!

Bajtai András magyar

1983. december 3. (Szeged) –

Bajtai_András I
36 figyelő · 14 figyelt · 88 értékelés · 6 polc · 0 karc · 0 észlelés
NemFérfi
Honlaphttp://www.bajtaiandras.hu
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Bajtai_Andr%C3%A1s
Facebookhttp://www.facebook.com/bajtaiandras
Életrajz

Könyvei 3

Bajtai András: Betűember
Bajtai András: Kerekebb napok
Bajtai András: Az átlátszó város

Antológiák 7

Kele Dóra (szerk.): InstaVers
Géczi Zoltán (szerk.): Robin Williams
Keresztesi József (szerk.): Telep-antológia
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
k. kabai lóránt (szerk.): Egészrész – Fiatal költők antológiája
Kárpáti Kamil (szerk.): Kövek szülnek virágot
Acsádi Rozália – László-Kovács Gyula (szerk.): Szelek ladikján

Népszerű idézetek

>!
K_A_Hikari

Figyelem az arcát,

ajkait. Nem tud róla. Megfogom
a kezét. Hallgatom, ahogy lélegzik.
Először alszunk együtt.

Bajtai András: Hóesés, hajtóvadászat · Bajtai András

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát Kortárs versek 16 éven felülieknek

>!
ESanka

A gyönyör és az őrület kútja
ugyanazt a vizet hajtja fel, kell, hogy
szeressem, kell, hogy szeresselek.

Felesleges ostrom

>!
_selene_ IP

Nappal megtagadlak, éjszaka mégis
kikövetellek magamnak, te nemek fölötti,
aki úgy rezegsz bennem minden pillanatban,
akár az ég elvághatatlan hangszalagjai
a boldogság szétroncsolt torkában.

20. oldal Bajtai András: Recitativo · Bajtai András

>!
_selene_ IP

A felejtés és a remény közelharca
szétszaggatta az elme faliszőnyegét,
és most egy ködvirág nyílik mögötte,
kék derengés, emlékek máglyahalála.

19. oldal Bajtai András: Ködvirág · Bajtai András

>!
_selene_ IP

Te kísérsz engem a tisztaság égövén.
A nyár csordultig telt roncsaiban bujkálsz,
amikor remegésem fésűi megindulnak
a szerelem idegszálain. Velem vagy,
amikor állataim hűtlenségnek vetett
háttal nekivágnak a józan pusztáknak.
Bogarak tábora pihen homlokunkon,
menetelünk a halszálka alakú éjszakában.

67. oldal, Recitativo

>!
Dün SP

BAJTAI ANDRÁS

Kavics

Tegnap éjszaka, miután elküldtél,
volt időm átgondolni, mennyire
szeretlek. Nem tudtam elaludni,
a lelkiismeret kutyáinak ugatásától
sokáig forgolódtam, akár a kövek
Sziszüphosz álmában, aki nem
ismerte a boldogságot, és elhitte
büntetését. A kezemben egy kavicsot
szorongattam, mert a kő túlzás.
A bánat is túlzás, lombtalan ágai
mégis az ablakot verdesték.

Eszembe jutott, amikor fülbevalód
beleakadt a sötétbe, ahogy utoljára
mosolyogtál rám, és a szemed,
ami esőszürke lett, mint egy kavics.
Mert túlzás a kő, és túlzás az ég is,
alatta a bánat sokasodó bokraival.
Halkan vettem a levegőt, ahogyan
szarvasok vonulnak a ködben.
Nagyon szerettem volna a kavicsot
szuszogásodban megforgatni,
és minél messzebbre elhajítani.

22-23. oldal · Bajtai András

>!
ESanka

Nagyon szerettem volna a kavicsot
szuszogásodban megforgatni,
és minél messzebbre elhajítani.

Kavics

>!
ESanka

A tükörből most egy idegen férfi néz
vissza ránk, háta mögött a halott fiúval.
Vereségeiben még magunkra ismerünk,
de győzelmünket már nem bitorolhatja.

Második születés

>!
modus_operandi

Kevésnek hittél, de én vagyok a több,
az enyém ez a lüktető diadal,
te pedig miért is félnél, hiszen lesz,
aki ajtót nyit, de beenged-e,
lesz kéz, ami hozzád ér,
de téged simogat-e, és lesz,
aki neked szól, de meghallgat-e?

73. oldal