!

Arany János magyar

János Arany

1817. március 2. (Nagyszalonta) – 1882. október 22. (Budapest)

Tudástár · 56 kapcsolódó alkotó · 10 kapcsolódó könyv · 6 film

Képek 4

Könyvei 116

Arany János: Toldi
Arany János: Toldi estéje
Arany János: Arany János balladái
Arany János: Toldi / Toldi szerelme / Toldi estéje
Arany János: Toldi szerelme
Arany János: Balladák
Arany János: Buda halála
Arany János: A nagyidai cigányok
Arany János: Toldi / Toldi estéje
Arany János: Rege a csodaszarvasról

Kapcsolódó sorozatok: Toldi · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Talentum diákkönyvtár · Osiris Diákkönyvtár · Osiris Klasszikusok · Életreszóló olvasmányok · Füveskönyvek · Populart Füzetek · Millenniumi Könyvtár · Európa Diákkönyvtár · A magyar költészet kincsestára · Matúra klasszikusok · Gondolkodó magyarok · Kincses Könyvek · Helikon klasszikusok · NTK-klasszikusok · Diákkönyvtár · Kiskönyvtár · A magyar irodalom gyöngyszemei · Klasszikus magyar líra · Hangzó Helikon · Sziget Verseskönyvek · Olcsó könyvtár · S.O.S. Diákkönyvtár · Diákkönyvek · Fekete verseskötetek · Fehér verseskötetek · A magyar irodalom remekei II. · Magyar Klasszikusok · Kötelezők (m)értékkel · A magyar irodalom remekei I. · Arany János összes munkái · Címeres könyvek · Irodalmi Fülbevaló · Arany klasszikusok · Klassz! · Helikon Zsebkönyvek · Európa Diákkönyvtár

Fordításai 94

William Shakespeare: Hamlet
William Shakespeare: Szentivánéji álom
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg
William Shakespeare: Öt dráma
Görög drámák
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott
William Shakespeare: Hamlet / Romeo és Júlia
Arisztophanész: Arisztophanész vígjátékai
Robert Burns: Robert Burns versei
William Shakespeare: Négy dráma

Antológiák 31

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
T. Aszódi Éva (szerk.): Második meséskönyvem
Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Vas István (szerk.): Vallomás
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Katona Tamás (szerk.): Én angyalkám, szép madárkám
L. Jeszenszky Ágnes (szerk.): Örök természet

Róla szóló könyvek 50

Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Háy János: Kik vagytok ti?
Keresztury Dezső: Így élt Arany János
Cselenyák Imre: A tölgyek alatt
Tóth Tibor – Benkő Attila (szerk.): Aranytól Aranyról
Benedek Marcell: Arany János
Vargha Balázs: Arany János játékai
Szunyogh Szabolcs: Arany János (1817-1882)
Margócsy Klára (szerk.): Arany János
Milbacher Róbert: Arany János és az emlékezet balzsama

Alkotói polc


Népszerű alkotóértékelések

Kantele>!

Arany János

Van valami zavaró abban, ha az ember olyan költőóriásról próbál értékkelést írni, mint Arany.
A könyvtárnyi szakirodalom kivesézte a lírai sajátosságaitól kezdve az életrajzán át a levelezésekig mindent amit valaha papírra vetett. Sőt, még azon is túl.
Számomra Arany volt az, aki megmutatta az irodalom szépségeit, hogy milyen értékek rejtőznek a korábbi századok műveiben, kvázi, hogy Ady előtt is egy csodálatos, ezerszínű irodalmunk volt.
Ahogy telnek az évek egyre inkább rájövök, hogy Arany írói munkássága mennyire változatos, műfajok, témák, „hangzások” tekintetében.

Frank_Spielmann I>!

Arany János

„Májusi eső Aranyat ér”, mondta megkérdezésünkre a költőtárs, Petőfi Sándor, majd megírta az összes verseit. Aranynak.

gabona>!

Arany János

Rövid és tömör leszek: a kedvenc magyar nyelven alkotó költőm.

„És szóljon az, hogy hallgatok.”

deaxx P>!

Arany János

A Mester.
Két embert hívok Mesternek, ő az egyik (a másik Babits). Igazi Mester, aki nekem mindig fog tudni újat mondani.

Alessana>!

Arany János

Arany János egy olyan költő nálam, akit nem mondanék automatikusan A kedvenceim közé. De minél jobban mélyedek el a munkásságában, be kell látnom, hogy zseni volt.
A legelső, ami megfogott az életrajzában, az a hihetetlenül szoros barátság Petőfivel. Élete utolsó versei közt is találni egy olyat, amit a tragikus sorsú költőtársához, barátjához írt.
Tananyagként csak átsiklottam rajta. Most meg… Ámulok meg bámulok csak, azon, mi mindent hagytam ki.


Népszerű idézetek

czegezoltanszabolcs>!

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szívébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.

Első ének

1 hozzászólás
piccola>!

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ágnes asszony

2 hozzászólás
Raye>!

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben

czegezoltanszabolcs>!

Szép öcsém, be nagy kár,
Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.

Első ének

olvasóbarát P>!

VÖRÖS RÉBÉK

"Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -"[*]
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!

Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!

Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
"Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár."
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
"Nesze, lyányom? e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!"
– „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!

Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!

"Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket –
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked."
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
"Hess, madár!

Híre terjed a helységben:.
"Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
Rebi lelke nem vón' kár:
De, mint varju, visszajár
Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!

Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varjú mind' kiséri: "kár!…
Fennakadsz te, szép betyár!"
„Hess, madár!”

"Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam."
Fekete volt; mint bogár:
Asszony ott sír: "mégis kár!
Hess, madár!"

Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne'kül
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!

(1877. szeptember 26.)

[*] E két sor népmondai töredék. – A. J.

152. oldal

5 hozzászólás
sztimi53>!

„Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -”
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!

Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!

Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
„Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár.”
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
„Nesze, lyányom! e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!”
– „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!

Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!

„Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket –
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked.”
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
„Hess, madár!”

Híre terjed a helységben:
„Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!”
Rebi lelke nem vón’ kár:
De, mint varju, visszajár.
Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!

Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varju mind’ kiséri: „kár!…
Fennakadsz te, szép betyár!”
„Hess, madár!”

„Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam.”
Fekete volt, mint bogár:
Asszony ott sír: „mégis kár!
Hess, madár!” –

Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne’kűl;
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!

359. oldal, Vörös Rébék, Lektűr

18 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,

Negyedik ének

Raye>!

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim –
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. –
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény –
Parancsol Eduárd –
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!…"
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

"Elhullt csatában a derék –
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még –
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."

Meglátom én! – S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. –

S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. –

Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma…

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.

A walesi bárdok

Raye>!

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!

Ágnes asszony

Enola87 P>!

És szóljon az, hogy hallgatok.

Szilveszter-éjen (részlet), 150. oldal