Bakay Kornél magyar

Arabunk fél minden szembejövő mozdulattól, talán alaposan megverték. Aztán fél a kötél rögzítésétől: talán megkötözve verték meg. Félti a füle tövét, tehát a fejét verte valamelyik „lószakértő”. Később megtudtam, hogy a megveretés mértéke kimerített minden szadizmust, amit ember egy lóval szemben elkövethet. A kis ló átélhette a lehető legiszonyatosabb halálfélelmet, és így örökre lemondott az emberek iránti feltétlen jóindulatról. Idegileg teljesen megrokkant, és csak évek szívós munkája fordíthatta vissza az egészséges irányba.
A tények egy szomorú következtetésre adtak okot: a ló ember irányú kulturált viselkedésének (vezetgetés, lábfeladás, stb.) korántsem a megegyezés, hanem az elemi félelem volt az alapja!
(….)
A félelem erőszakot, az erőszak újabb erőszakot szül, még a lovaknál is!

71. oldal, A fegyveres harcra fogható ló természetrajza

…a hún sírok embertani jellege nem mongoloid, hanem turanid.

139.

A régészet ma divatos tudomány, bizonyára nemcsak azért, mert most éli ifjú korát, de mert talán valamennyi közt ő nyújt legtöbb élvezetet. Evvel foglalkozik manapság a milliomos tőzsér, a kilencágú koronás főút és sok más, mindmegannyi dilettáns, evvel foglalkozik a tudós hivatásból s az idióta időtöltésből." Helyettem és nevemben is fogalmazott Gyárfás István, s igazat is mondott – mégpedig 1887-ben. Az archeológia ma népszerűbb, mint valaha, és sajnos ifjúi hamvát sem vesztette el egy évszázad alatt. Magyarországon az elmúlt évszázadban a régészet csak relatíve fejlődött. Az ásatásokat a XIX. század végi kezdetekhez képest csináljuk jobban, így azután – ritka kivételektől eltekintve – a világszínvonalnak a közelben sem vagyunk. Hiányos és gyenge felszereléssel folyik a hazai ásatások döntő többsége, és így a feltárt jelenségek tárgyilagos, tudományos módszerekkel alig vagy egyáltalán nem ellenőrizhetők. Márpedig minden tudomány a megfigyelésekkel, a „tények” összegyűjtésével kezdődik és az ellenőrzéssel fejeződik be. Közben meg kell vizsgálni magát a „tény-t”, osztályozásal megállapítani annak tipikusságát, s csak ezt követően szabadna feltevéseket építeni rá. A történelemtudomány, s ezen belül a régészet különösen, nem tud meglenni feltetévesek nélkül, a megalapozott feltevést azonban minden esetben el kellene különíteni a még nem bizonyított valószínűségtől és legfőképpen a tudományos legendáktól.
Ebben a könyvben több mint húsz esztendős régészeti munkálkodásom alapján igyekszem őszinte képet adni hazai kutatásaink egy részéről, követve tanítómestereim és példaképeim útmutató irányvonalát, mindenekelőtt a közérthetőséget. Bátran és tudatosan vállalom, hogy a művelt közönséghez kell fordulni, és kiagyalt elmeszülemények aprólékos fejtegetése helyett meg kell kísérelni életet lehelni a múlt egy-egy szeletkéjébe. Ugyanakkor azonban ne a lebilincselő hipotézisek ködképei uralkodjanak, hanem mutatkozzék meg maga a régészeti anyag, a feltárt jelenség, szakszerűen, ellenőrizhetően. Az igazi régészt az amatőr kutatótól éppen az különbözteti meg, hogy a leletek értelmezéséhez tudományos módszereket alkalmaz. Arra törekszem, hogy halványuljon az a látszat, hogy a régészettudomány egyrészről azonos az edélyfül-formák, díszítőmunkák, baltafülek stb. tudományos egybevetésével, másrészről viszont kikerüljünk a nagy mesemondók táborából is, akik mindenfélét állítanak, többnyire alaptalanul.

A lovak őstörténete hatvan millió évvel ezelőtt kezdődött, s ki hinné, hogy az „ősló” alig volt nagyobb egy kutyánál, s lábujjai sem patában végződtek.

(első mondat)