!

Arthur Koestler magyar brit

Koestler Artúr

1905. szeptember 5. (Budapest) – 1983. március 1. (London)

Teljes névKösztler Artur
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Arthur_Koestler

Könyvei 29

Arthur Koestler: Sötétség délben
Arthur Koestler: Alvajárók
Arthur Koestler: Nyílvessző a végtelenbe
Arthur Koestler: A Föld söpredéke
Arthur Koestler: Párbeszéd a halállal
Arthur Koestler: Mint éjjeli tolvaj
Arthur Koestler: A tizenharmadik törzs
Arthur Koestler: Japán
Arthur Koestler: India
Arthur Koestler: A láthatatlan írás

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek, Természet- és Társadalomtudományi sorozat

Szerkesztései 1

Arthur Koestler – J. R. Smythies (szerk.): Beyond Reductionism

Róla szóló könyvek 2

Kati Marton: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot
Hidegkúti Béla: Koestler emlékkönyv

Népszerű alkotóértékelések

>!
Richard_the1st

Arthur Koestler

Ő szerintem a politikai tudományok Indiana Jones-a. Olyan tekintélyesen szép számban került kiábrándítóan veszélyes helyzetbe és élte túl (amit persze sokszor magának is köszönhet), hogy azt nem lehet csupán szerencsének betudni, mint ahogy ő teszi. Ezen edződve, avagy emellett pedig hatalmas intellektuális figura, aki sok területen hagyta ott a kézjegyét.
Olvasási karrierem kezdetén találtam rá Koestlerre, Orwell kapcsán jutottam el hozzá.
Az önéletrajzai a legjobb olvasási élményeim egyike. Életén végigvonul a XX. századi vad történelem (jórészt a magyar történelem) és ő jó magyarként minden rosszba belekeveredik, végigszenvedi, de aztán mindezek lecsapódásait meg is örökíti. Szellemi munkával végigél mindent. Annyira jól és annyira rokonlélekkel ír, hogy nem tudja az ember nem baráttá fogadni.
Magyarországon valamiért nagyon rossz a marketingje, holott a legnagyobbak közt a helye. Külföldön többre értékelik, holott Ő egy hazai termék, de nem is akármilyen, olyan, amivel dicsekedni kéne. Ne adj Isten, akár iskolában, sőt tankönyvekben szóba hozni. Azt nem tudom, hogy világ-, vagy magyarirodalom-tételnek számítana-e, mert elég szokatlan, hogy egy magyar világirodalmi helyzetbe kerül… Lehet annyira szokatlan, hogy már észre se vesszük. (Nyilván külföldi lenne, mert angolul írt, magyarul inkább csak gondolkodott, és egyébként is, inkább csak külföldön hatott (angoloknál, franciáknál, meg egyéb bagatel negyven nyelven), nem pedig Magyarországon, ami ugye tudjuk, hogy mégiscsak a világ közepe. Úgy érzem Koestler közelebb áll és szervesebben része az európai kultúrkörnek, mint mi magyarok.
Oké, hogy végig konzekvensen és szigorúan tiltva volt a rendszerváltásig, de ez nem lehet magyarázat, hiszen Orwell-t mindenhol olvassák és sztárolják. Pedig szerintem Koestler úgy aránylik Orwellhez, mint Dosztojevszkij Tolsztojhoz, vagy Petőfi Aranyhoz. Tudom Orwellnek meg van az az előnye, hogy a diszutópiák virágkorát éljük, de akkor is… Minimum Máraival kéne egy szinten lennie a köztudatban.
Nem értem, hogy manapság miért van ennyire háttérben, holott saját korában mindenki ismerte, aki számított és Ő szinte mindenkit ismert személyesen is, aki számított (József Attila, Orwell, Camus, Sartre, Huxley, Thomas Mann, Faludy, Bertrand Russel… sok-sok stb.). A kor összes eszmerendszere megérintette, kiszenvedte és azokat maga mögött hagyta, hisz intellektusa is meghaladta valamennyit. Az ő életművére tényleg érdemes odafigyelni, mégha kései ténykedései elég furcsa irányba mennek is. Írásai rendkívül szerteágazóak, talán ő volt az utolsó reneszánsz ember. Sokoldalúsága ellenére is, amikor Koestler tudományelméleti vagy más tudományterülethez tartozó művet írt, ott is hátsó szándékkal a totalitarizmus ellen áskálódott.
Ha valakit érdekel a személye, szerintem Koestler saját önéletrajzaival kezdje (leginkább a Nyílvessző a végtelenbe és Láthatatlan írással). Azokban benne van Koestler életének katartikusabb része és írásának bája.
Koestlert idehaza rehabilitálnunk kéne és nem csak formálisan, teljesen egyetértek életrajzírója, Körmendy Zsuzsanna szavaival:
„a szocialista barakklét túlélőiként mi ne azért „fo­gadjuk vissza” Koestlert a tiltás évtizedei után, mert jó helyen van a világirodalmi toplistán, mert számos nyelvre lefordították, vagy mert igen tekintélyes a róla szóló szakirodalom. Legyen nekünk fontos azért, mert a világháborúk, az atombomba és a két totalitarizmus év­századának egyik legfontosabb írója volt, és mert hihetetlenül izgal­mas életművet hagyott ránk. Az, hogy angolul írt és angol állampol­gár volt, nem akadályozhat, sőt inkább csak segíthet minket abban, hogy magunkénak érezzük, s megismerjük a teljes életművet – hiszen ami tőle még nincs lefordítva, ma már kockázatmentesen beszerez­hetjük angolul.
Arthur Koestler legyen végre a miénk, csak annyira legyen miénk, amennyire a világé.
Vagy egy kicsit jobban.”


