!

Bán Mór magyar

Kim Lancehagen, Bán János

1968. december 2. (Kecskemét) –

Teljes névBán János
NemFérfi
Honlaphttp://hunyadikonyv.hu/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Bán_János_(író)
Életrajz

Könyvei 27

Bán Mór: Hunyadi – A Hajnalcsillag fénye
Bán Mór: Hunyadi – Az üstökös lángja
Bán Mór: Hunyadi – A Csillagösvény hídja
Bán Mór: Hunyadi – A Hadak Villáma
Bán Mór: Hunyadi – A Mennydörgés kapuja
Bán Mór: Hunyadi – A Holló háborúja
Bán Mór: Hunyadi – A félhold tündöklése
Bán Mór: Hunyadi – A hit harcosa
Bán Mór: Az ezeréves háború
Bán Mór: A Vérszemű Csillag

Kapcsolódó sorozatok: Hunyadi, Kárpáthia: Nomádkirály-ciklus, Kárpáthia, Sci-fi Klasszikusok Képregényben, Dark Space, Trandark ciklus

Illusztrálásai 1

Nemes István (szerk.): A romok úrnője

Antológiák 21

Nemes István (szerk.): Aranypiramis
Nemes István (szerk.): A Káosz hősei
Hüse Lajos (szerk.): Nordes – A Cetkoponyás Ház
Hüse Lajos – Nemes István (szerk.): Kondor 1. – Az Aranyváros legendája
Nemes István (szerk.): A sárkány könnyei
Nemes István (szerk.): A halál színháza
Nemes István (szerk.): Én, a halhatatlan
Nemes István (szerk.): Holtak galaxisa
Nemes István (szerk.): Démonének
Nemes István (szerk.): A bölcsesség kapuja

Népszerű alkotóértékelések

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván

Bán Mór

Bán Mór egy legenda ,be bizonyította hogy érdemes új szemléletben történelmi regényeket írni , meg merte tenni hogy egy korszak sztárját nem egy fehér lovon ülve ,hibák nélkül ábrázolta.
a harc nem volt tipikus lovagregény ,meghaltak az emberek ,szenvedtek .tele voltak hibával.
és ott van még Kárpáthia regény sorozat amit én a Gold Book újra kiadásának köszönhettek ,jó volt azt is megismerni.


Népszerű idézetek

>!
Cheril

A lényeg, hogy mindig jő valaki napnyugatról, aki mindent jobban tud minálunk. Aki mindig meg szeretné mondani, hogyan kellene voltaképpen élnünk ebben az országban. Aki mindig pontosan tudja, hogy mi miatt kell szégyenkeznünk, mire szabad büszkének lennünk. Aki ismeri, de legalábbis ismerni véli valamennyi hibánkat, és szíves örömest hajlandó orvosolni is a sok bajt, amit mifelénk tapasztal… Így szokott ez lenni, s kutya legyek, ha most nem így lesz!

107-108. oldal

1 hozzászólás
>!
pwz ISP

Itt ülök, a semmi peremén, lábaimmal a végtelen felett kalimpálok, kezemben a Könyvvel, és bámulok magam elé.
Előttem a világ vége.
A semmi.
És minden, ami azon túl kezdődik…

9. oldal, PROLÓGUS.

>!
nienor82 

– Ez a hazád!
– Nincsen hazám! Magyarnak oláh vagyok… Oláhnak kun kutya… A németnek mindegy, csak megvetett cseléd! Az olasznak barbár idegen… Otthon, hű oláhjaimnak meg népnyúzó magyar…

Bán Mór - Hunyadi Az üstökös lángja 285. oldal

>!
Nefi P

Kórógyi arcán ránc rándul. Ő az, a vasgyomrú, nyűzabáló Kórógyi. Az udvar bolondja, személyesen. A nevét onnan nyerte, hogy a király szórakoztatásra gyakorta fal élő egeret, levágott macskafarkat, elhullott dög oszlásnak indult, nyüves húsát. Ilyeneket mulatott az ifjú, csigás-selymes hajú király, ilyeneken tapsikolt boldogan.

20. oldal

1 hozzászólás
>!
Nefi P

Már ereszkednek le a dombról. Jézus, ezek nem azok a fegyelmezetlen, mocskos aszab és akindzsi hordák, aminek hinni akarták őket! Ez a ruméliai hadtest maga!

22. oldal

>!
Nefi P

Kevesen ismerik a csatamezők népét néhány órával a tomboló ütközet után. Büszke férfiak sírnak, könyörögnek életért, várnak segítő kezekre, várják az utolsó lehetőséget, ami visszahúzza az életbe nehezülő testüket, s lassan, ahogy múlnak az órák és a tábortüzek felől nevetés hallik, úgy tudatosul az itthagyottakban, hogy nem kellenek senkinek. Nem léteznek többé. A fájdalom felőrli a férfi büszkeségét, s a vérben, ürülékben fetrengőknek csak a végső sötétség marad.
Egyetlen dolguk meghalni a mocsokban, sárban ölelve ellenséget, barátot, bárkit, ki épp ott hever.

25. oldal

>!
Vörös_Róbert

– Könyörgöm, hadd gyújtsam fel! – könyörgött Szilágyi Mihály. – Kérlek, Jankó! Nem tart sokáig az egész! Csak odavágtatok pár emberemmel, és lángra lobbantom a szélső házakat! A többit a szél elvégzi majd helyettünk! Ne mondd, hogy nem gyönyörködnél a látványban te is szívesen! Nézzed, épp alkonyul, egészen szépen festene, ahogy a sötétségben égne az egész…
– Nem! Még nem!

– Szóval… Ha gondolod, hogy mégis jobb lenne felgyújtani a várost, most még nagyon könnyen visszafordulhatnánk…
– Tovább!

– No és visszafelé? Hazafelé menet felgyújthatom?
– Hazafelé menet lehet, hogy én magam gyújtom fel.
Kara Mikhál úgy örült, mint copfos leánygyermek az első kócbabájának.

No, eriggy már, mire vársz?
Szilágyi Mihály a fejét ingatva megfordította a lovát.
– Azt hittem…
– Ha mindenben a parancsom szerint cselekszel, esetleg felgyújthatod Tirgovistét, ha végeztünk!
Sógora arca felderült.
– Megígéred?
– Megígérem!

318. 319. 326. o. - 8. fejezet

>!
cs_johanna

A jövő mindig szebb fényben tündököl csillagfényes éjszakákon…

286.