!

Bakó Márta

Tudástár · 28 kapcsolódó alkotó · 68 film

KatalógusnévBakó Márta

Könyvei 2

Bakó Márta: Rosszkor születtünk!
Bakó Márta: Így történt…

Felolvasásai 1

Arany László: Szép magyar népmesék

Népszerű idézetek

dokijano>!

    Volt Recsken egy beosztás, amitől ódzkodott mindenki: a tábor szennyvíz derítőjének karbantartása. Barna vállalta ezt az illatos munkahelyet, és rendszeresen ott ült az élet vizének partján, és halászta hosszú botjával az újságpapírokat. Mivel az őrség higiéniai kultúrája csak a felszeletelt újságpapírokig terjedt, igyekezett ezt a maga céljára hasznosítani. A papírszeleteket kihalászta, a napon megszárította, majd a botja végével a felesleget eltávolította, így kivehetővé váltak a betűk és a szöveget végigolvasta. Ha szerencséje volt, egész oldalakat tudott összeállítani és végigolvasni. Utána visszaengedte természetes útjára az anyagot, addigra tájékozott volt a napi eseményekről. Tudományát megosztotta bajtársaival és az őrszemélyzet törhette a fejét, honnan olyan jólinformáltak a világtól elzárt foglyok?!

244-245. oldal, A recski mikulás (Textura, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Recsk
9 hozzászólás
dokijano>!

    A kistarcsai internálótáborból minden előzetes bejelentés nélkül összeszedték a számontartott „nehéz fiúkat”, akik hirtelen a recski bányában találták magukat. Barna, akinek nyolcvan éves korában is sűrű koromfekete haja van és súlya, testtartása olyan, mint fiatal korában, gyorsan bajuszt, szakállat növesztett, ami leghamarabb fehéredik meg a férfiaknál. Nemsokára úgy nézett ki, mint egy aggastyán. Övig érő, hófehér szakállával ő lett a tábor ügyeletes Mikulása.

244. oldal, A recski mikulás (Textura, 2011)

dokijano>!

Hiába tapostak meg bennünket, hydra természetűek vagyunk! Nekünk hét fejünk van! És, ha valamelyiket levágják, a hiányzó azonnal visszanő!!!

246. oldal, A recski mikulás (Textura, 2011)

dokijano>!

    A háború még nem ért véget, Budán még lakásról lakásra folytak a harcok, mikor Major Tamás másodmagával megjelent a Tisza Kálmán téri Pártházban és kiosztotta magának a Nemzeti Színházat. Ezzel az „egyhangú” szavazással eldöntötte a magyar kultúra vezetésének sorsát.
    Kilépett a katolikus egyházból is, mondván: – Kiléptem ebből a kétezer éves cégből! – Ugyanakkor a mama a Rókus kápolnában márványtáblát helyeztetett el: ”Hálából Tamás fiam megmeneküléséért!”_ – És élete végéig minden reggel misét mondatott a fiaiért.

126. oldal, Keresem a helyemet (Textura, 2011)

3 hozzászólás
dokijano>!

    Lili tehát telefonált, gyorsan jöjjek, mert lakásról van szó! Megtudtuk, ő nyugatra készül és saját lakását szeretné átadni, ha nekünk is megfelel. Hápogtunk a meglepetéstől! Ilyen gyors és nagyszerű lakáslehetőségről eddig nem is álmodhattunk! Villámgyorsan történtek a hivatalos lépések, Lili azonnal bejelentett a lakásba, a többi már sínen volt!
    Ugyanakkor azonban előző főbérlőnő jóbarátnőnket sem hagyhattuk magára, hiszen megüresedő szobánkra régen fenték a fogukat olyanok, akik ezt a szobát társbérletnek akarták kiigényelni. Nem hagyhattuk ott, amíg megfelelő albérlő utódról nem gondoskodtunk. Addig kabátunk alatt loptuk ki magunkon holmijainkat új lakásunkba. Amikor egy másik kitelepített társunk utánunk beköltözött, vége lett a mi kétlaki életünknek is.

269. oldal, Az élet folytatódik (Textura, 2011)

1 hozzászólás
dokijano>!

