!

Bán Zoltán András

Könyvei 7

Bán Zoltán András: Susánka és selyempina
Bán Zoltán András: Keserű
Bán Zoltán András: Hölgyszonáta
Bán Zoltán András: Meghalt a főítész
Bán Zoltán András: Az elme szabad állat
Bán Zoltán András: Betűtészta
Bán Zoltán András: Zárt osztály

Szerkesztései 3

Bán Zoltán András (szerk.): Szép versek 1995
Bán Zoltán András (szerk.): Szép versek 1996
Bán Zoltán András (szerk.): Szép versek 1997

Fordításai 25

Natascha Kampusch: 3096 nap
Wolfgang Herrndorf: Csikk
Wolf Haas: Halottak feltámadása
Wolf Haas: Csontdaráló
Wolf Haas: Silentium!
Wolf Haas: Jöjj, édes halál
Wolf Haas: Mint az állatok
Wolf Haas: Az örök élet
Wolf Haas: A Brenner és a Jóisten
Corinne Ullrich: Jimi Hendrix

Antológiák 2

Bárány Tibor – Rónai András (szerk.): Az olvasó lázadása?
Tasi József (szerk.): „Merre, hogyan?”

Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

[…] …az anya a polgári osztály mértékénél jóval elfajultabb módon lett öngyilkos: nagyobb adag pálinkát és altatót bekapva legjobb kalapjában mintegy négy napig feküdt a havas erdőben, hogy fagyott hulláját aztán alaposan megcsonkítva-bonkítva tárják az arra bóklászó vastag zoknis kirándulók elé a kóbor kutyák.

23. oldal (Scolar, 2007)

>!
Carmilla 

    Gyerekhullát jelölt a virágesőben fürdő márványkereszt, Zsigó ezt könnyedén megállapíthatta az arannyal befuttatott évszámokból. Hajléktalan madarak reggeliztek a maszatos kőlapon. Zsigónk körbenézett és döbbenten látta, hogy valóságos kis hullaóvodába jutott, apró, copfos lánykák, örökké lehorzsolt térdű nebulók vesztették el egykor tejfogaikat a keresztek, kövek alatt; mindegyre csak három, négy, legföljebb öt év jött ki, ha Zsigónk kivonta egymásból az odarajzolt számokat.

58. oldal (Scolar, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: temető
>!
Carmilla 

[…] Hogy nagy kedvvel olvas detektívrománokat, szerelmi beszélyeket, szobája falát elborítják a színjátszás szebb keblű delnőiről és szédítő bajszú amorózóiról készült fotográfiák.

43. oldal (Scolar, 2007)

>!
balagesh IP

…miként a Filozófus írja: noha a Vágy mozgékonyabbá teszi a testet, ez csak akkor igaz, ha úgy véljük, rögvest tehetünk valamit, ami a Vágy tárgyának megszerzésére szolgál. Ha azt képzeljük, hogy e tekintetben nem tehető semmi, akkor a Vágy minden nyugtalansága bennmarad az Agyban, anélkül, hogy bármi módon átmenne az Idegekbe; és mivel teljes egészében a kívánt Tárgy képzetének megerősítésére használjuk fel, a test többi részét levertségben hagyja.

90. oldal (Hölgyszonáta)