Avery Corman amerikai
1935. november 28. (New York) –
Katalógusnév | Corman, Avery |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 7
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Femina Európa
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
– Te vagy az, Billy? Itt a nagymami!
– És a nagypapi! Én is itt vagyok, Billy!
– Jé, sziasztok.
– Hogy vagy, Billykém? Mit csinálsz? – kérdezte a nagymami.
– Semmit.
– Semmit? Ejnye, ejnye, egy ilyen nagyfiúnak mindig csinálnia kell valamit.
– Játszok.
– Nagyszerű. Hallottad ezt, Sam? Játszik. És mit játszol?
– Halat.
– Halat játszik. Nagyszerű. És mi az a hal?
– A hal az, hogy fekszek az ágyon, és pizsamában vagyok, és azt csinálom, hogy a fütyülőm felugorjon, mint a hal.
– Jézusom.
– Úgy van ezzel is az ember, mint a fogakkal – mondta Charlie. – Akinek kitörik egy foga, mindjárt azt hiszi, az egész világ az ő foga helyét bámulja. Akinek ezüstkoronája van hátul, az is szentül hiszi, hogy mindenki látja.
– Te magadtól nem vetted volna észre a forradást? Tényleg nem, Charlie?
– Ha nem mondod, lehet, hogy nem.
– Én látom. Néha akkor is látom, ha behunyom a szemem.
177. oldal
Billy a mami távozásának súlyát még nem tudta felmérni. Valóságnak továbbra is csak a hétköznapokat érzékelte: ki visz el az óvodába, ki hoz haza, ki főzi meg az ebédemet, mikor nézhetek tévét, ki főzi meg a vacsorámat, ki csinálja azt, amit eddig a mami csinált? Ezek kézzelfogható dolgok voltak, s a kilátás, hogy hamarosan ezt se lehet tudni, megijesztette. Anyja távollététől még nem dőlt össze a világ. De attól, hogy nincs, aki megkenje a kenyerét, összedőlt.
Lehet, hogy túl sokat fektetett bele a gyerekbe? Lehet, ez elkerülhetetlen, ha az ember maga neveli a gyerekét. Joanna is rá fog jönni. Ted most már tudta, hogy ez alatt a sok hónap alatt minden pontosan úgy volt, ahogy lennie kellett. Hálás volt ezért az időért. Mert ez megmarad. Senki sem veheti el tőle. És úgy érezte, ő is megváltozott közben. Felnőtt – hála a gyereknek. Több lett benne a szeretet – hála a gyereknek, nyitottabb lett – hála a gyereknek, erősebb lett – hála a gyereknek, kedvesebb lett – hála a gyereknek, többet ismert meg, tapasztalt meg az életből – hála a gyereknek. Föléje hajolt és megcsókolta. Viszlát, kicsim. Köszönöm.
245. oldal
Reggel a héven beleolvastam, és máris imádom, imádom!!!
Minden első gyermekét várónak, illetve gyerekesnek felírnám receptre.
„ – De nekem ott kellene lennem. Mi a természetes szülést választottuk.
– Aha.
– Maguk nem?
– Már megbocsásson, de ez egy baromság. Altassák el, fájdalom nuku, és máris kész a baba.
– De hát ez olyan primitív.
– Nafene.
– Maga nem szeretne ott lenni?
– Ott leszek én. Majd egy pár nap múlva. Éjjel. Ott leszek én, ne féljen.”
…hirtelen rájött, hogy mi zavarja folyton. A félelem. Félt. Rettenetesen félt, hogy Joanna meg fog halni. Rettenetesen félt, hogy a baba meg fog halni. Rettenetesen félt, hogy Joanna is és a baba is meg fog halni. Félt, hogy nekik nem lesz semmi bajuk, ő viszont később meg fog halni. Félt, hogy el tudja-e tartani a gyereket. Félt, hogy majd a karjába kell vennie, félt, hogy le fogja ejteni. Félt, hogy vakon, torzan, bénán, fél karral, fél lábbal, kevesebb ujjal, foltos bőrrel fog a világra jönni. Félt, hogy nem ért majd hozzá, félt, hogy nem lesz belőle jó apa. Joannának nem beszélt erről.
10. oldal, 1. fejezet (Európa, 1981)