!

Bányai D. Ilona magyar

Bányai Ilona

Nem

Könyvei 3

Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Bányai D. Ilona: Erdély lángjai

Kapcsolódó sorozatok: Boszorkánykör · Összes sorozat »

Antológiák 7

Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok
Bíró Szabolcs (szerk.): A holló évszázada
Tamási Izabella (szerk.): Mítoszok és legendák
Bíró Szabolcs (szerk.): Sár, vér, levendula
Tamási Izabella – Marcellus Mihály (szerk.): Sorsok és évszázadok
Tamási Izabella (szerk.): Évszázadok ösvényein
Tamási Izabella (szerk.): Oratores Bellatores Laboratores

Népszerű alkotóértékelések

Dorina_S>!

Bányai D. Ilona

Az írónőtől a Boszorkánykör volt az első mű, amelyet olvastam. Valami zseniális alkotás, ahogy a népmesei elemeket ötvözi a történelmi tényekkel, valamint magyar mítoszokkal és legendákkal. Nagyon olvasmányos és lebilincselő stílus, és mindenkinek eszébe juttatja a gyerekkorát, és az esti meséket! :)
Izgalmas történetszövés, tökéletesen megrajzolt pozitív és negatív karakterek. A szereplőkkel könnyen azonosulni lehet, és a szívünkhöz nőnek, szinte várjuk a folytatást, és főhősnőink újabb kalandjait! :)


Népszerű idézetek

robinson>!

– Tudod, jó uram, hogy a hatalom és a becsület ritkán jár kézen fogva! – bölcselkedett Vitéz János.

141. oldal

robinson>!

– Mindenki a maga keresztjét hordozza! – szólt kicsit emeltebb hangon Rózsára a füvesasszony. – Majd ha észreveszed a mások baját is, nem csak a magadéval törődsz, akkor lesz könnyebb a te sorsod is.

35. oldal

robinson>!

Hiszen a trón olyan magas, nem is látni róla a föld porában tengődőket!

5. oldal

gab001 P>!

Az Isten is, az ördög is annak segít, aki maga is tesz érte!

2. fejezet (Gold Book, 2016)

robinson>!

– Ne figurázz velem, te lány, mert varangyos békává változtatlak! – fenyegette meg az ujjával.

17. oldal

Trudiz >!

Varázséjszaka van, ilyenkor mindenkinek mulatni kell!

43. oldal

robinson>!

A néptelen falu furcsa látványt nyújtott éjszaka, mintha kiesett volna a világból.

(első mondat)

Lyanna P>!

– Ne sürgesd az időt! Aminek jönnie kell, eljön majd, mert az idő folyama meg nem áll. Halad az Úr rendelése szerint, és sodorja magával az embereket. Kicsiket, nagyokat, szegényeket, gazdagokat, nincsteleneket és hatalmasokat. Egymáshoz löki és elválasztja őket, ahogyan éppen esik. Ebben a sodródásban tetszik ki igazán, kiben mi lakozik. A Fennvaló olyan sokfélének teremtett minket: erősnek, gyengének, okosnak, bolondnak, szépnek, csúnyának, szegénynek, gazdagnak. Mind másmilyenek vagyunk, de mind részei vagyunk ennek a világnak, és otthagyjuk a nyomunkat benne. Ne hidd, hogy csak a nagyok számítanak! A legelesettebben is megfordulhat a világ sorsa, és viszontagságban tetszik ki igazán, hogy csak a koron teszi-e a királyt? Hiszen a trón olyan magas, nem látni róla a föld porában tengődőket. A por attól ott van, és a teméntelen apró porszemen megcsúszhat a leghatalmasabbak lába is. Aztán meg a krónikák sem írnak mindenről! A deákok lejegyzik a nagy csatákat, győzelmeket, fényes eseményeket. Ám az élet, még a királyok élete sem csak ebből áll. Sok van, ami rejtve marad a világ szeme elől, és ez így van jól!

293-294. oldal

1 hozzászólás