!

Arto Paasilinna finn

1942. április 20. (Kittilä, Finnország) – 2018. október 15. (Espoo, Finnország)

Teljes névArto Tapio Paasilinna
NemFérfi
Honlaphttp://www.artopaasilinna.com/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Arto_Paasilinna http://en.wikipedia.org/wiki/Arto_Paasilinna

Képek 9

Könyvei 19

Arto Paasilinna: A nyúl éve
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje
Arto Paasilinna: Az üvöltő molnár
Arto Paasilinna: The Year of the Hare
Arto Paasilinna: Petits suicides entre amis
Arto Paasilinna: Der heulende Müller
Arto Paasilinna: Vorstandssitzung im Paradies
Arto Paasilinna: Jäniksen vuosi
Arto Paasilinna: Moi, Surunen, libérateur des peuples opprimés
Arto Paasilinna: Harens år

Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

(…) elővették a szerzetest, aki a paráznaság bűnébe esett, méghozzá idegen nővel. (…)
A végtelen megbánás jeleként az igumen úgy rendelkezett, hogy a bűnös testvér mindennap vigyen egy zsák földet a kolostor hátsó udvarára. A zsákot kaviccsal és kővel töltötték meg, így igencsak nehéz volt. A barát mindennap megtöltötte a zsákot, azután imbolygó lábon elcipelte oda, ahova az igumen mutatta. A bűnbánás zsákjaiból rövidesen egész „bűndomb” keletkezett, az évek során pedig „bűnhegy”, mely már a kolostor ereszmagasságát is meghaladta. A barát hozzászokott a cipekedéshez, nagydarab, erős férfi volt, olyan, aki jól keresett volna, ha rakodónak áll egy kikötőben. Tíz év múlva a domb már nagyobb volt, mint egy ház, de a szerzetes tovább hordta a zsákokat. Közben a kolostor igumenje is kicserélődött, és az új vezető eltűnődve nézte a hegyet. Úgy látta, hogy a barát a valamikori bűnt levezekelte, ezért nem kell a hegyre több földet és követ hordania. Az a veszély fenyegetett ugyanis, hogy a hegy beárnyékolja a kolostor épületét.
    A szerzetes azonban annyira hozzászokott a cipekedéshez, hogy nem lehetett tőle eltántorítani. Állította, hogy még mindig nem vezekelt eleget, ezért a munkát folytatnia kell. A hegy végül már óriási lett, combvastagságú fák nőttek rajta és a tetejére lépcsősor vezetett. Norvégiából jártak a csodálatára, azt tartották, ha egy lotyó megmássza, tisztességes nőként tér haza. Turistaszezonban több száz nő mászott fel a dombra.

158-159. oldal Harmadik rész 26

3 hozzászólás
>!
volna

Ó, a hétfán fütyülő rézangyalát ennek a krucifix világnak!

5. oldal

1 hozzászólás
>!
Gedi SP

– Ha még egyszer bevillamosozhatnék a hármassal Kallióból a Piactérre és vehetnék egy tízkilós lazacot, és bepácolhatnám. Itt csak fehérhúsú hal van, és a saját autómon kell mennem mindenhova. De a legeslegjobban a füstös szauna hiányzik. Gondolj bele! Ki a gőzből, be a tóba, utána pedig hűsölni a szauna előtt. Itt tisztességes, sütni való kolbászt sem kapsz. Nem készít ilyet egyetlen vágóhíd sem. Ha csak egy éjszakára elmehetnék Finnországba, bevenném magam a szaunába, megennék egy kiló főzőkolbászt hidegen és meginnék rá egy dézsa házisört.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
1 hozzászólás
>!
mohapapa I

Az egyetlen emlősfajta ugyanis, amely iránt Juntunen behatósan érdeklődött, a női nem volt.

40. oldal

>!
egy_ember

Mindhárman befészkelődtek éjszakára a szénapajtába. Vatanen pokrócokat hozott, Irja pedig levest szerzett. A pajta hátsó falánál megvetette az ágyat. Vatanen becsukta a pajta ajtaját. Leszállt az est.
– Jaj ne, nézd, hogy figyel! – hallatszott belülről.
A pajta ajtaja kivágódott, és kirepült rajta a nyúl. Vatanen kihajította a rétre. Az ajtó becsukódott, a nyúl riadtan ott maradt ülve a szürkületben. Fél óra múlva Vatanen megjelent az ajtóban, és elnézést kért a nyúltól, amiért kidobta.

109. oldal

>!
Csabi P

Amint soványka kis vacsoráját eszegette, felpillantott az ágon üldögélő hollóra, és hallani vélte, amint az jóllakottan böfög.

4 hozzászólás
>!
Kkatja P

    A rókakölyök hosszan szaglászta a macska nyomát. Erősen töprengett, miféle szörnyeteg hagyhatott maga után ilyen iszonyatos szagot. De nem tudta megoldani a kérdést, mert soha életében nem látott macskát.
    Így aztán félelmében nyüszített.

116. oldal Harmadik rész 18

>!
Kkatja P

    Én a férjhezmenetelem előtt jártam először az Alsó-kolostorban. Az a szegény barát akkor már kilencvenéves volt, de még mindig hordta a földet. Télen a zsákra ülve, fenekén csúszott le a a dombról, ha úgy látta, hogy az igumen nem veszi észre. Meredek, vidám hegy volt.
    Aztán a barát zsákhordás közben meghalt, és a többiek úgy ítélték meg, hogy ezzel megszabadult földi bűneitől és be lehet szentelni, ahogy a többi barátot.
(…) Aztán jöttek az oroszok, és fölrobbantották a dombot, úgyhogy ma már nincs meg.
    Csak a bűn maradt meg.

159. oldal Harmadik rész 26

>!
egy_ember

A Sokos Áruház sarkán egy elgyötört rénszarvas álldogált, tán a fájdalomtól csukott szemmel, miközben egy vedlett télapó rugdosta.

231. oldal