Baráth Katalin magyar

…férfiembernek pontosan annyira otthonos tájék a női lélek, mint magyar politikusnak a diplomácia.

54. oldal

„Nocsak!” – jegyezte meg magában Veron, akinek még a legmeghittebb pillanatokhoz is akadt hozzáfűznivalója. – „Lehet, hogy engem most megcsókoltak?”

Harmadik rész, 3. fejezet

A túlzásba vitt hallgatásnak gyomorfekély a vége. Higgyen nekem, már legalább ötven titoktartó betegemet tette sírba ez a ritka férfierény.

47. oldal

Hétfőn agyonvertek valakit a bulinegyedben. Rohadt turisták – vonta le a következtetést egy olyan ember mély átélésével, aki soha nem utazott a Velencei-tónál messzebbre.

15. oldal

– Semmi sem teszi éleselméjűbbé az embert, mint az, ha el akar titkolni valamit – jegyezte meg. – Higgye el, tapasztalatból beszélek.

168. oldal, Freund Kiadó 2009

Az ember nem védhet meg mindenkit a saját életétől.

60. oldal

„Többet kellene teniszezni, akkor lenne elegendő tüdőm a drámaisághoz”, gondolta.

16. oldal

Az asztalon két korsó kőbányai aranylott, tetején könnyű, vastag habkoronával. Dujmovics szertartásosan megvárta, amíg a pohár falán kicsapódott pára cseppé sűrűsödik, és ez a csepp komótosan lecsordul, egészen az asztal márványlapjáig. Abban a pillanatban megragadta a korsó fülét óriási kezével, és hosszan kortyolt a sörből.

165. oldal

Okos dolog-e egy kétméteres, kövér csávót piszkálni akkor, amikor a csokiautomatára összpontosít?

Képtelenség, hogy ez a görbe, alázatoskodó, mackónadrágban főzőcskéző, határozott körvonalak nélküli asszony ugyanaz a nő volna, akit ő feleségül vett. Márpedig neki ehhez az asszonyhoz kell hazajönnie. Minden este.

6. oldal