Barbara Nickless amerikai

Általában azok árulnak el, akik azt bizonygatják, hogy ők szeretnek minket a legjobban.

Nincs alkalmasabb idő a jelennél.

Nietzsche valami olyasmit mondott, hogy aki szörnyekkel harcol, az jobban teszi, ha vigyáz, nehogy maga is azzá váljon.

443. oldal, 27. fejezet (Könyvmolyképző, 2020)

– Megőrizlek itt belül – suttogtam, és megérintettem szívem feletti részt. Ezt mondtam az összes halottnak.
Talán ezért zsúfolódtak össze ennyien.

35. oldal, 2. fejezet (Könyvmolyképző, 2020)

A háborúban csak a hűségre számíthat az ember. Ez a tengerészgyalogság jelmondata is: semper fidelis. Erről szól az egész: örökké hűséges.

159. oldal, 10. fejezet (Könyvmolyképző, 2020)

– Hisz maga Istenben, Parnell tizedes?
– Még szép. Csak nem nagyon csípem. És egyáltalán nem bízom benne.

391. oldal, 23. fejezet (Könyvmolyképző, 2020)

Igaz, hogy az élettől pont azt kapjuk, amitől a leginkább rettegünk.

Óriási szopás hajléktalannak lenni.

Pórázra fogott, izmos pitbull-grizzlymedve keverék feszítette meg mellső lábát a nő mellett, aki nagyot rántott a pórázon, és azt mondta: – Ogre, ülj!
Ogre leült. De láthatóan nem örült neki.

206. oldal

Rhodes őrvezető úgy élte túl Irakot, hogy az teljesen elemésztette Tucker Rhodest, és csak a harcos maradt meg. Nagyjából így van ez mindenkivel, aki harcolni megy. Ez tartja életben az embert, amíg haza nem ér.