Arnold Zweig német
1887. november 10. (Głogów, Lengyelország) – 1968. november 26. (Kelet-Berlin)
Katalógusnév | Zweig, Arnold |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 12
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Horizont könyvek Kriterion · Frontregények Pantheon Irodalmi Intézet · A kiválasztottak Pantheon Irodalmi Intézet · Kétnyelvű kis könyvtár Terra
Antológiák 8
Népszerű idézetek
– Hát igen – mondta –, kacifántos történet ez Kley doktor. Ha nem zavarja, bizony egy hóhérral ül egy asztalnál.
– Maga meg egy zsidóval! – vigyorog Kley.
Szabad gondolatok és meggyőződések többnyire a teli pénztárca talajában gyökereznek.
456. oldal
Ha valakinek, hát EberhardKroysingnak kellett ez a háború, hogy önmagára eszmélhessen, hogy kifejezhesse igazi egyéniségét, hogy kipróbálhassa az erejét, a hatáskörét, ahogyan ő maga mondta. Ilyesféle élményekre vágyott nyilván egy egész nemzedéknyi német fiatalság, s ezért rohantak bele a háború előtti évek zsákutcájából egyenesen a háború kellős közepébe – Kroysing is Süssmann is, Bertin is, mindnyájan. Ezerkilencszáztizennégyben valamennyien azt érezték, hogy most kezdődik az igazi élet, a veszélyes élet, amely megacélozza őket; s ma itt ülnek, nyakig a visszataszító valóságban, azzal a feladattal, hogy próbáljanak meg leszámolni és összeférni vele.
157. oldal
Ezeket a katonákat eddig hősies nevekkel, szólamokkal, mindenféle díszes ámítással cicomáztak fel; itt azonban egyszerre véget ért ez a hazugság, ez a csalás – ebben az agyagból, sárból, gerendákból összetákolt sírveremben csak kiszolgáltatott, vágóhídra küldött tömegekről lehetett beszélni, a pillanatnyilag emberanyaggal elárasztott világpiacok felhajtásáról.
184. oldal
Kate Neumeier a Mengers-féle könyvtár néhány darabját a lakására hozatta unokaöccsével, s a vételár kisebbik felét mindjárt le is fizette a ház asztalára, hála annak a bizonyos csekknek, amely mennyei ajándékként hullott az ölébe. Mikor annak idején nyolcvan márkával kisegítette K. A. Lintzét, hogy kifizethesse rég esedékes tandíját, olyan megállapodás volt köztük, hogy az enyém-tied kérdésnek nincs semmi jelentősége… Később pedig, a lélek legmélyebb és legfontosabb rétegeiben lejátszódó folyamatok következtében, tökéletesen megfeledkezett a pénzről. Valószínűleg ugyanez történt a férfinál is, bár a kérdés erkölcsi oldalát tekintve, egészen más a viszony az adós és a kölcsönkért összeg, mint a hitelező és a kölcsönadott pénze között. Mindenesetre tény, hogy hosszú éveken át említést sem tett a nyolcvan márkáról, míg csak a brazíliai gumipiacon nagy tőzsdei hossz nem támadt a német megrendelések nyomán, amelyeken nyilván a konzulátus tisztviselői is kereshettek. És kerestek is, hiszen – hála a diplomáciai titkosírásnak – már jóval virradat, illetve kakaskukorékolás előtt tudomást szereztek a megrendelések tényéről és méretéről. K. A. nem fösvénykedett, tartozásához hozzáadta a mérsékelten és humánusan számított kamatot, s megírta, hogy a szíves kölcsönt nyújtó ne ütközzék meg ezen, igazán csak azt a bizonyos kedvelt keserű csokoládét meg azt a néhány szál tearózsát helyettesíti, amely csak a mérsékelt német éghajlat alatt terem. Ha megengedi, legközelebb küld neki, használati utasítással együtt, néhány gyökérindát, ezekből a napfény és meleg hatására csodálatos őserdei virágok sarjadnak, olyan varázsosan és meglepetésszerűen, mint a nyomtatott sorok csúnya vonalaiból a Rilke-versek zengése.
231-232. oldal, Első rész, Negyedik könyv: Néhai Walter Benjamin Mengers úr könyvei, 2.Hálás adósok (Árkádia/Kossuth, 1984)
Odakint a kék alkony kezdett kísértetiessé válni. Nem olyan volt-e, mintha sekély, kéklő tenger ömlene el az utcákon, mintha mindjárt halak bámészkodó feje ütközne az ablaktáblákba, mintha mindenestül elsüllyedtek, elvarázsolták volna őket?
215. oldal (Arnold Zweig - A gyermek) · Arnold Zweig
A háború alatt egyesek azzal adtak nyomatékot leveleiknek és számláiknak, hogy gumibélyegzővel rányomtatták: „Isten, verd meg Angliát!” Albert Teetjen azon töprengett mostanában, hogy javasolni kellene az ipartestületben, csináltassanak ilyen bélyegzőt, amire az lenne fölírva: „Óvakodj az áruházaktól!”
… s ChritophKroysing sokszor arra gondol, hogy ennek csak akkor lesz majd vége egyszer, ha a megmaradt utolsó németek és franciák mankóra támaszkodva előmásznak a lövészárkokból, hogy bicskával és foggal vagy körömmel pusztítsák el egymást egy szálig. Mert megőrült az egész világ s most tivornyát ül fölötte a téboly, nincs más magyarázata ennek a toporzékoló, vértől fröcsögő, szétmarcangolt hússal és recsegő csontokkal garázdálkodó haláltáncnak. Azt tanították nekik az iskolában, hogy az ember értelmes lény – no, hát ezt a bölcsességet, ezt a szajkómódra bemagolt maszlagot nyugodt lélekkel a hazugságok szemétdombjára vethetik – azokkal a szakállas urakkal egyetemben, akiknek volt pofájuk effélékre oktatni a gyerekeket, s akiket minden teketória nélkül le kellene bunkózni ezekkel az emberi csontokkal. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”… „Isten maga a szeretet”… „Bennünk vannak az erkölcsi törvények és fölöttünk a csillagos ég”… Dulceetdecorum est pro patria mori: édes és dicső meghalni a hazáért” … „Jogrend és törvény az állam tartóoszlopa” … „Dicsőség a magasságban az Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek…” No, hát ő világéletében mindig jóakaratú ember volt és most szép békességben üldögélhet itt.
34. oldal
Lelki és polgári szempontból egyaránt arra alapozta létét, hogy mélységesen szereti a törvényt, s minthogy betekinthetett azokba a metafizikai forrásokba, amelyekből az emberi önkényen és minden más célon túl fenséggel áramlik a jog s a törvény, boldognak hitte az embert, hiszen tisztán látó, földi ésszel rendelkezik, s megadatott neki, hogy felismerje önmagában a fennkölt igazságtevést, majd általánossá emelje azt, s a vadul és rendszertelenül vágtató élet állati zűrzavarából, egyengetve és mérlegelve, rendíthetetlenül megteremtse, a biztonsággal teljes, rendszeres kozmoszt – a Művet, mely bolygónkon mindenütt, a legrégibb időktől kezdve, az Erkölcs munkás és diadalmas építésében kapcsolta össze a nagy népeket; a világ valóságos képét nem ismerhette, nem vette észre tökéletlenségeit – mert sohasem volt igazán fiatal.
144. oldal, Békehozó Helbret (Európa, 1962) · Arnold Zweig