!

Bajomi Lázár Endre

Könyvei 18

Bajomi Lázár Endre: Titkos Társaságok Története
Bajomi Lázár Endre: Saint-Exupéry csodálatos élete
Bajomi Lázár Endre: A Montmartre
Bajomi Lázár Endre: Anatole France világa
Bajomi Lázár Endre: Párizs, csillagként reszkető
Bajomi Lázár Endre: Fő a bizalom
Bajomi Lázár Endre: A mai francia irodalom kistükre
Bajomi Lázár Endre: A vörös szűz
Bajomi Lázár Endre: Rabelais
Bajomi Lázár Endre: A Quartier Latin

Szerkesztései 4

Bajomi Lázár Endre (szerk.): A szürrealizmus
Bajomi Lázár Endre (szerk.): Párizs
Bajomi Lázár Endre – Szalay Károly (szerk.): Franczia tűkör
Bajomi Lázár Endre (szerk.): A magyar Párizs

Fordításai 45

Boris Vian: Tajtékos napok
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.
Boris Vian: A kék liba
Jules Verne: Antifer mester csodálatos kalandjai
Émile Zola: A pénz
Jean-Paul Sartre: Az ördög és a jóisten
Marcel Aymé: A faljáró
Marcel Aymé: A zöld kanca
Henri Perruchot: Toulouse-Lautrec élete
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 44.

Antológiák 2

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 21.
Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.

Népszerű idézetek

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Közepes tanulónak bizonyult. Professzora többek közt ezt jegyezte be 1856. március 1-én az osztálykönyvbe: „Figyelmetlen és felületes. Folyton vihog; egy légy is elvonja a figyelmét…” A Virágzó életben így emlékezik vissza ezekre az időkre:
Roskadoztam az igazságtalan büntetések súlya alatt. Jogos elkeseredésemben arra vállalkoztam, hogy az egész osztályt fellázítsam…
A kisfiú érzékenységét nyilván az is fokozta, hogy az előkelő kollégiumban, nagypolgári csemeték közt, bizony kopottan kellett meghúzódnia a Szajna-parti könyvkereskedő fiának.

18. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

A háború elején pacifista megnyilatkozásait a reakció olyan szitok-átok koncertje kísérte, hogy az ősz mester bizony megingott: előbb levelet írt Millerand hadügyminiszternek, kérvén, hogy sorozzák be! (Már nem vagyok nagyon fiatal, de jól érzem magam. Csináljon belőlem katonát.) Szeptember 27-én azonban alkalmatlannak minősítik. France életének mélypontján van. : október 1-én mérget kér a barátjától, öngyilkos akar lenni…
1915 márciusában ilyen borúsan ír: Szégyellem magam az egész emberiség helyett… 1916 januárjában pedig így kesereg: Borzadok az emberektől…

132. oldal

>!
ervinke73

De ha egy szófiai egyetemi tanár, szaigoni orvos, kairói ügyvéd, stockholmi piktor, pesti hírlapíró, montevideói kalmár élete alkonyán sóvárgó szívbizsergéssel elsuttogja magának, hogy Quartier Latin, nagyon jól tudja, mit jelent e két bűvös szó. S rendszerint nem a kopott hotelszobák nyomorára, a spirituszfőző savanykás szagára, a café-créme-ből álló ösztövér ebédekre, a garasos gondokra, hanem arra a világon egyedülálló hangulatra, a Szellem, a Tudás, a Hit és a Lázadás negyedének sajátos levegőjére gondol, amelyet ha valaki egyszer belehelt, többé nem felejt el, mert örökké égnek lelkében azok a bizonyos „kis rőzse-dalok”…

12. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

France nem hitt az erény politikai hasznosságában. Coignard abbé szájába adta ezt az egész életén át vallott meggyőződését:
Robespierre optimista volt, aki hitt az erényben. Az ilyen véralkatú államférfiak minden rosszat elkövetnek. Ha valaki az emberek vezetésére vállalkozik, nem szabad szem elöl tévesztenie, hogy nem egyebek gonosz majmoknál. Csak ezzel a föltétellel lehet emberséges és jóindulatú politikus. A forradalom őrültsége az volt, hogy intézményessé akarta tenni a földön az erényt. Aki az embereket jóvá és bölccsé, szabaddá, mérsékeltté, nagylelkűvé akarja tenni, végzetszerűen odajut, hogy valamennyit meg akarja ölni…
Az Angyalok lázadásá-ban pedig ezt írta: Ama hibák között, amelyek tönkretehetik az államférfit, az erény a legkárhozatosabb, mert bűnre ösztönöz…

