!

Asztalos István magyar

1909. augusztus 28. (Mikeszásza) – 1960. március 5. (Kolozsvár)

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Asztalos_István_(író)

Képek 1

Könyvei 22

Asztalos István: Elmondja János
Asztalos István: Új esztendő
Asztalos István: Jóska
Asztalos István: Szél fuvatlan nem indul
Asztalos István: Tarisznyás királyok
Asztalos István: Emberség
Asztalos István: Isaszeg
Asztalos István: Vád és panasz
Asztalos István: Miért kerek az alma?
Asztalos István: A fekete macska

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára, Minden gyermek könyve, Tanulók könyvtára, Népkönyvtár, Tények és tanúk, Száz Magyar Falu Könyvesháza

Szerkesztései 3

Benyovszky Móric – Asztalos István (szerk.): Vendégváró – Látnivalók Pest megyében
Asztalos István (szerk.): Kisváros a Galga mentén
Asztalos István (szerk.): Az aszódi evangélikus középiskola története

Fordításai 1

Mihail Prisvin: A rókák kenyere

Antológiák 8

Illés Endre (szerk.): Magyar elbeszélők – 20. század I-III.
H. Szabó Gyula (szerk.): Móricz Zsigmond közöttünk
Nagy Pál (szerk.): Egyszer mindenkit szólítanak I-II.
Lukács László – Pomogáts Béla – Rónay László (szerk.): Öröktűz
Kovács László (szerk.): Séta bölcsőhelyem körül
Romániai elbeszélők
Sas Péter (szerk.): Város a Szamosnál
Faragó József (szerk.): Az elátkozott szamár

Népszerű idézetek

>!
kaporszakall

Dr. Sáska László (Nagyenyed, 1890 – Arusha, 1978). Kalandos életű tudós, orvos volt, aki nem csak Isaszegnek, de az egész magyar, sőt a nemzetközi tudományos életnek is a kiemelkedő alakja. Sokgyermekes szegény asztalosmester családjában született. Már a Bethlen Kollégiumban megmutatkozott tudományos érdeklődése. Tanárai közül Szilády Zoltán az, aki egész életre szóló buzdítással serkentette a továbbtanulásra, a tudományok művelésére. Saját keresetéből végezte orvosi tanulmányait a kolozsvári egyetemen, melynek bevégzését a négyéves frontszolgálata odázta el. S bár a háború után kitűnő eredménnyel doktorált, politikai és hazafiúi meggyőződése miatt el kellett hagynia szeretett Erdélyét. Isaszegnek 1922–1933 között ő volt a községi és egyben MÁV-orvosa, ezen túlmenően a település életében is vezető szerepet játszott. A képviselő-testületnek több cikluson át tagja, a különböző egyesületeknek szervezője és vezetője volt.

Egy szerveződő Afrika-expedíciónak tagjaként először 1931-ben merült fel annak lehetősége, hogy az akkor még kevéssé ismert földrészen megvalósíthassa tudományos elképzeléseit. Aztán 1932 nyarán már hivatalos levélben jelentkezett a berlini etiópiai konzulátuson: „Jelenleg alkalmazásban állok mint községi orvos és pályaorvos, mely két állás megélhetésemet biztosítja, de tudásszomjamat nem elégíti ki. Trópusi bakteriológiával szeretnék foglalkozni.” Egy év múlva fiatal, második feleségével Szomáliába utazott, hamarosan I. Haile Szelasszié császár családi orvosa lett. Sokat utazott, vadászott és rengeteget gyógyított: ő volt Abesszínia Albert Schweitzere.

Az olasz megszállás nyomorúsága elől 1937-ben sikerült Tanganyikába áttelepülnie, ahol a Meru vulkán tövében elterülő Arusha városában talált végső menedéket. Itt teljesedett ki orvosi és kutatói tevékenysége. A maláriától a rákig című munkája egyszeriben az egész tudományos világ előtt ismertté tette nevét. Kapcsolatba került korának híres tudósaival, Hemingwaynek jó barátja lett.

A második világháború után az Afrikába látogató magyar vadászokat, tudósokat kutató- és gyűjtőmunkájukban ismeretségével és hallatlanul nagy tekintélyével segítette. Bár Magyarországon is elismerték a kiváló orvos tudományos tevékenységét, politikai nézetei miatt értékelő tanulmányok csak a rendszerváltás után jelentek meg róla. Gazdag és színes életpályáját második hazájában, Afrikában fejezte be.

Függelék I. Isaszeg jelesei (163 - 164. oldal)

2 hozzászólás