!

Balogh János magyar

1913. február 19. (Lonka) – 2002. augusztus 15. (Budapest)

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévBalogh János
Nemférfi

Könyvei 9

Balogh János: Haldokló őserdők nyomában
Balogh János: Érdekes szigetek
Balogh János: Bioszféra-expedíció
Balogh János: Túrkevétől Óceániáig
Balogh János: A megsebzett bolygó
Balogh János: Pusztuló őserdők, virágzó sivatagok
Balogh János – Mahunka Sándor: Atkák XV.
Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban
Balogh János – Petrasovits Imre: Növénytermesztés és vízgazdálkodás

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) Akadémiai


Népszerű idézetek

Amapola P>!

[…] tizenegy éves koromban, mint első gimnazista hazajöttem az első nyárra, és találkoztam a legjobb barátommal, Földesi Kálmánnal, aki nem is akármilyen, hanem hatvanholdas parasztembernek volt a fia volt, köszöntem neki: – Szervusz, Kálmán. – Azt válaszolta: – Jó napot. – Mondom neki: – Bolond vagy? – Nyugodtan felelte: – Én nem mondhatom azt magának, hogy te, mert én paraszt vagyok, maga meg gimnazista. – Így működött vidéken ez a szörnyű kasztrendszer, és később is rossz néven vették tőlem az ottani középosztálybeliek, hogy tegeződöm ezekkel a parasztfiúkkal.

16. oldal

Amapola P>!

A pók nagyon szép állat. A legszebb állat a világon. Már az ötvenes éveimben jártam, amikor a rovartani társaság elnökeként az egyik ülésen kirobbant egy vita. Az előadó azt állította, hogy a mezei poloskák a világ legszebb állatai. Erre a terem felzúgott, és egy bogarász szót kért. – Aki látott már életében alpesi cincért vagy egy aranyos bábrablót, nem tűrheti azt el, hogy ezt mondják egy poloskáról – állította. Erre jött a lepkész, hogy a pillangó a leggyönyörűbb. Ekkor avatkoztam közbe mint elnök, és próbáltam helyre tenni a vitát: – Én nem tudom eldönteni, hogy a három csoport közül melyik a legszebb, de hogy a pókok mindegyiknél szebbek, az biztos – mondtam. Kitört a kacagás, a vita abbamaradt.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pók
Amapola P>!

1943-ban a Honvéd Térképészeti Intézetben dolgoztam, mint földrajz szakos. Akkoriban készültek az új ötvenezres térképek. Szegény Teleki azt hitte annak idején, hogy ezek döntőek lesznek a béketárgyalásoknál. Pedig 1919-ben a béketárgyalásoknál is csak Brennus kardja volt a döntő, és az, hogy ki lett a háború győztese.
[…] főnököm bizonyos lrmédy Molnár százados volt. Horthysta tiszt volt, egyben térképész is, vagyis afféle tudós ember. Én a Térképészeti Hivatal állományába tartoztam mint karpaszományos póttartalékos tizedes. A következő történt: Irmédy Molnárnak szolgálati útra fel kellett mennie Munkácsra. Külön szakasza volt a vonaton, tiszteknek ez járt. A szerelvény zsúfolt volt, mint akkoriban általában a vonatok. Elindult Pestről, és a folyosón egy körülbelül a hetedik hónapban lévő terhes, zsidó fiatalasszony állt. Irmédy Molnár látta, hogy nem tud leülni, nem adták át neki a helyet. Azt mondta neki: – Asszonyom, üljön be hozzám. – Az szegény beült, és Irmédy Molnár, hogy ne zavarja, kiment, és a folyosón állva utazott. A vonat megállt Hatvannál, bejött az állomásparancsnokságról a szokásos ellenőrzésre egy kis főhadnagy. Odament Irmédy Molnárhoz, és azt mondta neki: – Százados úr, a szakaszodban egy nem árja nő tartózkodik. Irmédy azt felelte: – Főhadnagy úr, a szakaszomban egy áldott állapotban levő édesanya tartózkodik. Erre azt mondta a kis taknyos: – Jelentem az állomásparancsnokságon. Leszállt, jelentette, de a vonat továbbindult.
Amikor Irmédy Molnár visszaérkezett, kihallgatásra rendelték. Fehér kesztyűt húzott, díszegyenruhát vett fel. Bement a tábornokhoz. Letisztelegett, mire az felállt, s ráförmedt: – Százados úr, jelentés van róla, hogy mikor ön Munkácsra ment, a szakaszában tartózkodott egy nő, akit beengedett, akiről megállapították a vizsgálatnál, hogy nem árja származású, ezért, kérem, én a hivatalos intézkedésnek megfelelően önt megrovom. Lelépni! – A százados letisztelgett, és már távozni készült, amikor a tábornok egy kézmozdulattal megállította: – Most meg gyere ide, fiam, hadd öleljelek meg, amiért úgy viselkedtél, ahogy egy magyar tisztnek viselkednie kell ilyen helyzetben.

