August Strindberg svéd

Ha óráról órára rút dolgokat kell látnia annak, akinek van érzéke a szép iránt, ez rá nézve gyötrelem, amely arra csábítja, hogy vértanúnak képzelje magát. Ha kíméletből szemet kell húnynia igazságtalanságok láttára, ez képmutatóvá neveli. Ha ugyanebből a kíméletből hozzá kell szoknia ahhoz, hogy minduntalan elfojtsa a véleményét, ez gyávává teszi.

Hogy doktort hívjanak a beteghez, azt egyikük se gondolta komolyan. A szigetségiek megszokták, hogy a maguk szakállára halnak meg […]

223. oldal, Hetedik fejezet (Európa, 1963)

– Miért gyűlöl engem a nép? – kérdezte egészen közvetlenül.
– Mert különb vagy nála – vetette oda a leány, nem is tudva, mily gyónásos ez a nyilatkozata.
– Azt nem hiszem – válaszolt Borg –, nem oly értelmesek azok, hogy különbnek tudnának értékelni.

161. oldal, X. fejezet (Fapadoskonyv.hu, 2012)

… ellenségei vagyunk egymásnak kétségtelenül mindannyian, s csak akkor vagyunk jóbarátok, ha arról van szó, hogy együtt kell harcolnunk.

Egy májusi estén a stockholmi öböl déli részén egy halászbárka vitorlázott, melyet az oldalszelek nyílt tenger felé hajtottak.

(első mondat)

A gyakornok svéd költők műveinek felolvasását honosította meg. Borg eleinte hallgatta a szavalgatást, végül azonban oly kijelentéssel vonult vissza, hogy a svéd költészet kiskorúak és hölgyek számára íródott, ő tehát megvárja annak a költőnek az eljövetelét, aki férfiaknak ír. Erre aztán egyhangúlag költőietlennek minősítették; ezt megelégedéssel vette tudomásul, mert így most már felszabadult a kötelezettség alól, hogy részt vegyen e felolvasásokon.

211. oldal, XV. fejezet (Fapadoskonyv.hu, 2012 )

A bánat és a fájdalom úgyszólván elégeti a lélek szemetjét, megfinomítja az ösztönöket, sőt magasabb rendű képességekkel is felruházza az agyongyötört testtől megszabadított lelket.

– Hol ül az ellenzék? – kérdezi az avatatlan.
– Hát bizony, barátom, tudja az ördög, hogy az ellenzék hol ül.
– Hiszen ezek mindenre igent mondanak.
– Várj csak kissé, majd meghallod mingyárt!
– Nem jöttek még be talán?
– Itt mindenki akkor jön, akkor megy, amikor neki tetszik.
– Hát ugyanúgy, ahogy a hivatalokban!

124. oldal

Hadd aludjak! Tudom, hogy fel fogok ébredni, de szeretnék minél később! Úristen, mennyi mindent nem tudok, csak sejtek! Emlékszel, gyerekkorunkban… azt mondták ránk, gonoszak vagyunk, ha megmondtuk az igazat… De gonosz vagy, mondták mindig, ha elmagyaráztam, hogy valami miért rossz… így hát megtanultam hallgatni… és akkor megdicsértek, hogy jól viselkedem; aztán megtanultam, hogy olyasmiket mondjak, amit nem is gondolok, […]

A pelikán, 152. o.

Amint a könyvszekrénnyel díszített falra tekintett, úgy tűnt fel neki, hogy a szobába csak most költözött valóban élet. Ezek a könyvek egyének benyomását tették rá, mert nem volt közöttük kettő sem egyforma külsejű. Az egyik Baedeker skarlát és aranyszínű volt, akárcsak egy ember, ki egy hétfői reggel a gondot háta mögött hagyva, elutazik. Mások ünnepélyesek, feketén öltözöttek, egy egész felvonulás; mint egy Encyclopedia Britannica. A fűzöttek világos, boldog és könnyed nyári ruhát viseltek, a lazacvörös Revue des deux Mondes, a citromsárga Contemporaine, a haragoszöld Forthnigthly és a fűzöld Morgenländische Zeitschrift. A könyvhátakról nagy nevek intettek felé, mint jó ismerősök, kik itt laktak vele együtt a szobában és pedig legjavukat hozzák ide magukkal, többet, mint amennyit egy utazónak adhattak, ki látogatóba jövet reggelijüket vagy ebédutáni álmukat zavarja.
Az íróasztal és könyvszekrény berendezése után az utazás zavaró hatása alól felszabadultnak érezte magát. Lelke új erőt nyert, miután szerszámait ismét kezéhez kapta, ezeket a szerszámokat, melyek létéhez úgy hozzánőttek, mint új, természetesnél erősebb és finomabb érzékszervek.
A félelem és magány érzését, az ellenséggel való együvézárottság tudatát, — mert a bennszülötteket joggal ellenségnek tarthatta — most nyugalom váltotta fel, amit új berendezkedése hozott magával. Most, miután a főhadiszállás be volt rendezve, úgy ült oda, mint egy jól felfegyverzett tábornok, hogy a haditervet kidolgozza.

34-35. oldal