Bálint Endre magyar
Katalógusnév | Bálint Endre |
---|---|
Nem | férfi |
Életrajz |
Képek 1
Könyvei 3
Kapcsolódó sorozatok: Mérőhajó-trilógia · Összes sorozat »
Antológiák 12
Népszerű idézetek
Micsoda szégyen! Egy nő fogja irányítani a mérőhajót a következő útján! Ráadásul olyan nő, aki még közelről sem látott mérőhajót, nemhogy utazott volna rajta. Valami elméleti szakember, olyan fizikusféle. Mér' nem tudnak ezek nyugton ülni a seggükön, és hagyni, hogy mások zavartalanul dolgozzanak?
És ha már nő, morfondírozott tovább útközben, legalább jó kemény húsú bige lenne, akin van mit fogni, vagy akin legalább legeltethetné a szemét egész úton. Akkor mindjárt jobban érezné magát, és a többiek is befognák a pofájukat, mert irigykednének, ő pedig azt mesélhetne, amit akar, hogy mi minden történt kettejük között az út során. Kiszínezhetné kedvére, és aki kétségbe merészelné vonni az állításait, annak az öklével magyarázná el!
A nő, mintha csak olvasott volna a gondolataiban, a legkevésbé sem zavartatva magát a körülötte tomboló, széklábakkal viaskodó vandáloktól, így folytatta:
– A családi szájhagyomány sok értékes részletet megőrzött. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz gyerekkori emlékeim valóságos kincsesbányaként szolgálnak tudománytörténeti kutatómunkámhoz, melynek témája természetesen Jamie Berger nagy utazása az idő körül. Azt reméltem, az ön előadása a természettudomány oldaláról derít fényt a talányokra, és kettőnk tudása segíthetne megoldani az átjáró körüli rejtélyt…
– Mi az úti cél? Azt is kigondolták már?
– Nos, vannak az időben távoli helyek, ahol a hőenergia nem gond, sőt több is van belőle a kelleténél.
Arlington összeráncolta a homlokát. Valami felrémlett emlékezetében. Az időutazás atyja, a lángeszű Asimov erre is gondolt a maga réges-régi korában. Csak nem…
– Amikor a Nap…? – kezdte, s maga sem akarta elhinni.
Mercier csendben somolygott.
– Jézusom! Maguk megőrültek! – tört ki Arlington. – Teljesen elment az eszük? Komolyan meg akarják csapolni a szupernóvaként fellángoló Napot?
Ahogy Asimov kiötlötte a huszadik században, az időutazásra képes emberiség óriási energiaszükségletét az élete végén szupernóvaként fellobbanó, szinte korlátlan mennyiségű energiát sugárzó Napból kell meríteni. A részletes elemzések csak lényegtelen részleteket módosítottak az amerikai sci-fi író elképzelésén. A Nap – nem kellően nagy tömege miatt- soha nem válik szupernóvává, „csupán” vörös óriás lesz belőle négymilliárd év múlva, de ez is azt jelenti, hogy előző átmérőjének kb. kétszázszorosára felfúvódva sorra nyeli majd el a közeli kőzetbolygókat.
A padsorokban a sajtó képviselői mellett híres művészek és a politikai élet ismert személyiségei foglaltak helyet, de feltűntek a társasági élet más jellegzetes figurái is: reflektorfényben sütkérezni vágyó szépasszonyok, épp divatos filmszínészek és modellek, felkapott celebek, ismert pénzeszsákok. Hangos, nyüzsgő közönség volt ez, amely világosan értésre adta, hogy itt elsősorban az ő ítélete számít, mellette minden más tényező – beleértve a józan logikát és a tudományos érvelést is – csekély jelentőséggel bír.
Az ünnepelni vágyó tömeg már alig türtőztette magát. A fiatal professzor hiába integetett nekik kétségbeesetten, hogy még nem fejezte be, senki sem törődött vele. A hangulat tetőfokára hágott. Petárdák durrantak, füst gomolygott, a hallgatóság törni-zúzni kezdett, a rend végérvényesen felborult. Az előadást, minthogy léptelenség volt folytatni, félbe kellett szakítani.