!

Balázs Mihály

KatalógusnévBalázs Mihály

Könyvei 8

Balázs Mihály – Fényi András – Hegedűs András: Írók, képek
Balázs Mihály – Vati Papp Ferenc: Írók, képek II.
Balázs Mihály: Forrásvidék
Balázs Mihály: Felekezetiség és fikció
Balázs Mihály: Teológia és irodalom
Balázs Mihály: Krasznahorka várának története és kalauza
Balázs Mihály: „hol jártál iskolába?”
Balázs Mihály: Szülőföld és iskola

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Humanizmus és reformáció Akadémiai

Szerkesztései 2

Balázs Mihály (szerk.): Tanár úr, készült?
Balázs Mihály – Bartók István (szerk.): A felvilágosodás előzményei Erdélyben és Magyarországon (1650-1750)

Antológiák 1

Tóth István György – Fodor Pál – Pálffy Géza (szerk.): Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére

Népszerű idézetek

Carmilla >!

Az én kizárólagos mestereim a könyvek voltak – és a magány… A könyvek voltak és a zene, melyeknek világába menekülhettem. Ez a beteges magány vonzott Dosztojevszkijhez. Tizenhat-tizenhét éves koromban valamennyi kötetét olvastam. Később, Ady, József Attila és Illyés felfedezése után – az első betegség esztendejében – egy álló esztendeig Baudelaire-t olvastam. Abban a sivár szomorúságban ki hatott volna rám jobban, mint ő, majd Juhász Gyula. Ezek voltak a legmélyebb hatású költők, a regényírók közül meg Gorkij, Solohov és Reymont.

364. oldal, Váci Mihály (Tankönyvkiadó, 1977)

Carmilla >!

Mert a műveltség nem lexikalitás, hanem belső tudás. Az a képesség, amellyel meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Minél finomabban, minél több árnyalattal… Nagyapámnak megvolt ez a képessége.

122. oldal, Illyés Gyula (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: műveltség
Carmilla >!

[…] legjobb barát a könyv – írta három évvel ezelőtt. – Nekem az volt gyermekkoromtól fogva; azt is mondhatnám, a könyvek neveltek. A körülmények mostohasága folytán olyan gyermekkorom volt, akár el is züllhettem volna, ha bennem korán felébredt olvasási vágyam nem adja kezembe a könyvet. El se tudom képzelni, hogyan alakultam volna – és sokan így vannak ezzel nyilván – az élet vad példái között, ha nincsenek előttem a könyvekbeli tündöklő jellemek, példák, amelyeknek (mert nem írhatok mindent a velünk született erő és jó ösztön számlájára) oly nehéz körülmények között a jó melletti biztatásomat köszönhetem.

91. oldal, Fodor József (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Carmilla >!

Ady iskolatársa Jászi Oszkár, a magyar polgári radikalizmus majdani képviselője, Madzsar József, a későbbi forradalmi politikus, itt lakik a még diák Kaffka Margit.

12. oldal, Ady Endre (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Ady Endre · Jászi Oszkár · Kaffka Margit · Madzsar József
1 hozzászólás
Carmilla >!

    Nyolcéves lehetett, amikor szálkás betűkkel egyik tankönyvébe jegyezte első versét. A rímes ex libris így szól:
                 Ha akarod tudni
                 Ez könyv kié légyen
                 Az Arany Jánosé
                 Ki sokáig éljen.

27. oldal, Arany János (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Arany János
Carmilla >!

Iskolai emlékem: osztálytársamtól, tizennégy éves fiútól, a Toldi tanulása közben a tanár megkérdezte: Mi az a szöcske? A fiú, logikus következtetés útján, azt felelte: kisebbfajta tehén. (»Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.«)

45. oldal, Benjámin László (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: szöcske
Carmilla >!

    Sánta Ferenc nem kedvelte az iskolát.
     – Ha reggelente kinézek az ablakon, és látom az iskolába siető gyerekeket, ma is elönt a jó érzés, hogy nekem már nem kell iskolába járnom – mondja nevetve.

276. oldal, Sánta Ferenc (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: iskola · Sánta Ferenc (író)
Carmilla >!

A kis Gyula magának való természet volt. Nem szívesen társalkodott, játszott pajtásaival. A csöndet, a magányt kedvelte – és a könyvet. Mihelyt megismerkedett a betűvel, határtalan becsvággyal olvasott. Hatéves volt és „Petőfi János vitézét betűzte”. És még egy szenvedélyének hódolt: hacsak szerét tehette, kiment a Tisza-partra és órákon át sétálgatott – egyedül.

163. oldal, Juhász Gyula (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Juhász Gyula
Carmilla >!

Vissza a természethez, mert ebben a világban egyedül ott találja meg az ember az élet igazi érelmét – hirdette Rousseau nyomán Csokonai, s hogy a tartalomhoz megfelelő keretet is teremtsen, poétikai óráit nemegyszer a Nagyerdőben tartotta. Nem a borozgatás és a pipázgatás volt a legnagyobb „bűne”, hanem az, hogy a poétikai órákon a verselemzések mellett politizált is: mint verseiben, Az estvé-ben és a Konstantinápoly-ban, élőszóban is bírálta és támadta az emberi elmét gúzsba kötő vallási fanatizmust, a feudális társadalom erkölcsi-eszmei talpkövét. Szabadon akart élni és gondolkodni, ahogyan nagy francia elődje.

70. oldal, Csokonai Vitéz Mihály (Tankönyvkiadó, 1977)

Carmilla >!

Abban a korban, félfeudális világban a legnemesebb, a legbátrabb tettek egyike a szegénységben, mélységben felnövő gyermekek szeretése, simogatása, szívbe fogadása volt. A hatalom minden birtokosa őrölte, emésztette a parasztot és gyermekeit. Csak a néptanító állt mellettük hűségesen, simogató kézzel, önzetlen szeretettel.
Ezt írta a kezdő tanítóknak is:
             …S ha látsz közöttük rútat, rongyosat,
             gyermeki arccal búbánatosat,
             ismerd meg benn' a korán szenvedőt,
             öleld magadhoz, és csókold meg őt.

102. oldal, Gárdonyi Géza (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Gárdonyi Géza · tanító