Népszerű idézetek

>!
Chöpp P

Arról fogalmam sincs, hogy lesz-e, aki ötven év múlva el akarná olvasni bármelyik könyvemet, de azt elég jól tudom, hogy engem, mint írót, mi hajt. Száz mai olvasót odaadnék tízért, aki egy évtized múltán olvassa a művem, és egyért, aki száz év múlva teszi azt. Mindig úgy gondoltam, hogy ez kell legyen az író célja. És ez az a pont, ahol a „krónikásösztön” eggyé olvad az „Ecce Homo-indítékkal”.

33-34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: író
>!
Kuszma P

A tudomány és a tudományosság szempontjából az intézményes kereszténység első hat évszázada olyan jégkorszaknak számít, melyben a fagyos síkság fölött csak a neoplatonizmus sápadt holdfénye dereng.
Az olvadás nem a Nap hirtelen felemelkedésével, hanem az Arab-félsziget felől Mezopotámián, Egyiptomon és Spanyolországon át közelítő, kanyargós, meleg szellemi Golf-áramlat, a mohamedanizmus révén következett be.

140. oldal

10 hozzászólás
>!
madárka

Az egyén meghatározása a következő volt: milliós tömeg osztva millióval.

186. oldal

>!
Kuszma P

A tragédiát az okozta, hogy az Ágoston építette hídon nagyon is szabályozott volt a forgalom. Isten Városának vámkapujánál visszafordítottak minden, az antikvitás tudásával, szépségével és reménységével rakott szekeret, mert minden pogány eredetű dolog „aljas és visszataszító ördögök mocskával szennyes…” Távozzon hát Thalész az ő vizével, Anaximenész a levegőjével, tüzükkel a sztoikusok és Epikurosz meg az ő atomjai.
És távoztak. Egyedül Platón és tanítványai nyertek bebocsáttatást és részesültek szíves fogadtatásban, mert ők tudták, hogy a tudás nem szerezhető meg a test érzékszerveinek segítségével, és allegórikus kiegészítést kínáltak a Genezishez: az Édenkertből kiűzött Ádám egyenesen a Barlangba vezettetett, hogy megláncolt trogloditaként folytassa életét.

117. oldal

11 hozzászólás
>!
Kuszma P

A vallás nem nyerheti vissza régi erejét, amíg nem képes úgy szembenézni a változásokkal, mint a tudomány. A vallás mindig támad vagy védekezik. Úgy festi le magát, mint ellenséges hadaktól körülvett erődítményt. Minden efféle ábrázolás kifejez bizonyos féligazságokat – ezért olyan népszerűek. Ez a beállítás pedig igen alkalmas arra, hogy felszítsa a harcos pártszellemet – ami valójában a hit végső hiányát leplezi le. Nem mernek változtatni, mert félnek, hogy a szellemi üzenet kiszabadul a pedáns szóképek világából…
A. N. Whitehead: Science and the Modern World

761-762. oldal

4 hozzászólás
>!
madárka

Oda jutott a világ, hogy szemben áll egymással okosság és tisztesség, és aki az egyiket választja, annak le kell mondania a másikról.

180. oldal

>!
Kuszma P

Ha hibás és téves eredményeim mégiscsak megközelítették a valóságot, az kizárólag a véletlen műve volt. … Ezek az okoskodások nem érdemlik meg a nyomdafestéket, ám örömömre szolgál a visszaemlékezés a tévutakra és vargabetűkre; arra, hogy hány fal mentén kellett végigtapogatóznom tudatlanságom sötétségében, mire megtaláltam az ajtót, melyen át az igazság fénye beáradhatott. … Az igazságot mindig valahogy így képzeltem el.

Johannes Kepler: Mysterium Cosmographicum

367. oldal

>!
EszkiMóczy

Csak három szó állt rajta, és láthatólag sebtében firkantotta le valaki az üzenetet: „Halj meg némán.”

A második kihallgatás, 4. rész, p. 94

>!
eme P

És végtére is mindenkit csak a saját hite nevében lehet keresztre feszíteni.

157. oldal

>!
Chöpp 

… nincs az az agysebész, aki helyreállíthatná egy illúzió szüzességét.

279. oldal