az csak hiba vagy modor lehet.

191. oldal, 4543 karakter

…vigyázni kell, igen, mert – bár a kutyaharapást szőrivel gyógyító homeopatát, a biorezonancia és a pi-víz, a húszezer éves boszniai piramisok és a hermetikus pszichológia szelíd híveit, vagy épp a chemtrail-mérgektől, a védőoltásnak álcázott gonosz mikrochipektől, meg az évezredek óta köztünk élő gyíkemberektől rettegő szegény paranoiásokat sem volna szép dolog egy kalap alá venni azokkal, akik szívük szerint elgázosítás útján győznék le a zsidó világ-összeesküvést – azt azért nem árt látni, hogy gondolatmenetükben bizony van hasonlóság. A saját meggyőződéséhez az „alternatív tudások” mégoly ártatlan híve is hozzá kell hogy képzeljen ugyanis minimum egy titkos komplottot. Azt tudniillik, hogy a mainstream tudomány képviselői tudatosan hazudnak, és nem elvi, hanem nagyon is földhözragadt és cinikus megfontolásból, hatalmi okokból igyekeznek diszkvalifikálni az ő titkos (és persze egyedül érvényes) igazát. És akkor innen sajnos már csak egy kéznyújtásnyira van akár a terrorista is, aki Istent keresi.

64. oldal, A gnózistól az ősrobbanásig

…Balaton-part, utószezon, andalító naplemente, nagy csönd. Kézen fogva közelítünk feleségemmel a kihalt strand felé. Az üdülőfalu három állandó lakosából kettő a bejárati Lila büfé pultjánál markolássza a sörét. – Helló! – tesz próbára bennünket az egyik. – Jó estét – köszönünk vissza rá. – Ja! – derül fel akkor a sörös ember arca. – Olyan halkan beszéltek, azt hittem, franciák.

107. oldal, Azt hittem, franciák

Az a legrégibb emlékem – kezdi –, hogy az apám nyakában ülök Szentendrén.

(első mondat)

[Sztálin] Aki az ős-Pravda munkatársaként, még Dzsugasvili néven, nem kevesebb, mint negyvenhét alkalommal adott vissza cikket az általa egyébként nagyra becsült Leninnek; és aki később, nevezett külső munkatárs halála után, azt tette mind szemléletesebbé – úgy is, mint Az SZKP rövid története című pártkatekizmus tárgya, auktora és fő-fő szöveggazdája –, hogy esetében a diktátorkodás tulajdonképpen csak a szerkesztői tevékenység folytatása más eszközökkel.

79. oldal, A szerk.

Apám kényes ízlésű ember, aki természetesen a Nyugat-ot is járatja, és amíg csak teheti, tiltja, hogy ponyvát olvassak.

„S szólt a holló: nevem Mór” – ezt már idéztem, de mint viccet, bocsánat. És Karinthy is viccnek szánta persze; de tudja, érzi vagy legalábbis sejti az ember, hogy viccnél több ez azért. Mert így is épp elég félelmetes az a holló, és – mi tagadás – kurva jól hangzik a refrén. A „sohasem” nem károg, csak susog, és a „soha már” sem eléggé kemény. Tényleg így volna a legjobb.

117. oldal, Széken lebegni (Európa, 2018)