Arany János magyar
1817. március 2. (Nagyszalonta) – 1882. október 22. (Budapest)
| DIA | pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/arany-janos |
|---|
Képek 4
Könyvei 122
Kapcsolódó sorozatok: Toldi · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Diákkönyvtár Európa · Talentum diákkönyvtár Akkord · Osiris Klasszikusok Osiris · Osiris Diákkönyvtár Osiris · Populart Füzetek Interpopulart · Füveskönyvek Lazi · Téka Kriterion · Millenniumi Könyvtár Osiris · Matúra klasszikusok Ikon · Gondolkodó magyarok Magvető · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Diákkönyvtár Móra · Helikon klasszikusok · A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra · Életreszóló olvasmányok Kossuth · A magyar irodalom remekei II. · Klasszikus magyar líra Kossuth · A magyar irodalom remekei I. Népszabadság · Hangzó Helikon Helikon · Sziget Verseskönyvek Sziget · NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó · Diákkönyvek Kreatív · Kincses Könyvek · Kiskönyvtár Szépirodalmi · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Diákkönyvtár Szépirodalmi · Irodalmi Fülbevaló · Arany klasszikusok Kossuth · S.O.S. Diákkönyvtár · Az én olvasmányaim Forum · Fekete verseskötetek Szépirodalmi · Fehér verseskötetek Szépirodalmi · Arany Könyvtár Szépirodalmi · Magyar Klasszikusok · Könyvkincstár Konsept-H · Kötelezők (m)értékkel M-érték · Arany János összes munkái · Címeres könyvek Franklin-Társulat · Klassz! Manó Könyvek · Zenei hitvallásaink Magánkiadás · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Európa Diákkönyvtár Európa · A magyar költészet kincsestára Unikornis
Fordításai 88
Antológiák 54
Róla szóló könyvek 54
Alkotói polc
Kiemelt alkotóértékelések
Arany János
Van valami zavaró abban, ha az ember olyan költőóriásról próbál értékkelést írni, mint Arany.
A könyvtárnyi szakirodalom kivesézte a lírai sajátosságaitól kezdve az életrajzán át a levelezésekig mindent amit valaha papírra vetett. Sőt, még azon is túl.
Számomra Arany volt az, aki megmutatta az irodalom szépségeit, hogy milyen értékek rejtőznek a korábbi századok műveiben, kvázi, hogy Ady előtt is egy csodálatos, ezerszínű irodalmunk volt.
Ahogy telnek az évek egyre inkább rájövök, hogy Arany írói munkássága mennyire változatos, műfajok, témák, „hangzások” tekintetében.
Arany János
„Májusi eső Aranyat ér”, mondta megkérdezésünkre a költőtárs, Petőfi Sándor, majd megírta az összes verseit. Aranynak.
Arany János
Rövid és tömör leszek: a kedvenc magyar nyelven alkotó költőm.
„És szóljon az, hogy hallgatok.”
Arany János
A Mester.
Két embert hívok Mesternek, ő az egyik (a másik Babits). Igazi Mester, aki nekem mindig fog tudni újat mondani.
Arany János
Arany János egy olyan költő nálam, akit nem mondanék automatikusan A kedvenceim közé. De minél jobban mélyedek el a munkásságában, be kell látnom, hogy zseni volt.
A legelső, ami megfogott az életrajzában, az a hihetetlenül szoros barátság Petőfivel. Élete utolsó versei közt is találni egy olyat, amit a tragikus sorsú költőtársához, barátjához írt.
Tananyagként csak átsiklottam rajta. Most meg… Ámulok meg bámulok csak, azon, mi mindent hagytam ki.
Népszerű idézetek
„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szívébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.
Első ének
S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Ágnes asszony
My dear Dzsenkó! Áj em itthagying Debrecent, zászlóaljunk Becskerekre megy holnapután, én pedig Endrődre with Úrláb* januáriusig. Tehát oda légy nekem firkáling mégpedig mocs. Tiszteleting end csókoling a tied familia és kendet, vagyok barátod
P. S.
In the közepe of december cease the szárazkomaság.
(Petőfi S.)
VÖRÖS RÉBÉK
"Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -"[*]
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!
Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!
Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
"Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár."
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!
Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
"Nesze, lyányom? e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!"
– „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!
Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!
"Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket –
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked."
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
"Hess, madár!
Híre terjed a helységben:.
"Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
Rebi lelke nem vón' kár:
De, mint varju, visszajár
Hess, madár!
Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!
Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!
Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varjú mind' kiséri: "kár!…
Fennakadsz te, szép betyár!"
„Hess, madár!”
"Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam."
Fekete volt; mint bogár:
Asszony ott sír: "mégis kár!
Hess, madár!"
Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne'kül
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!
(1877. szeptember 26.)
[*] E két sor népmondai töredék. – A. J.
152. oldal
Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,
Negyedik ének
„Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -”
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!
Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!
Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
„Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár.”
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!
Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
„Nesze, lyányom! e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!”
– „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!
Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!
„Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket –
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked.”
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
„Hess, madár!”
Híre terjed a helységben:
„Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!”
Rebi lelke nem vón’ kár:
De, mint varju, visszajár.
Hess, madár!
Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!
Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!
Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varju mind’ kiséri: „kár!…
Fennakadsz te, szép betyár!”
„Hess, madár!”
„Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam.”
Fekete volt, mint bogár:
Asszony ott sír: „mégis kár!
Hess, madár!” –
Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne’kűl;
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!
359. oldal, Vörös Rébék, Lektűr
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim –
Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. –
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"
Máglyára! el! igen kemény –
Parancsol Eduárd –
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!…"
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
"Elhullt csatában a derék –
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
Emléke sír a lanton még –
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."
Meglátom én! – S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. –
S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. –
Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma…
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.
A walesi bárdok
Kedves Jankóm! Leveled nemcsak hogy elolvastam, de meg is kaptam. (Petőfi S.)