Barczikay Lilla magyar
Katalógusnév | Barczikay Lilla |
---|
Könyvei 4
Kapcsolódó sorozatok: Anyám teremtményei · Szobortánc · Összes sorozat »
Népszerű idézetek
Megint be akartam hunyni a szemem, de nem tehettem. Ez a valóság volt és itt volt az ideje szembenéznem velem ahogy a következményekkel is.
199. oldal
Ha könyvet írnék az életemről, a nővel kezdeném, akit anyámnak neveztek. Mert vele kezdődött minden.
5. oldal
– Nitáék bőrébe bújtatott erősítés? – visszhangozta hitetlenül Trixi és hátranézett Cassre, hogy a fiú láthassa szemrehányó tekintetét. -Mégis, mit hiszel, hol vagy? A Harry Potterben? Szerinted a hárpiák Százfűlé főzetet ittak és idejöttek, hogy csapdába csaljanak minket? – a hangja egyre fenyegetőbb és élesebb lett.
73. oldal
– Valami üzenetet kell hagynunk, nem? – kérdezte.
– És ezzel mit szeretnél üzenni nekik? – tárta szét a karját Nick.
XXX.
Elgondolkodva bámultam a feliratot és valamiért a területfoglalós játék jutott eszembe. Mintha évekkel ezelőtt játszottunk volna vele utoljára.
– Hárommal végeztünk közülük – tippeltem.
– Csók és puszi – vont vállat Trixi, otthagyva a vámpírokat.
– Győzelmet – motyogta Garas. – Amőbában legalábbis – tette hozzá halkan, majd összemosolygott Dylannel.
400. oldal
– […] Hú, emlékszem, téged soha senki nem akart megtréfálni vagy magára haragítani, mert mindenki féltette a titkait.
– Nem tudom, miről beszélsz – most rajtam volt a sor, hogy adjam az ártalmatlant.
– Dehogynem! Az volt a legnagyobb, amikor elmesélted, hogy apa a tükör előtt mindig már jó előre begyakorolja, amit majd mondani fog nekünk. Ez csak azért „csúszott” ki a szádon, mert egyel kevesebb palacsintát kaptál!
– Valahogy meg kellett mutatnom, hogy hol a határ – vontam meg a vállam mosolyogva. – És egy hiányzó palacsinta akkor igenis nagy dolognak számított.
30. oldal
Érezni akart, érezni, ahogy az adrenalin keresztülszáguld a testén, ahogy a szíve hevesen kezd dobogni az élvezettől, ahogy a lába ég a futástól, ahogy a bőrén végigfolyik valakinek az életadó, meleg vére. Minden porcikája, minden idegszála érzésekért sikoltozott. […] Akart valamit, bármit, ami elűzi fejéből az ürességet.
Olyan volt ez a szappanoperaszerű, viharos együttélés, mint egy színültig töltött pohár. Néhány lassan adagolt konfliktus még elfért benne, de nem lehetett tudni, melyik csepp lesz az utolsó, mielőtt az egész pohár felborul, és minden feszültség, ami addig gyűlt benne, kiömlik és eláraszt minket. Én a ház gyűlöletétől tisztes távolságban ücsörögve minden nap ezt az utolsó cseppet vártam. Szomjaztam a pillanatot, amikor a pohár összetörik és szétrobbantja a falakat.
106. oldal, 13. fejezet - Bátyám könnyei (Ad Librum, 2016)
– Fantasztikusak, nem igaz? – kérdezte tőlük Dylan.
– De igen. Jó kis csapatot találtál magadnak!
– Én is úgy gondolom – simította meg a fiú az arcomat. – Fogalmuk sincs, mennyire hihetetlen, amit csinálnak. Hogy így befognak titeket… minket.
– Csak nehogy egyszer bajuk legyen ebből!
65. oldal, 8. fejezet - Bátyám könnyei (Ad Librum, 2016)