!

Bán Mór magyar

Kim Lancehagen, Bán János

1968. december 2. (Kecskemét) –

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó · 2 film

Teljes névBán János
Nemférfi
Honlaphunyadikonyv.hu
Facebook@banmorofficial
Életrajz

Könyvei 36

Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye
Bán Mór: Az üstökös lángja
Bán Mór: A Csillagösvény hídja
Bán Mór: A Hadak Villáma
Bán Mór: A Mennydörgés kapuja
Bán Mór: A Holló háborúja
Bán Mór: A félhold tündöklése
Bán Mór: A hit harcosa
Bán Mór: Isten árnyéka
Bán Mór: Vihartépte zászlaink

Kapcsolódó sorozatok: Hunyadi · Kárpáthia: Nomádkirály-ciklus · Kárpáthia · Ezer rege könyve · Dark Space · Trandark ciklus · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris Könyvek Cherubion · Cherubion Science Fiction Cherubion · Sci-fi Klasszikusok Képregényben Corvina · Fazekas Attila összes képregénye

Illusztrálásai 1

Nemes István (szerk.): A Romok Úrnője

Antológiák 32

Nemes István (szerk.): Aranypiramis
Nemes István (szerk.): A Káosz hősei
Hüse Lajos (szerk.): Nordes – A Cetkoponyás Ház
Nemes István (szerk.): Én, a halhatatlan
Nemes István (szerk.): A sárkány könnyei
Hüse Lajos – Nemes István (szerk.): Kondor 1. – Az Aranyváros legendája
Nemes István (szerk.): A halál színháza
Nemes István (szerk.): Holtak galaxisa
Nemes István (szerk.): Az öröklét nyomában
Nemes István (szerk.): Barbár pokol

Felolvasásai 1

Csák Erika (szerk.): Prága

Kiemelt alkotóértékelések

Petya15>!

Bán Mór

Bán Mór korunk és a kortárs irodalom egyik legkiválóbb szerzője, aki a Hunyadi köteteivel újra felfedeztette és megszerettette az olvasókkal a történelmet, a történelmi regényeket, magát az olvasást. Kiváló érzékkel ragadta meg a korszak és történet hangulatát. Nem egy giccses, cukormázas történetet és történelmi személyeket teremtett műveiben, hanem ízig – vérig embereket, olykor botlásaikkal, kegyetlenségeikkel, démonaikkal, s olykor nemes jellemekkel. Ettől életszerű a regények karakterei, a táj és a cselekmény leírása mind filmszerű, elképzelhető, a történések, a szereplők mondanivalói áthallásosak mindennapjainkban, megérintenek sok-sok olvasót, akikben újra izzik a nemzeti öntudat. Ez a legfőbb ismérve a regénysorozatnak, hogy újra magunkra találjunk, hogy tiszteljük őseinket és védjük meg, őrizzük mindazt, amit ők védtek, hogy egykor továbbadhassuk a jövő nemzedékének!
Ami még sajátossága a műveknek, s ez által a szerzőnek, az a csata leírása, ami egyedi hangvételű, lőpor és vérszagú, kegyetlen és erőteljes, húsba mar, de minden mozzanata követhető. Nem egyszerű leírás, hanem aprólékos és nem unalmas.
Bán Mór kiváló író, a történelmi regények szerzőinek zászlósa.

aszor P>!

Bán Mór

Érezhetően hatalmas kutatómunka előzte meg a Hunyadi kötetet. Olvasmányosan, életszerűen mutatja be ezt a nehéz kort. Csodálatosak a tájleírásai, az emberi karakterei.
A magyar történelmet megszerettető sorozatot kaptunk az írótól.

Catherinne>!

Bán Mór

Egyszerűen imádom a történelmi regényeinek (Hunyadi sorozat) minden egyes sorát.
Alapból ez az történelmi korszak kívűl esik az érdeklődésemen (Árpád-ház), de az író abszolút megszerettette velem országunk történelmének ezt a csodálatos időszakát. Olvasáskor úgy érzem, mintha én is abban a korban élnék. A tájleírás, a szereplők életszerű megjelenítése, a csataleírások…egyszerűen tökéletes. Az író stílusa rendkívűl olvasmányos, könnyen lehet vele haladni, és mindenféle véleményformálástól mentes. Úgy ábrázol minden történelmi személyt, hogy arról nem formál véleményt, sem kritikát, ezt meghagyja az olvasónak.
Őszintén remélem, hogy a teljes Hunyadi sorozat kiadásra kerül.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!

Bán Mór

Bán Mór egy legenda ,be bizonyította hogy érdemes új szemléletben történelmi regényeket írni , meg merte tenni hogy egy korszak sztárját nem egy fehér lovon ülve ,hibák nélkül ábrázolta.
a harc nem volt tipikus lovagregény ,meghaltak az emberek ,szenvedtek .tele voltak hibával.
és ott van még Kárpáthia regény sorozat amit én a Gold Book újra kiadásának köszönhettek ,jó volt azt is megismerni.


Népszerű idézetek

Cheril>!

A lényeg, hogy mindig jő valaki napnyugatról, aki mindent jobban tud minálunk. Aki mindig meg szeretné mondani, hogyan kellene voltaképpen élnünk ebben az országban. Aki mindig pontosan tudja, hogy mi miatt kell szégyenkeznünk, mire szabad büszkének lennünk. Aki ismeri, de legalábbis ismerni véli valamennyi hibánkat, és szíves örömest hajlandó orvosolni is a sok bajt, amit mifelénk tapasztal… Így szokott ez lenni, s kutya legyek, ha most nem így lesz!

