Azár Náfíszí amerikai iráni

Ismételten elmondta, hogy ő nem fog férjhez menni, soha, de soha. Azt mondta, hogy számára a férfi mindig is könyvekben létezett, hogy élete további részét Mr. Darcyval fogja tölteni – de még a könyvekben sem sok nekivaló férfi van.

59. oldal

Azt tudom, hogy mit nem akarok, de azt nem, hogy mit akarok.

477. oldal

Lelkes voltam, naiv és idealista, és szerelmes a könyveimbe.

155. oldal

Hogyan lehet azt megmondani valakinek, hogy ahhoz, hogy megszeressék, vagy hogy ő szeretni tudjon, először meg kell tanulnia önmagát – a testét is – szeretni?

486. oldal

Csak az irodalom segítségével lehetséges, hogy belebújjunk mások bőrébe, megértsük a személyiség egymásnak ellentmondó vonásait – hogy ne legyünk vele szemben irgalmatlanok.

193. oldal

[…] minél kedvesebb a szívemnek egy könyv, annál tépettebb és rongyosabb.

152. oldal (Európa)

– Níma azt mondja nekem, hogy mi nem értjük, milyen nehéz manapság a férfiaknak – szólalt meg Mana némi szarkazmussal a hangjában. – Ők sem tudják, hogy is kéne viselkedniük. Néha épp azért viselkednek macsó bunkókként, mert gyámoltalannak érzik magukat.
– Ez bizony igaz lehet – mondtam erre. – Hiszen egy kapcsolathoz két fél szükséges, és ha a lakosság egyik felét láthatatlanná teszik, azt a másik fele is megsínyli.

120-121. oldal

Túl sok könyvet és jegyzetet tömtem a táskámba, ezeknek nagy része fölösleges volt, de akkor is magammal vittem őket, biztonsági háló gyanánt.

303. oldal

Az összes nagy elbeszélő műben, szóljanak bár a legnyomasztóbb valóságról, szemben az ábrázolt élet átmeneti jellegével, alapvetően az élet igenlése van jelen, csak azért is. Ez az életigenlés az író módszerében érhető tetten, abban, hogy a valóságot a maga módján újramesélve az uralma alá hajtja, s ezzel új valóságot teremt.

84. oldal

Emlékszem, felolvastam a lányaimnak Nabokov egyik mondatát, miszerint „minden olvasó szabadnak születik, és szabadnak is kell maradnia”.

38. oldal