!

Babári Netti

Katalógusnév

Könyvei 1

Babári Netti: A lovam álma

Antológiák 3

Szilágyi Sándorné (szerk.): Kedves
Élni Nélküle
A mazsolás kuglóf titka

Népszerű idézetek

nettoly>!

Mélyről jövő indíttatás

Soha nem érdekeltek a lovak. Gyermekkoromban nem gyűjtöttem pacis képeket, nem volt lovacskás tolltartóm, sok kislánnyal ellentétben nem kértem szüleimet, hogy lovasiskolába járassanak. Semmi közöm, érdeklődésem, vonzalmam nem volt eme jószágokhoz. Felnőtt fejjel ültem életemben először egy kedves és jóságos kancára, mégis a karámban megtett harmadik kör után leszálltam, jó volt, elég volt, de semmi érdekes.
Aztán pár év múlva gyakorlott lovas barátaim elcsaltak egy gyönyörű akácillatú kora nyári délután, kísérjem ki őket lovazni. Ekkor ismertem meg Józsigazdát, s későbbi imádott lovamat, Piót. A helyszínen persze – barátaim, és bevallom, saját magam legnagyobb meglepetésére – már magabiztosan és büszkén válaszoltam: – Persze hogy ültem már lovon!

(első mondat)

nettoly>!

Egy életre szóló szerelem kezdete

Piót nem szerettem különösebben. Igazából még csak nem is tetszett, öreg is, lestrapált is, a feje is mindig mélabúsan lóg, és az is rosszulesett, hogy egyszerűen nem is foglakozott velem, rám se nézett, csak kötelességszerűen hordozott a nyergében, s éreztette azt is, egyszerűen csak egy púp vagyok a hátán, semmi több. Mikor másodszor mentem hozzá lovagolni, épp jött ki az istállóból boldogan és szinte megrészegülve a szabadság mámorától, de amint meglátott, megállt, lemerevedett, lemondóan és reménytelenül sóhajtott egyet, majd egyszerűen sarkon fordult, visszament inkább fogságába. Sóbálvánnyá meredve fogadtam ezt a kritikát részéről, s be kell vallanom, igencsak szíven ütött. Később megszoktam. Soha nem engedte magát szeretgetni, megsimogatni, inkább mindig odébb állt. Két hónapja lovagoltam már rajta, mikor először hajlandó volt rám nézni. A nagy, halálos unalmán kívül semmit nem éreztetett velem, gondolok itt az együtt mozgás örömére, a csintalan húzásokra, bepróbálkozásokra, de nem, nála örökké csak a monoton egykedvűség, a mínusz végtelen hangulat. Aztán egy túra alkalmával fogta magát, és ledobott! Csúnyán és szándékosan. Beleszerettem.