!

B. Radó Lili magyar

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévRadó Lili, B.
Életrajz

Könyvei 5

B. Radó Lili: Ketten a tükör előtt
Benedek Rózsi – B. Radó Lili – Dánielné Lengyel Laura – Laczkó Márta: Magyar nagyasszonyok
B. Radó Lili: Lili néni mesél
Benedek Rózsi – B. Radó Lili – Dánielné Lengyel Laura – Ego – Laczkó Márta: Sok szép asszonyi élet
B. Radó Lili: Segítek Anyának

Fordításai 9

Erich Kästner: A repülő osztály
Rákos Klára (szerk.): Dörmögő Dömötör meséi
365 napra 365 mese
Mira Lobe: Anni és a film
Mary Fleming: A kalandor szerelme
Richard Katz: Riói képek
Kardos László (szerk.): A szovjet költészet antológiája
Édesanya mesél
E. Eckstein: A gazdagság átka

Antológiák 8

Szalai Lilla (szerk.): Karácsonyi mesék
Elek István – Artner Tivadar – Kerbolt Béla (szerk.): Gyémánt mesekönyv
Füzértánc
Köves J. Julianna – Köves József (szerk.): A szerelem aranykönyve
Ezerév nagyasszonya
Pădurean Gabriella (szerk.): Csillagpor száll
Pelyhe Andrásné – Ságfia Gábor (szerk.): Ünnepel az iskola
Bitter Anikó (szerk.): Téli világ, de jó világ I-II.

Népszerű idézetek

Véda P>!

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
tiéd lelkem szivárványos zománca,
tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

Ünnep

Kapcsolódó szócikkek: ünnep
encsy_eszter>!

S gondjaid, ha kissé nyugodni hagynak,
kénytelen vagy bevallani magadnak,
levetkőztetvén lelked meztelenre,
hogy szeretnéd, ha valaki ölbevenne;
s bár vigyázol, hogy könnyre ez se fakasszon,
beismered, hogy nem vagy egyéb, csak asszony,
ki egyedül van, s fél, mert közel az este.

Dolgozó nő (részlet)

1 hozzászólás
encsy_eszter>!

Emlékszel?

Emlékszel még a napra, amikor
először hajoltál tükrödhöz közel,
hogy jobban lásd rémült szemed alatt
a szarkalábakat?

Emlékszel még az estére, amelyen
először fordult mellőled a párod
sétaközben idegen nő után?

Emlékszel az autóra, melyben ültél?
Előtted egy fiú meg egy leány,
s míg átsuhantak a Via Appián
egy csók csendben megült a leány hajában.

Te már ezentúl mindig harmadik vagy.
Te már ezentúl mindig hátul ülsz.
Te már nem látod kettesben a tengert.

Nem fáj, hogy az élet így félretolt?

2 hozzászólás
encsy_eszter>!

Kit érdekel, ugyan kit érdekel?

– hacsak nem a férget a föld alatt,
mely széjjelmarja majd az ajkadat –
hogy ember akartál lenni, hű, derék,
s asszony lehettél csak, semmi egyéb.

Kit érdekel, kit érdekelhet már ma
lázadásod s bús éjszakáid száma?
Hajad, ha őszül, s nem karcsú már bokád,
a lelked senkit sem érdekel tovább!

Kit érdekel, hogy sohse voltál boldog,
mert gyarlóságod szégyenkezve hordod?
Vétked lemosni nincsen mód, se vegyszer.
Asszony lettél: véged, ha megöregszel!

2 hozzászólás
Véda P>!

Nekem vér és könny, izom és ideg,
nektek csupán szó: izzó vagy hideg.

Nekem egy villanás velőmön keresztül,
nektek röpke ötlet: pillátok se rezdül.

Nekem elérhetetlen vágy, mely elveszít,
tinektek könnyű sóhaj és jól esik.

Nekem vak szenvedélyek, kegyetlen várurak,
tinektek téli estén elfutó hangulat.

Ha vér, ha vágy, ha vád, ha könnyes szó, vagy nyersebb:
nekem az életem. Mindenki másnak: versek.

Véda P>!

Be jó lenne, ha búcsútlan egyszer
álomba dúdolna az alkonyat,
s szívem az árva, lassan megállna
mint ahogy nyílt pályán megáll a vonat.

Kapcsolódó szócikkek: alkonyat
Bohemian>!

Tudd meg

Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.

Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.

Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:

mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek.

Véda P>!

Vedd le szívemről szeszélyes kezed,
s mint hosszú szolgálatból hű cselédet,
bocsáss el békén. Látod, elmúlt az élet,
míg uram voltál. Már csak pihenni vágyom
s szabadulni, mint keskeny kórházi ágyon
kínjaitól a szenvedő beteg.

A szívem úgyis unt játék Neked.
Minden lépésed tőlem messze vitt,
de emléked, mely itt maradt nekem,
őrzöm, mint ősi kastélyt régi szolga,
(ne lepje por, ne lépje idegen)
bár tudja, hogy gazdája messze jár
és tudja jól, hogy sohsem jő haza.

Már nincs utam, mely Tehozzád vezet
és békés álmom hasztalan lesem.
Vedd el szívemről, vedd el a kezed
s bocsáss el, hadd pihenjek, Kedvesem.

Fáradt könyörgés

encsy_eszter>!

Belefáradtam, hagyd a harcot,
hisz oly hamar öregszünk, meglásd.
Nézz a tükörbe: őszülünk már.

Mikor fogjuk szeretni egymást?

Ketten a tükör előtt (részlet)

Véda P>!

Véresre zúzhatod az öklöd rajta.
Ha rugdosod, a lábad lesz sebes.
Repülnél? bénán hull le a szárnyad,
könnyedtől ázhat, nem olvad meg soha.

Nincs menekvés, nincsen kiút belőle.
Legyen bár éles, mint a sasé, szemed,
át nem látsz rajta, el nem nézhetsz fölötte.
Eléd mered, fejed fölé magaslik,

merev, mint a fal s áthatolhatatlan
a bűvös kör, mit végzeted vont köréd
világrajöttöd első pillanatában,
s amit úgy hivnak: „Asszonynak születtél.”

Bűvös kör