!

Barabás Miklós magyar

1810. február 10. (Márkusfalva) – 1898. február 12. (Budapest)

Tudástár · 20 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Könyvei 4

Barabás Miklós: Barabás Miklós önéletrajza
Barabás Miklós – Karsai Tibor: Villamos forgógépek tekercselése
Barabás Miklós: Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza
Barabás Miklós: Barabás Miklós emlékiratai

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Olcsó könyvtár Franklin-Társulat

Fordításai 2

J. F. Montgomery: Magyarország, a vonakodó csatlós
Janusz Piekalkiewicz: A kémkedés világtörténete I-II.

Illusztrálásai 3

Petőfi Sándor: Petőfi Sándor összes költeményei
Jókai album
Gáspárné Dávid Margit: A divat története I-II.

Róla szóló könyvek 5

Szvoboda Dománszky Gabriella: Barabás Miklós
Szvoboda D. Gabriella: Barabás
Hoffmann Edit: Barabás Miklós
Balázs Attila – Kollega Tarsoly István (szerk.): Barabás Miklós
Szentiványi Gyula: Barabás Miklós művészete

Népszerű idézetek

pwz I>!

Barabás Miklós művészi egyénisége bár kimagaslik a XIX századbeli magyar művészet történetében, ezúttal mint művészt ismertetni nem lehet föladatunk. Az Isten nemcsak kiváló tehetséggel, hanem hosszú élettel is megáldotta és hozzá még olyan korszakban élt, a mikor az események magok is kedveztek az érdemesebb tehetségek nagyra növekedésének. Barabás e mellett olyan ösvényén járt, a hol előtte alig jártak még úttörők. A magyar festészet egyik első apostola ő, a kit a gondviselés talán csak azért hozott e világra, hogy a nemzeti újjászületés nagy alakjait és összes szereplőit ecsetjével vagy rajzónjával megörökítse a későbbi idők számára. Jeles tehetsége mellett ez ad szinte örökös becset az ő művészi szereplésének. A Magyar Tudományos Akadémia már 1836-ban elismerte az ő érdemeit, a mikor szeptember hó 10-iki ülésén levelező tagjának választotta. Ezt a megtiszteltetést akarta talán viszonozni azzal, hogy emlékiratait, melyekben korának sok érdekes episodját beszéli el, halála után az Akadémiának hagyta.

3. oldal, Előszó (Franklin, 1902)

Dorqa P>!

[Bukarestben] Divatos volt, kivált nyárban, befőtt gyümölccsel (dulcsászával) s reá egy pohár vízzel kínálni a vendéget. Ez a dulcsász úgy készült, mint nálunk a cukorba befőtt gyümölcsízek, különösen kedvelték a rózsa- és a citromos dulcsászat.

73. oldal

3 hozzászólás
Dorqa P>!

Olyan látvány tárult föl előttem, amilyent képzelni sem tudtam. A Vezuv az egész kráter tetejét, mely három miglia, vagyis 3000 öl kerületű volt (s amelyen két nappal ezelőtt még tojást sütöttünk), a levegőbe dobta, és ezen a nagy nyíláson át emelkedett föl egy olyan tűzoszlop, mely körülbelül a Vezuv magasságával egyenlő volt. Ezt a nagyszerű képet leírni vagy lefesteni ki merné? Hol lenne a képen az a lassú, méltóságteljes mozgás és folytonos változás, mely e látvány nagyszerűségét fokozta, és minden percben más és más képet varázsolt elénk.

92. oldal

1 hozzászólás
Dorqa P>!

Azokban az időkben a fényképészet még nem létezvén, a miniatűr-festészetet foglalták le a szerelmesek, különösen a titkos szerelmesek ideáljaik ábrázolására. Ez a festészeti ág tehát jól jövedelmezett, de a szerelmesekre nézve veszedelemmel járt az, hogy ha a képet nem jól őrizték, és valaki meglátta nálok, nehéz volt a képek eredetét indokolni, mert bajos lett volna elhitetni, hogy festett kép birtokában, nem az eredeti személyiség tudatával és beleegyezésével jutott az illető. Most a fényképészet segít rajtok, de egyúttal majdnem meg is semmisítette a miniatűrfestést. Én még 1847-ben megjövendöltem ezt a fordulatot, ami 1852-ben, mikor Archer a kollódiumot föltalálta, teljesült is. Mivelhogy a találmány útján a fénykép bármilyen számban sokszorosítható, az ideálja képét bárki gyanútlanul megszerezheti.

60. oldal

Adriaticum>!

A magyar művész annyira új valami volt, hogy gróf Forrayné el sem hitte, hogy művész létemre magyarul is tudok, míg egyszer meg nem hívott ebédre, és saját fülével meg nem győződött magyar voltomról

103

Adriaticum>!

Az egyik állványon két képnek a címét elcserélték a szolgák. Az egyik képen volt egy vörös nadrágos betyár, amint a csárda előtt egy leánnyal táncol, és két cigány húzza a talp alá valót, alatta ez a cím: „Krisztus és Magdaléna, a hercegpírmás tulajdona”. A másik képen, melyet Kukorelli, Kopácsy hercegprímás protezsáltja festett, s amely Magdolnát ábrázolta, amint Krisztus lábát mossa, ezt a profán címet olvashattuk: „Angyal Bandi és a szeretője”.

131

Adriaticum>!

… akkor kell hencegni az embernek, mikor üres a zsebe, de mikor tömve van, inkább úgy viselkedjék, mintha csak annyi pénze volna, ami a markában van.

98

Dorqa P>!

A Festő tehát belépett az eleven, a nyelvújítási és reform-mozgalom megizmosodó művelődési életbe.
A Festő: címer- és hintófestő meg toronygomb-aranyozó képíró ősök után „szabad” ember lett, aki egyetlen mozdulattal letörölhette az elefántcsontlemezkéről a félig kész képet, ha a hozzá nem értő, pénzes megrendelő megsértette.

6. oldal

Dorqa P>!

Az erdélyi emlékíró művészek élete nem bővelkedik izgalmas eseményekben. Izgalmas, izgalmasan hétköznapi élet, megfeszített, engedményekkel nehezített művészi munka mellett nem is juthatott volna idejük filmre való kalandra, gesztusra, bűvészmutatványra, annál kevésbé a film visszapergetésére. Életük és munkásságuk legfőbb izgalma és mondanivalója az, hogy egyáltalán művészek lettek, és az, hogy miként váltak művészekké. Nem az elméleti önigazolás, hanem az élethelyzet teremti meg ezt a művészeti önéletíró irodalmat.

11. oldal