Arkagyij Sztrugackij orosz szovjet

Tisztelet a bátraknak.
Mivel régóta egy Huxley vízióban élünk, a bátorságon felül egy jó adag éleslátás is kell ahhoz, hogy az ember meg tudja és meg is merje látni ezt a tényt – már, hogy a szép, új világ itt van körülöttünk –, és ne csak felismerje, de szót is emeljen ellene.
Sztrugackij A és B alighanem még jól járt azzal, hogy egynémely könyvük csak betiltatott; más korban minimum máglyán végezték a hasonlóképp meg nem alkuvó, bátor gondolkodók.
Maximális megbecsülést érdemelnek ezért.
A hangsúly nem a lázadáson van; a szembefordulás a társadalommal önmagában véve még nem dicséretre méltó. Az viszont igen, amikor millió közül kettő fel meri emelni a hangját, de előtte még ráébred arra, hogy fel kell emelnie, mert hogy valami esetleg mégsem olyan szép és új, amilyennek elméletileg lennie kéne.
Minden tiszteletem a testvéreké. Ez az értékelés mindkettejüknek szól.
A fél csillag levonás* oka meg egészen prózai: műveik hajlamosak leülni. Ilyenkor napokig olvasok pár tíz oldalt, annyira beleposhadunk időnként a társadalomkritika mélységes ingoványába.
Ami miatt, jobban belegondolva, nem mínusz, hanem plusz fél csillag járna inkább.

*Ezt utóbb revideáltam. Nem olyan kardinális bökkenő ez, hogy az a csillagozásban is tükröződjön.

For ever.

A megkerülhetetlen, örök és zseniális klasszikus szerzőpár. Nem tudtak rossz sort leírni.

Sztalker, Lakott Sziget