Avilai Szent Teréz spanyol
1515. március 15. (Ávila, Spanyolország) – 1582. szeptember 24. (Alba de Tormes, Salamanca, Spanyolország)
Tudástár · 33 kapcsolódó alkotó · 9 kapcsolódó könyv
Teljes név | Teresa Sánchez de Cepeda y Ahumada |
---|---|
Katalógusnév | Teréz, Avilai Szent |
Nem | nő |
Életrajz |
Könyvei 12
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Kármel látóhatára Sarutlan Kármelita Nővérek · Eötvös Klasszikusok Eötvös
Antológiák 6
Róla szóló könyvek 18
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Legyetek türelemmel, mert nem fogom tudni máshogy megértetni veletek az imádság egyes belső dolgait úgy„ ahogy én megértettem, hanem csak így, és még így is az Úr segítsen, hogy képes legyek kifejezni valamit . Mert nagyon nehéz az, amit meg szeretnék értetni , ha hiányzik hozzá a tapasztalat.
64. oldal
De milyen csodálatos dolog, hogy Aki ezer világot betöltene, ilyen kis helyre [mint a lélek] zárkózzék be! […] Minthogy Úr, Magával hozza a szabadságot, s minthogy szeret minket, a mi mértékünkhöz igazodik. Amikor egy lélek hozzákezd [az Istennel való találkozás folyamatához], Ő avégett, hogy meg ne zavarodjék látván, milyen kicsi és mégis milyen nagy dolgot hordoz magában, nem mutatja meg Magát mindaddig, amíg a lélek lassanként ki nem tágul, annak megfelelően, ahogy Ő szükségesnek látja ahhoz, hogy beleköltözzék. Ezért mondom, hogy Magával hozza a szabadságot, mert hatalmában áll megnagyobbítani ezt a palotát.
194-195. oldal (Sarutlan Kármelita Nővérek / Jel, 2014)
És ha netán valami elsietett rossz szó elhangzana, azonnal orvosolják; s ha nem, és azt látják, hogy a baj előrehaladt, nagyon imádkozzanak. És ha bármi ilyen dolog tartós, akár pártoskodás, akár nagyravágyás, akár sértődékenység (amikor ezt írom, szinte megfagy bennem a vér, mint mondani szokás, mert látom, hogy ez a legfőbb baj a kolostorokban), tartsák magukat elveszettnek; tudják meg, hogy kiűzték az Urat a házból. Kiáltsanak Ő Felségéhez; igyekezzenek orvosolni a bajt; mert ha a gyakori gyónás és áldozás nem segít, féljenek, hogy Júdás van közöttük.
Az elöljárónő nagyon ügyeljen rá, az Isten szerelméért, hogy gyorsan útját állja ennek a bajnak, és ha a szeretet nem elég, akkor súlyos büntetéssel. Ha valaki intrikál, igyekezzenek másik kolostorba küldeni, mert Isten majd kipótolja, amivel útra küldik.
90-91. oldal (Sarutlan Kármelita Nővérek / Jel, 2014)
Azt akarom mondani: aki nem tökéletes, annak nagyobb bátorságra van szüksége ahhoz, hogy a tökéletesség útjára lépjen, mint ahhoz, hogy gyorsan mártírhalált haljon. A tökéletességet ugyanis nem lehet gyorsan elérni, hacsak az Úr különleges kiváltságként meg nem akarja adni ezt a kegyelmet. A világ azonban, ha azt látja, hogy valaki belekezd, mindjárt azt akarja, hogy tökéletes legyen, és ezer nyelv adja tudtára minden egyes hibáját, amely talán éppen hogy erény benne, és csak aki elítéli őt, az gyakorolja bűnként, és ezért ítéli el másban. Nem szabad sem ennie, sem aludnia, sem – mint mondják – levegőt vennie, s minél többre tartják, annál inkább elfelejtik, hogy még testben él. Akármilyen tökéletes legyen is a lélek, még a földön él, és alá van vetve a földi nyomorúságnak, még ha lábával tiporja is a földet. S ezért mondom, hogy nagy bátorság kell hozzá, hiszen a szegény lélek még el sem kezdett járni, s már azt kívánják tőle, hogy repüljön: még le sem győzte a szenvedélyeket, s már azt akarják, hogy a nagy kísértésekben is úgy állja meg a helyét, ahogy a szentekről olvassák, hogy megállták, miután megerősödtek a kegyelemben.
387. oldal
Mert ha a gonosz szellem olyan lelket lát, amely neki ártani, másoknak pedig használni tudna, mindent megtesz érte, hogy soha fel ne keljen.