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anatole France · Jérôme Coignard abbé · Robespierre
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Már csak azért sem félt a pokoltól, mert – habár a kételyben is kétkedő, „harcos” szkeptikus volt, és ellentmondásos szellemi arculata miatt semmilyen zárt rendszerbe sem lehet begyömöszölni – szinte csak egyetlenegy tekintetben nem változott soha életében, éspedig abban, hogy nem hitt semmilyen transzcendenciában, vallásban: „Hát persze hogy ateista vagyok… Igen. Jól meggondoltam. Nem hiszek a természet dualizmusában. Ugyanaz a törvény kormányoz minden lényt, s az emberből semmi több nem marad meg a halál után, mint a többi teremtményből.”

154. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Miért játszott életében és munkásságában ekkora szerepet a könyv?
Egyrészt azért, mert könyvek közt született. Születésének története olyan, mintha érett fővel ő írta volna meg. Az, hogy Párizsban született, 1844. április 16-án, reggel hétkor, nem jelent sokat, hiszen a francia fővárosnak ezer arca van. Igen ám, de France alaposan megnézte, hol méltóztatik neki a világra jönnie! Először is a városrészt választotta meg kellő körültekintéssel. Ő az ezer arc közül a legfennköltebbet, a legtudósabbat választotta: a Quartier Latint. Egész ifjúsága, sőt férfikorának jelentős része is a Szajna-part és a Diáknegyed közt telt el. Ott, ahol a világon a legtöbb iskola, egyetem, múzeum, templom és könyvtár van összesűrűsödve, tehát olyan intézmények és épületek, amelyek a nagy france-i színjáték legfőbb kellékei.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anatole France
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Ma sütkéreztem egy kicsit – ahogyan Provence-ban mondják; a Luxembourg-kert teraszán, Navarrai Margit szobrának lábánál sütkéreztem. Friss tavaszi nap ez, részegítő, mint az újbor. Ülök, álmodozom. Gondolataim úgy buggyannak ki agyamból, mint sörhab a palackból. Könnyed gondolatok, pezsgésük elszórakoztat. Ábrándozom; úgy vélem, ehhez igazán joga van egy magamfajta öregúrnak, aki harminc kötetnyi régi szöveget publikált, és huszonhat esztendőn át volt munkatársa a Tudósok Lapjának!

30. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

„Elaludt az a vigasztaló, kedves részvét az emberek iránt, mely Anatole France iróniáján azelőtt mindig átragyogott?” – tette fel a kérdést a Nyugatban Babits két év múltán, amikor a mester legújabb regényét, a nagy port kavart és nagy sikert aratott Az istenek szomjaznak-ot bírálta. A magyar kritikus kérdése érthető és jogos volt. Az új mű mindenkit meglepett (a szerzőnek bizonyára nem kis örömére, hiszen mindenben, az életben és a művészetben egyaránt, szerette a paradoxont…).

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anatole France
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Ami különben az igazi poklot illeti, France-nak elég határozott véleménye volt róla. Egy 1910-ben írt cikkében, amelyben Rodinről, illetve a nagy művésznek A Pokol Kapuja című szobráról elmélkedett, ezt vallotta… a pokol az idő rohanása, az élet folyamatos elvesztése, mindennek és mindenkinek a halála, minden pillanatban.

154. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

A France-féle kétkedés termékeny magatartás, a kutatást, a tudomány haladását szolgálja, s nem leszerelő, olyan, amilyenről Illyés ezt mondta: „Ha nem lenne kétely, ott maradtunk volna a fán. Nem haladt volna előre a világ.” Gide szerint „az ember nagyon jól meglehet vélemény nélkül. A többiek miatt kénytelen voltam néhányat kialakítani magamnak; ám alig hiszek bennük; csak zavarnak, s amikor magamra maradok, megtagadom őket…” A france-i magatartás ennek éppen az ellenkezője volt: ő kételkedett és tagadott.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: André Gide