!

Bálint György magyar

1919. július 28. (Gyöngyös) –

Honlaphttp://www.balintgazda.hu/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Bálint_György_(kertészmérnök)

Könyvei 13

Bálint György: Keserédes éveim
Telegdi Ágnes – Bálint György: Csodálatos állatok – varázslatos növények
Bálint György: Minden héten szüret
Bálint György: Gyümölcsöskert
Bálint György: Emlékfoszlányok
Bálint György: Mesterfogások kezdő és haladó kertészkedők számára
Bálint György: Szívügyünk a kert
Bálint György: A kíváncsi kertész
Bálint György: Magaságyás
Bálint György: Kis könyv a magyar almáról

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kertész praktikák

Szerkesztései 1

Bálint György – Berta Béla (szerk.): Kertbarátok műsora

Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Várnai Zseni (Weisz Eugénia, 1890-1981) neve lassan már feledésbe merül, pedig igen szép költemények születtek a tollából. A Katonafiamnak című kötetének címadó verse a Népszavában jelent meg, és a lapnak ezt a számát a vers miatt elkobozták. A vers a háborúban küzdő fiához szólt, és minden versszak utolsó sora így hangzott: „Ne lőj fiam, mert én is ott leszek!”

94. oldal

2 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

Keserédes éveimnek legnehezebb szakaszát a második világháború idején éltem át, amikor a hónapok teltek el úgy, hogy a munkaszolgálatosoknak nem volt más, legális tápláléka, mint a kenyér. A kenyér szentség volt!

36. oldal

3 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

A kedves ápolónő, aki az infúziós tűt rögzítette a karomba, a tapasztószalagra rajzolt egy szál százszorszépet! Őszintén szeretem a virágokat, de ennek a szerény virágnak örültem a legjobban.
Elő is kellett kotornom a zsebkendőmet, hogy megtöröljem a könnyező szememet. Azt mondják, hogy ez egy olyan beteges jelenség, amely nemcsak az öregedő embereknél, de a fiataloknál is gyakran előfordul. Nem is szégyellem magamat miatta.

80. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Másnap azt tapasztaltuk, őreink eltünedeznek a táborból, és attól rettegtünk, hogy felrobbantják a kőbányát, ezért hárman elhatároztuk, megszökünk. Éjjel lyukat kotortunk a barakkunk mögött a kerítés alatt, és azon át kibújtunk. Hajnalig botorkáltunk az erdőben, amíg országúra nem leltünk. Itt egymás után haladtak az amerikai hadsereg harckocsijai és teherautói. Az egyik kocsi platójáról egy fekete bőrű katona lógatta le a lábát, és így kiáltozott felénk: „War finished! You are free, go home!”

43. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

És végül: a dohányszárító pajta, a teli kukoricagóré, a gémeskút, a széna- szalma- és trágyakazlak ma már ritkaságszámba mennek. Pedig valamikor meghatározó, karakteres elemei voltak a magyar tájnak, akárcsak a Vár, a Lánchíd és a Hősök tere az ország fővárosának.

55. oldal

>!
Sippancs P

Tapasztalatból tudtam, hogy az emberek készséggel beszélnek a sikereikről, de a gondjaikról is. Ennek a kulcsa az, hogy jó szándékkal és érdeklődéssel kell kérdezni őket.

47. oldal

>!
Sippancs P

Ennek ellenére a könyv mégis örök! Akkor is, ha mindig voltak, vannak és lesznek vandálok, és akkor is, ha a technika fejlődése, a televízió, az internet sokakat leszoktat a könyvek olvasásáról. Talán a felnövő generáció rájön arra, hogy milyen isteni dolog a kényelmes fotelban ülve egy színvonalas, érdekes könyvet olvasni…

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
deardurr

Még nem is olyan régen az eljegyzés kelléke volt az alma sokhelyütt – leánykérés és gyűrű nélkül viszont szerelmi ajándék volt az értelme. Lám, nemcsak virágnyelv, gyümölcsnyelv is létezik. Közkeletű volt az almát lakodalomban asztaldíszként alkalmazni, még olyan helyeken is, ahol már nem emlékeztek arra, hogyan is alakult ki ez a szokás.
Alig ismert már, hogy egykor jósolni is lehetett gyümölcsünkkel: a férjhezmenendő lány Luca napján kiválasztott egy szép, egészséges almát, karácsonyig minden nap harapott belőle, majd az utolsó falattal a szájában az utcára ment, és aki szembe jött vele (vagy ugyanolyan nevet viselt, mint a szembejövő), az lett utóbb a férje. (Megjegyezzük, hogy csalni, az ablakon kilesni nem ér!)

19. Az alma kutúrtörténetéből

>!
deardurr

Almás pite

Hozzávalók: 400g liszt, 250 g margarin, 100g cukor, 1 tojás, csipetnyi só; a töltelékhez: 1kg rétesalma, 150g darált dió, 3-4 evőkanál cukor, 30g vaníliás cukor

Az almát meghámozzuk és káposztareszelőn lereszeljük. Két evőkanálnyi cukrot teszünk rá és kicsit állni hagyjuk, majd a kinyomkodott almát a vaníliás cukor felével diónyi vajon megpároljuk. A lisztet a tojással, a margarinnal, a cukorral és a csipetnyi sóval jól összedolgozzuk. A tésztát háromszor kinyújtjuk, és közben mindig fél óráig pihentetjük. Végül kettévágjuk (de nem egészen egyformára), és sütőlemez nagyságúra nyújtjuk őket. A vastagabb tésztalapra kenjük a hideg almakrémet, és rászórjuk a cukros darált diót, majd a vékonyabb tésztalappal betakarjuk. A tetejét megkenjük a felvert tojással, és villával megszurkáljuk, hogy a sütéskor képződött gőz eltávozhasson. Rózsaszínűre sütjük, majd meghintjük vaníliás cukorral. Kockára vágva tálaljuk a savanykás alma- és édes dió tölteléktől kellemesen pikáns ízű tésztát.

67. oldal Receptek

Kapcsolódó szócikkek: alma
>!
Trudiz

Ezt a barátságot a kert szeretete alapozta meg…

62. oldal