252. oldal (Sarutlan Kármelita Nővérek / Jel, 2014)
Ne gondoljátok, nővéreim, hogy ha nem jártok a világiak kedvében, nem lesz mit ennetek. Biztosítlak, hogy lesz. Sőt inkább soha se próbáljátok meg emberi okosságra alapítani megélhetésteket, mert akkor éhen haltok, s ebben az esetben én azt mondanám, hogy úgy kell nektek. Szegezzétek szemeteket a ti Jegyesetekre: az Ő dolga, hogy titeket ellásson. Ha Ő meg lesz elégedve veletek, akkor azok fognak nektek kénytelen-kelletlen enni adni, akik legkevésbé voltak irányotokban jóindulattal. Hiszen ezt különben már is tapasztaltátok. Ha pedig mindezt megteszitek és mégis éhen találtok halni, akkor én azt mondom: ó mily boldogok a Szent-József kolostor kármelita nővérei!
A tökéletesség útja II.1
[…] egyesek, akik ha nem működtetik folyamatosan az értelmüket és nem éreznek folyton áhítatot, már azt gondolják, hogy minden elveszett, mintha bizony saját munkájuk révén érdemelnének ki annyi jót. Nem azt mondom, hogy ne igyekezzenek, és ne ügyeljenek magukra Isten színe előtt, hanem hogy még akkor se essenek kétségbe, ha egy jó gondolatuk sincs, mint másutt mondtam. Haszontalan szolgák vagyunk, mit is képzelnénk magunkról?
284. oldal
Szeretnék mindenkit rábeszélni arra, hogy tisztelje ezt a dicső szentet [Szent Józsefet], mert tudom, hogy mily sok jót tud számunkra Istennél kieszközölni. Nem ismertem még embert, aki ha igazán tisztelte őt és különösebben szolgált neki, ne haladt volna nagyon előre az erények útján; mert rendkívül jó hatással van azokra a lelkekre, akik neki ajánlják magukat. Azt hiszem, már jó néhány esztendeje, hogy az ő ünnepén mindig kérek tőle valami különöset és még mindig megkaptam. Ha olykor kérésemet talán kissé ügyetlenül adom elő, ő oly egyenesre igazítja, hogy még sokkal nagyobb hasznomra válik. […] Én csak arra kérek mindenkit, az Isten szerelméért próbálja meg, ha nem hiszi, s tapasztalni fogja, mennyire jó dolog az, ha az ember ennek a dicső pátriárkának ajánlja magát és tiszteli őt. A belső ima embereinek azonban különösen kellene hozzá ragaszkodniuk. Mert ki volna képes az angyalok királynéjáról elmélkedni, s életének azon eseményeire gondolni, amelyek folyamán annyi veszedelmet élt át a kisded Jézussal, a nélkül, hogy hálás ne volna Szent Józsefnek azért, hogy ezen nehéz körülmények között gondjukat viselté. Ha valaki nem talál olyan lelki vezetőt, aki belső imára tudná őt oktatni, fogadja tanítójául ezt a dicső szentet, s nem fogja eltéveszteni az utat.
6. fejezet
Úgy értem, hogy titokban tegyük, mert ez a beszédmód nincs már divatban. Hiszen még a templomi szónokok is igyekeznek úgy beszélni, hogy senkit meg ne bántsanak. Elhiszem, hogy jó a szándékuk, s bizonyára a tettük is az: csakhogy ilyen beszédre kevesen fognak megjavulni. Vajon mi az oka annak, hogy oly kevés nyilvános bűnben élő ember tér meg a szentbeszédek hallatára? Tudja mit gondolok én? Azért, mert a szónokok túlságosan okosak. Nem veszi el az eszüket az Isten iránti szeretetnek tüze, mint tette az apostoloknál, s így a beszédük nem igen gyújt. Nem mondom, hogy úgy lángoljanak, mint az apostolok, de azért többet szeretnék bennük ebből a tűzből látni. Tudja Kegyelmed, hogy mit kell nagyon fontosnak tartani? Azt, hogy az ember utálja az életet, és semmit se adjon arra, vajon megbecsülik-e, vagy sem. Ha arról volt szó, hogy kinyilvánítsanak valami igazságot, s helyt álljanak érte Isten dicsőségéért, az apostoloknak mindegy volt, vajon elvesztenek-e mindent, vagy pedig megnyernek-e mindent. Mert aki igazán mindent kész kockára tenni Istenért, az egyiket épp oly közömbösen veszi, mint a másikat. Nem mondom, hogy én is ilyen vagyok, de szeretnék ilyen lenni.