106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1919 · 1943
Amapola P>!

Szóval ez is az orosz képhez tartozik, és én ebből azt tanultam meg, hogy ha jól átgondoljuk, akkor egy háborúban végeredményben vannak katonák és vannak martalócok. Az utóbbinak nincs nemzetisége, hanem csak habitusa, aminek leírása inkább Konrad Lorenz etológiai tanulmányai körébe tartozik.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Konrad Lorenz
Amapola P>!

Hát kisebb huzavona után berendezték a szobát, s míg várakoztunk, Pali azt mondta: – Nekem az az érzésem, hogy furcsa egy szállóba jöttünk. – De hát azt mondtad, a legolcsóbbat keressem ki. – Igen, ez a legolcsóbb, de tudod, mi ez? Egy pappetei tengerészkupleráj. Igaza lehetett, de aztán a hölgyek berendezték nekünk a háromágyas szobát, és hamarosan megértették, hogy mi csakugyan filmesek vagyunk, mi meg megértettük, hogy ez egy olyan hely – nálunk úgy mondanák, garniszálló –, ahová, amikor kikötnek a hadi- és egyéb hajók, nem tizenegy napra háromágyas, hanem egy órára egyágyas szobát keresnek a fiatalok. Nem volt szezon, hát befogadtak bennünket, és innen jártunk ki forgatni tizenegy napon keresztül. Emlékszem arra, hogy valami kapcsolatféle alakult ki köztünk és az ottani lányok közt, de ők hamarosan rájöttek a két leglényegesebb dologra: az egyik az, hogy nekünk nincs sok pénzünk, a másik pedig az, hogy nem azért vagyunk ott, amiért az előttünk járók.
A polinéziai emberekre jellemző a rendkívül rokonszenves tapintatosság. Pontosan látták, kik vagyunk, s miért látogattunk el a szigetükre. Az volt az egyetlen luxus, amit megengedhettünk magunknak, hogy amikor esténként visszajöttünk a forgatásból, az egész napi hőség után megittunk egy üveg sört, s akkor mindegyikünk mellé leült egy lány. Még mellém is, pedig én akkor már jól benne voltam a hatvanban. Megkérdezték, hogy ugye, megihatnak velünk egy üveg sört. Pali mint pénzügyminiszter azt mondta: igen. Mind a hármunkkal beszélgettek, és nekem, aki mégis legtöbbet törtem ebből a polinéziai angolból, egyszer azt mondta az egyik lány: – Nagyon furcsa emberek vagytok ti, pópák. – A pópa Pappetében azt jelenti, hogy külföldi, de én azt az értelmezést adnám neki, hogy: „ez a hülye". Mert ők körülbelül azt értik ezalatt, hogy az élet jelentőségéről mi pontosan ellenkező véleményt alkotunk mint ők, és ellenkezőképpen élünk, mint ahogy szerintük élni kellene. Döntsék el a nagyokosok, hogy melyik tábornak van igaza. Megkérdeztem azért a kislányt, hogy miért mondja ezt. Azt válaszolta: azért vagytok ti nagyon furcsák, mert amikor idejöttetek és kértetek egy háromágyas szobát, akkor mi sokáig tűnődtünk azon, hogy ti milyen emberek vagytok, mert olyan, hogy fiú a fiúval, hát van nálunk is, olyan, hogy lány a lánnyal, olyan is van nálunk, itt Polinéziában, de azt nem tudtuk megmondani, hogy mire kell az öreg. – Jót nevettünk rajta.