    Az utcai harcok csendesültek és mi elhatároztuk, megnézzük a Corvin-közben lakó jóbarátainkat, tudunk-e valamiben segíteni? Amint kikanyarodtunk a József körútra, ostrom utáni kép tárult elénk. Leomlott házfalak, levegőben lógó összerombolt lakások, kiégett tankok, parányira összeégett sötétszürke katonai tetemek, barrikádként felborított villamoskocsik és tolongó sokaság mindenütt. Az emberek keresték, vagy látni akarták szeretteiket, akik ebben a tűzfészekben éltek, ha egyáltalán éltek még! Kis Béla katonás komolysággal szedte apró lábacskáit és rosszallólag nézett körül: – Micoda jendetlenszég van itt!

265. oldal, 1956. október! (Textura, 2011)

dokijano>!

    […] Rövid tűzharc után az oroszok lefegyverezték a maroknyi csapatot. Bardócz rangjelzését, kitüntetéseinek jelszalagjait letépték, és elindították őket Budafok irányába. Ott, a szovjet parancsnokságon hallgatták ki Bardócz Barnabást.
    Számon kérték, miért nem adta meg magát reménytelen helyzetében.
    Így felelt: – A katonát nem megadásra, hanem harcra nevelik! Ezért katona! A németek mellett harcoltam, mert ők voltak a szövetségeseink! Ha a szövetség esküje a szovjet hadsereghez fűzött volna, önök mellett harcoltam volna! Engem homlokon lehet lőni, de tarkón soha!
    A szovjet főtiszt némán nézte egy pillanatig, majd felállt, tisztelgett, és kezet fogott volt ellenfelével!

207. oldal, A Citadellától a recski táborig (Bakó Művészeti, 2001)

dokijano>!

    Bekopogtak a prépost úr szobájába bemutatkozni. A kistermetű, törékeny öregúr fürgén jött eléjük és felkiáltott: – Megismerem! A régi Elektra!
    Elmondta azt, amit Hedda is ismert már, hogy 1942 tavaszán tévedésből váltott jegyet a Nemzeti Színházban tartott vizsgaelőadásra. Neki egy másik színházba kellett volna mennie, jó barátja kislányát megnézni. De ez az Elektra ülve tartotta, és a szünet után sem ment el, annyira lekötötte az előadás! Most ültek egymással szemben, és érdeklődéssel hallgatta Violát.

190. oldal, A falakon túl (Bakó Művészeti, 2001)

dokijano>!

    Viola egy napon levelet kapott a Szakszervezettől. Közölték vele, igazolását megtámadták, jelenjék meg a petíciós tárgyaláson!
    A megjelölt időben ott ült a bizottság előtt. A bizottság tagjai: Abonyi Géza, a szakszervezet elnöke, Básti Lajos, Dávid Mihály, Staud Géza, egy Schiller nevű öreg színpadi munkás és a tárgyalást vezető ügyész.
    Róla nem is volt szó! Csak apját, anyját firtatták, az ő politikai meggyőződésük miatt piszkálták. […]
    – Legyenek szívesek megmagyarázni: az én igazolásomon, ahol a magam tetteiért kell felelnem, miért édesapám politikai nézeteit kérik számon, akit nyolc éves koromban elveszítettem?
    – Az írás is azt mondja, az apák bűneit a fiakban kell megbosszulni hetedíziglen!
    Viola a hang irányába tekintett, és Básti Lajos kérlelhetetlen szigorú hangját ismerte fel. Kissé rácsodálkozott, de máris válaszolt:
    – Az Ószövetségben egy bosszúálló, kegyetlen Isten beszél, az Újszövetségben egy megbocsátó! Én az Újszövetséget szoktam olvasni!
    A tárgyalás befejeződött. Két nap múlva megérkezett az igazolás.

188. oldal, Élet a romok felett (Bakó Művészeti, 2001)

3 hozzászólás
dokijano>!

    A felkelők között sok görög is volt. Egyikük mellettem elismerően figyelte a csapódó és robbanó szerenádot, míg fegyverét a folyosó bejárati vasajtajára szegezte, megszólalt: – Görögországban lenni kétezer éve forradalom! De az lenni mint aludttej ahhoz képest, ami itt van!

267. oldal, 1956. október! (Textura, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Görögország