

Bálint György magyar
1906. július 9. (Budapest) – 1943. január 21. (Sztarij Nyikolszkoje, Ukrajna)
Nem | férfi |
---|---|
Életrajz |
Könyvei 12
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Gondolkodó magyarok Magvető · Magyar Helikon minikönyvek
Fordításai 21
Antológiák 11
Róla szóló könyvek 2

Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek




„Nem tudok rossz emberek között élni”, – írta egy pestkörnyéki asszony és felakasztotta magát. Tragikus búcsúmondata nyilván személyi ügyekre vonatkozott, de mégis úgy hangzik, mint egy elvi kijelentés. Az öngyilkos túl volt már az ötvenen. Fél évszázadon át kísárletezett nyilván a rossz emberekkel, míg végül nem bírta tovább és feladta a próbálkozást. Megrendítő esete szerencsére elszigetelt marad, mi lenne ha mindenki öngyilkos lenne, akinek rossz emberek közt kell élnie?
Nézzünk szembe a valósággal: az emberek általában rosszak. Illetve szabatosabban: nem jók Ennek aztán sok változata van…
167. oldal




[…] Aztán eltűnt és később megtalálták kihűlt testét a pince sötét sarkában. Finoman, tapintatosan és zárkózottan halt meg, úgy, ahogy élt. Nem is jó szó, hogy „meghalt”. Inkább így kellene mondani: megszűnt, mikor már úgy látta, hogy eleget tünődött, abbahagyta magát. […]
Macska (Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2014)




Derkovits Gyula, a festő, csendben, szerényen és nyomorban halt meg – pontosan úgy, ahogy élt. Ne szépítsük a dolgot: Derkovits Gyula éhenhalt. Az utóbbi időben hetenként három pár virslit fogyasztott el feleségével együtt, némi kenyérrel és pár darab burgonyával.
Festett néhány képet, melyeket sohasem felejt el, aki látta, magát a festőt azonban meglehetősen elfelejtették. Szín- és formamegoldásait méltányolták, de kalóriamegoldásait nem tartották fontosnak.
159. oldal




Ilyenkor március 15-én, minden évben sokat beszélnek és írnak a szabadságról: elégedetten a hatalmon lévők és elégikusan a kívülállók. Az előbbiek szerint a márciusi szabadságkövetelések tökéletesen megvalósultak, az utóbbiak szerint nem. E szelíd, elvi vita évről évre egyforma stílusban és egyforma eredménnyel hangzik el. A szabadság alapvető kérdéseit nemigen vetik fel ilyen alkalmakkor. Mennyi a szabadság, milyen célra, kinek az érdekében? – ezt nem kutatják. Egyesek kijelentik, hogy a szabadság megvan, mások kijelentik, hogy a szabadság nincs meg, de mindkét fél mindig csak „a” szabadságról beszél, valami általános, kissé elvont eszményről, melynek a valósághoz kevés köze van. A valóság nem ismeri „a” szabadságot – különféle szabadságokat ismer, melyek különféle célokat szolgálnak. E célok lényegéről pedig egyformán hallgatnak a konzervatívok, a haladók…és a liberálisok. Így pedig minden szabadságfogalom üres frázis marad, és nem jelent többet, mint a nyugati államokban uralkodó „jogegyenlőség”, mely szerint – mint Anatole France mondta – a gazdagnak és a szegénynek egyaránt joga van a hidak alatt aludni. A szabadságnak ezt az elvont elvét nemcsak a demokráciákban, hanem még a fasiszta államokban is megtalálhatjuk. Berlinben és Rómában éppúgy, mint Párizsban és Londonban, minden állampolgárnak szabad naponta háromszor pástétomot enni és pezsgőt innia. Természetesen Budapesten is. Egyes polgárok élnek is ezzel a jogukkal, mások viszont nem. És itt merülnek fel az igazi szabadságproblémák.
180. oldal