107-108. oldal

2 hozzászólás
Robmiller P>!

Néha elfelejtjük, honnan jöttünk, s hová tartunk…

87. oldal

2 hozzászólás
nienor82>!

– Ez a hazád!
– Nincsen hazám! Magyarnak oláh vagyok… Oláhnak kun kutya… A németnek mindegy, csak megvetett cseléd! Az olasznak barbár idegen… Otthon, hű oláhjaimnak meg népnyúzó magyar…

Bán Mór - Hunyadi Az üstökös lángja 285. oldal

pwz I>!

Itt ülök, a semmi peremén, lábaimmal a végtelen felett kalimpálok, kezemben a Könyvvel, és bámulok magam elé.
Előttem a világ vége.
A semmi.
És minden, ami azon túl kezdődik…

9. oldal, PROLÓGUS.

Wiggin77 P>!

– Itt vannak?
– Itt bizony.
– Sokan?
A két derék hadfi némán egymásra nézett.
– Ne kíméljetek! Sokan?
– Százhúszezren, Jankó.
Hunyadi meghökkent ugyan, de igyekezett úrrá lenni keze remegésén.
– Csak? Annyival délig elbánunk!

10. oldal

nienor82>!

– Haza… Mi az? Nekem ott van otthonom, ahol szeretnek. Ahol becsülnek, s hol jól élhetek.
– Áltatod magad! Azt hiszed, boldog leszel idegen csillagok alatt? Néhány évig talán. De egy napon eszedbe jut majd a régi hajlék… A bús romok Hunyad ormain… Álmodban kísért majd a Kárpátok közt süvítő szél, mi sóhajtva mesél! Kísért majd a Cserna bús moraja, anyád kacagása, mit soha többé nem hallhatsz majd! Hogy mi a hazád? Azt kérdezed? Atyád sírján omló kereszt a hűs fák alatt… Az a hazád! Arany búzakalászok, mik éltetnek, s néked teremnek, az is a hazád! Barátod hajlékablakán hívó fény, a testvéri ölelés, az is hazád! A rozzant jobbágyviskók hályogszemeiből reménykedve rád vetett tekintetek, föld pórjai, ők is a hazád! A falvak, városok, a négy folyó mentén mind, az is hazád! A hegyek ölelte erdők, a mezők, mind hazád! Gyermeked nevetése. A szenvedők siralma, kik terád szabadítóként várnak, ők is hazád, mit elhagysz…

Bán Mór - Hunyadi Az üstökös lángja 284. oldal

cs_johanna>!

A jövő mindig szebb fényben tündököl csillagfényes éjszakákon…

286.

>!

-Ez a hazád!
-Nincsen hazám! Magyarnak oláh vagyok… Oláhnak kun kutya… A németnek mindegy, csak megvetett cseléd! Az olasznak barbár idegen… Otthon, hű oláhjaimnak meg népnyúzó magyar… Eh!
-Ez mind egy, s ugyanaz.
-Te beszélsz, te nagy magyar? Néhány éve még a miatyánkot is elrontád, mert csak horvát szón értetted azt!
– Mit számít? Tudod is te, mi az, magyar? Te ostoba! Azt hiszed, az ország urai büszke mentében, aranyos karddal övükön, az mind magyar? Nincs már közte tán egy se, kinek Árpád hozta volna őseit e hazába. A sok német, tót, bolgár, bizánci, horvát, felfalta már mind a magyart! S nem isten csodája, hogy mégis él? Ki nem irtható! Örökké feltámadó, s mind erősebb erő, hevesebben lüktető szív! S tudod, miért? Mert magyarnak lenni nem vér kérdése az. Eszme az! Magyarnak lenni felelmelt fő, akarat, büszkeség! Dac, és soha fel nem adás! Magyarnak lenni… szélbe emelkedni fedetlen fővel, s pusztító viharnak útját állni! Magyarnak lenni szembeszállni mindennel! Magyarnak lenni rabigát nem tűrni! Utolsó leheletig, nem, soha, soha fel nem adni, magyarnak lenni az! Magyarnak lenni esztelen szenvedély!
[…]
-Népek porladnak a századok viharában…- nyögte Vitéz, és visszaroskadt fekhelyére. – Hol vannak már, hol a nevük, elfeledtük rég… besenyők… avarok, hun hősök, merre vagytok, mivé lett dicsőségetek? Elvesztek… Nincsenek sehol… Nincsenek, mert csak vér voltak, nyelv, homályló emlékezet… Semmi több… De magyarnak lenni több… […] A magyar küzdve küzd… vérét ontja mindig… Ki nem irtható, el nem pusztul soha… Lehet, maroknyi marad, de egy eszme el nem pusztítható… […] Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott a hazád. Sorsod oda sodorta a magot, miből sarjadtál, S megszentelt az a föld. El nem hagyhatod. A tiéd. Miénk.
Hunyadi elfordult, kibámult az ablakon. Vitéz nem tudhatta, mi csillan szemében, a kinti ezer fáklyafény, vagy árva könnycsepp talán.

Milánó, Lombardia, A.D. 1432 kora nyara. 285-286. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hunyadi János · Zrednai Vitéz János
1 hozzászólás
Nefi P>!

Már ereszkednek le a dombról. Jézus, ezek nem azok a fegyelmezetlen, mocskos aszab és akindzsi hordák, aminek hinni akarták őket! Ez a ruméliai hadtest maga!

22. oldal