177. oldal

Amapola P>!

Jókai mondja az egyik regényében, hogy az ilyen kapcsolatoknak nincs történetük, mert nem alkalmasak arra, hogy regényt írjanak belőlük. Mi úgy kerültünk össze, hogy a feleségem a hallgatóm volt. Hét év korkülönbség van köztünk, és mit lehet erről mondani? Úgy éreztük, hogy összetartozunk, és ez az érzés bevált, mert most is együtt élünk, én nyolcvanhat éves vagyok, ő hetvenkilenc, és megvagyunk.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jókai Mór
Amapola P>!

Anyai szíve nem bírta elviselni azt, hogy az ő gyerekei nem jelesek. Ő kezdte el őket korrepetálni, és közben rájött arra, hogy az orosz gyönyörű nyelv. Ugyanolyan bonyolult a nyelvtana, mint a görögnek, ám ő ezen a bonyolult nyelvtani szerkezeten keresztül beleszeretett az orosz nyelvbe. Sokan ugratták is – és engem is –, hogy ez politikai állásfoglalás. Ilyenkor mindig azt mondtam, a Háború és békét is oroszul írták meg.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: politikai állásfoglalás
1 hozzászólás
Amapola P>!

Nagyapám megrendelte a Pallas lexikont, amikor még nem volt meg mind a tizenegy gyerek. Az első nyolc kötet meg is érkezett, aztán a második nyolcat már lemondta. Úgyhogy én körülbelül az ábécé középső betűéjig nagyon művelt voltam, de a K-tól kezdve igen tájékozatlan. Körülbelül így kerültem be tízéves koromban a gimnáziumba.

25. oldal

Amapola P>!

Megkaptam a Kossuth-díjat, nagyon örültem neki. Visszamentem a tanszékre, ahol felhívott Kovács László, a néprajzos. Ő volt az a szegény alföldi flú, aki az utolsó nadrágja fenekét ugy kímélte, hogy egy lepedőt vett magára este, úgy jött be a tanulóba, és ő volt a Gandhi, mert már egyetemista korában kopaszodott. No, Gandhi felhívott engem, és azt mondta: – Gratulálok, pókász, de tudnod kell, hogy Gyufa intézte el, hogy végre megkapd. – Ki az a Gyufa? – kérdeztem. – Nem tudod, ki a Gyufa? – Nem. – Hát Kállai Gyula. – Az a kis apró ember, aki görögül is tudott? Hogy kerül ő a képbe? – csodálkoztam. – Csak úgy, hogy ő most a miniszterelnök.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kossuth-díj
Amapola P>!

Ismeretes, hogy kétszázmillió évvel ezelőtt a Földön egyetlenegy nagy őskontinens létezett, a Pangea. Ez a kontinens darabokra szakadt, és úszni kezdett, ám ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy vízen úszó tutajt, hanem egy szilárd kéregdarab mozog egy olyan képlékeny valamin, mint a sűrűre dagasztott tészta. A következőképpen történik mindez: egész Ausztrália egy ilyen kontinentális alapon úszik, és ennek szubdukciója, legyűrődése valahol Óceánia nyugati sávjában van. Az alapzat itt lehajlik a magmába, és beleolvad. Ilyen értelemben Ausztrália fokozatosan közeledik ahhoz az árokhoz, ahová Ausztrália előőrse, Új-Kaledónia körülbelül harmincezer ezer év múlva megérkezik. Harmincezer év múlva tehát Új-Kaledónia el fog tűnni, és ezért már most, nyolcvanöt évesen is nagyon aggódom.

146. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ausztrália · Óceánia · Új-Kaledónia