!

Bálint Csanád magyar

1943. szeptember 24. (Kassa) –

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévBálint Csanád
Nemférfi
Honlaparcheo.mta.hu/hun/munkatars/balintcsanad
Életrajz

Könyvei 5

Bálint Csanád: A nagyszentmiklósi kincs
Bálint Csanád: Die spätawarenzeitliche Siedlung von Eperjes (Kom. Csongrád)
Bálint Csanád: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai
Bálint Csanád: The Avars, Byzantium and Italy
Bálint Csanád: „Mi” az avar?

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A magyar történelem rejtélyei Kossuth · Magyar őstörténeti könyvtár A József Attila Tudományegyetem Magyar Őstörténeti Kutatócsoportja, Balassi

Szerkesztései 1

Bálint Csanád (szerk.): Die Keramik der Saltovo-Majaki Kultur und ihrer Varianten

Antológiák 2

Péter Katalin – Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I-IV.
Veszprémy László (szerk.): Honfoglaló őseink

Népszerű idézetek

Turms>!

A régió kora középkori kutatásában járatosak azonban jól tudják, hogy a szélsőségesen művelt etnoarcheológia egyáltalán nem magyar sajátosság (volt), ellenkezőleg: a 20. század második felében egész Közép- és Kelet-Európában – többé-kevésbé egymástól függetlenül – általános irányzattá vált.

50-51. oldal, A nagyszentmiklósi kinccsel kapcsolatos kutatás általános problémái - Módszertani problémák

Turms>!

A földrajzilag és kulturálisan korlátozott, szemellenzős látásmódra rendkívül szemléletes példát kínál az ún. avar kori bizánci pénzforgalom megítélésének alakulása. Az 50-es években a magyar régészetben vita folyt annak lehetséges okáról, hogy miért szűnt meg 680 körül a bizánci pénzeknek a Kárpát-medencébe történő beáramlása. Csallány D. volt az, aki e tényre fölfigyelt. Úgy vélte, hogy ez a protobolgároknak a Balkánon történt megtelepedésével áll kapcsolatban, mert az előbbiek elvágták az avarokat Bizánctól. Látszatra jóval meggyőzőbb volt Fehér G. történeti érvelése. Rámutatott arra, hogy a Dunán keresztül a régió számára Bizánc az egész kora középkor folyamán elérhető volt. A. P. Každannak egy cikke derített fényt: a bizánci várostörténettel foglalkozó cikkét kellett Bóna Istvánnak kézbe vennie ahhoz, hogy fény derüljön: a bizánci gazdaság és városi élet általános válságáról, és egyáltalán nem egy avar belügyről vagy az avar-protobolgár viszonyról van itt szó. Mindennek az a nagyon is megszívlelendő általános tanulsága, hogy egy adott jelenség – mely látszólag numizmatikai, illetve történeti jelentőségű – helyes értelmezéséhez egy olyan cikk elolvasására volt szükség, amelyik látszatra teljesen irreleváns az avar régészet és a Kárpát-medencei történelem és numizmatika vizsgálata szempontjából, de amely nélkül – mint látjuk – alapvetően téves és végzetesen provinciális maradt volna az előbbiek kutatása.

52. oldal, A nagyszentmiklósi kinccsel kapcsolatos kutatás általános problémái - A Kárpát-medence régészeti kutatásával kapcsolatos konkrét problémák

Turms>!

Tisztában vagyok azzal, hogy az említett régióban dolgozó kutatók nagy része, de még inkább az amatőrök és dilettánsok tömege számára elfogadhatatlan az a gondolat, hogy az országuk területén napvilágot látott kora középkori leleteken látható jelenetes ábrázolásokról le kellene mondaniuk mint az adott kora középkori nép művészetének eredeti alkotásairól.

402. oldal, A tárgy- és képtípusok hasonlóságairól - Nem közvetlenül ide tartozó utószó

Turms>!

A dinamikus fejlődés elmaradásának egyik oka a közép-, kelet- és délkelet-európai kutatói közeg sajátos szociológiai jellegében rejlik, ami két szempontban mutatkozik meg. Az első az, hogy Közép-, Kelet- és Délkelet-Európában a kutatói társadalomban uralkodó szellem csak ritkán volt képes ösztönözni az igazán új adatok, szempontok feltárását és az új módszerek keresését, ugyanakkor pedig ha mégis történt ilyen, akkor is a világviszonylatban is kimagasló teljesítményű (társadalom)tudósok – mindenféle, a személyüknek szóló, esetleges tiszteletnyilvánítás közepette is – a legtöbbször magányosak, igazi tanítványok nélkül maradtak.

49. oldal, A nagyszentmiklósi kinccsel kapcsolatos kutatás általános problémái - Szociológiai vonatkozások

Turms>!

…az az elképzelés végtelenül merev, amelyik egyáltalán lehetségesnek tartja azt, hogy egy elvándorolt nép anyagi kultúrája az idő múlása és a nagy földrajzi távolságok ellenére is az őshazáéval rokon, ha nem éppen azonos maradhat. Ilyen összevetésnél mindkét régiót elemzés alá kellene vetni: az adott nép feltételezett, illetve feltételezhető őshazáját és az újabb országét. Ami az első kultúráját illeti, nyilvánvaló, hogy egy néprész elvándorlása után a hátramaradottak anyagi kultúrája továbbfejlődik, s az már csak részben lesz azonos az előző korszakéval, hiszen az adott kultúra mindig az egész régióban végbemenő folyamatokkal tart (többé-kevésbé) lépést. (Fölösleges is hangsúlyozni, hogy a kölcsönhatások vidékenként rendkívül eltérőek lehetnek.) Ugyanez áll az elvándoroltakéra is, mert azok kultúrája is továbbfejlődött, természetesen az új környezet hatása alatt. Az őshaza és az újabb szállásterület kultúrája tehát földrajzi, időrendi és kulturális okokból más-más irányú fejlődést vehetett, melyek egymással kevéssé hasonlíthatók össze (sokkal inkább a saját régiójukkal!). Következésként nincsen olyan „Kelet”, melynek kultúrájából az adott kutató a tájékozottságától, kritikai érzékétől és tudományos célkitűzésétől függően az avar, protobolgár és honfoglaló magyar régészeti anyaghoz „párhuzamokat” ragadhat ki.

251. oldal, A "keletpreferencia" az avarok, protobolgárok és honfoglaló magyarok régészeti kutatásában - A nagyszentmiklósi kincs és a keleti fémedény-művesség