Baráth Katalin magyar
január 11. –
| Nem | nő |
|---|---|
| Honlap | afeketezongora.blogspot.hu |
| http://www.facebook.com/barathkatalinkonyvek | |
| Életrajz | |
Könyvei 7
Kapcsolódó sorozatok: Dávid Veron · Összes sorozat »
Antológiák 1
Népszerű alkotóértékelések
Baráth Katalin
Nem gondoltam volna, hogy valaha lesz még olyan magyar írónő, akinek az írásaiért rajonghatok. Baráth Katalin mégis ilyen lett. Ötletes, ízes magyar nyelven íródott Dávid Veron sorozata telitalálat.
Baráth Katalin
Még most írok először ilyet, ezért lehet kicsit kusza leszek:). A fekete zongorát olvastam, egyszerűen beleszerettem. Tetszett benne minden. A stílus, a szereplők, a helyszín, a kor. Mindig is szerettem a történelmi romantikusokat, így hozzá vagyok szokva a régebbi korokhoz. Viszont itt ugye inkább krimi van. Nagyon tetszett az egész. Hozzá teszem, nagyban befolyásolt, hogy az egyik kedvenc költőm egyik kedvenc verse volt nekem az aduász. Ezzel megvett kilóra. Valószínű, hogy fogok még olvasni az írónőtől és másnak is bátran ajánlani tudom. Mostanában az egyik legjobb könyv, amit olvastam.:))
Baráth Katalin
A Fekte zongora befejezése nem volt jó, ezért vontam le az egy csillagot. Az ő története, akár egy kötetben szerepelhetett volna, de úgy látom ez is egy „végetnemérő” sorozathoz tartozik…
Népszerű idézetek
„Nocsak!” – jegyezte meg magában Veron, akinek még a legmeghittebb pillanatokhoz is akadt hozzáfűznivalója. – „Lehet, hogy engem most megcsókoltak?”
Harmadik rész, 3. fejezet
Hétfőn agyonvertek valakit a bulinegyedben. Rohadt turisták – vonta le a következtetést egy olyan ember mély átélésével, aki soha nem utazott a Velencei-tónál messzebbre.
15. oldal
– Semmi sem teszi éleselméjűbbé az embert, mint az, ha el akar titkolni valamit – jegyezte meg. – Higgye el, tapasztalatból beszélek.
168. oldal, Freund Kiadó 2009
Purger Sanyi úgy suhant végig a Nagyvendéglő asztalai között, mint májusi szellő a virágzó gyümölcsösben. Itt lerakott egy feketekávét, ott egy csupor tejet, emitt egy szívbe markoló kruseváci sligovicát osztott ki, amott az abált szalonnás reggelihez járó, emésztést könnyítő békési barackpálinkát, és már vissza is tért a söntés rejtekébe.
A söntés volt az ő bástyája, ahonnan kissé szemtelen, de azért kellőképpen szolgálatkész modorban kitámadott a harci kedvvel betérő vendégekre, és ahol megpihenhetett a vendégmentes tűzszünetek idején. Gépies mozdulattal letörölte a széles, lakkozott pultot, aztán úgy kapta elő a bunnahabhainni postabélyegzővel érkezett whiskyt, mint más legény a kebelébe rejtett gyönge bazsarózsát.
Az asztalon két korsó kőbányai aranylott, tetején könnyű, vastag habkoronával. Dujmovics szertartásosan megvárta, amíg a pohár falán kicsapódott pára cseppé sűrűsödik, és ez a csepp komótosan lecsordul, egészen az asztal márványlapjáig. Abban a pillanatban megragadta a korsó fülét óriási kezével, és hosszan kortyolt a sörből.
165. oldal
Okos dolog-e egy kétméteres, kövér csávót piszkálni akkor, amikor a csokiautomatára összpontosít?