!

Arany János magyar

János Arany

1817. március 2. (Nagyszalonta) – 1882. október 22. (Budapest)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Arany_János

Képek 1

Könyvei 105

Arany János: Toldi
Arany János: Toldi estéje
Arany János: Arany János balladái
Arany János: Toldi / Toldi szerelme / Toldi estéje
Arany János: Toldi szerelme
Arany János: Balladák
Arany János: Buda halála
Arany János: A nagyidai cigányok
Arany János: Toldi / Toldi estéje
Arany János: Rege a csodaszarvasról

Kapcsolódó sorozatok: Füveskönyvek, Toldi, Klasszikusok újramesélve

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Helikon Zsebkönyvek, Európa Diákkönyvtár, Osiris Klasszikusok, Osiris Diákkönyvtár, Életreszóló olvasmányok, Talentum diákkönyvtár, Diákkönyvtár, Hangzó Helikon, Sziget Verseskönyvek, NTK-klasszikusok, Millenniumi Könyvtár, Gondolkodó Magyarok – sorozat, Populart Füzetek, Klasszikus magyar líra, Címeres könyvek, Arany klasszikusok

Fordításai 87

William Shakespeare: Hamlet
William Shakespeare: Szentivánéji álom
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg
William Shakespeare: Öt dráma
Görög drámák
William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott
William Shakespeare: Hamlet / Romeo és Júlia
Arisztophanész: Arisztophanész vígjátékai
Robert Burns: Robert Burns versei
William Shakespeare: Négy dráma

Antológiák 23

T. Aszódi Éva (szerk.): Második meséskönyvem
Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Vas István (szerk.): Vallomás
L. Jeszenszky Ágnes (szerk.): Örök természet
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dícsérete
Bikády György (szerk.): Noé vesszeje
Katona Tamás (szerk.): Én angyalkám, szép madárkám

Róla szóló könyvek 43

Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Keresztury Dezső: Így élt Arany János
Tóth Tibor – Benkő Attila (szerk.): Aranytól Aranyról
Benedek Marcell: Arany János
Rónay György: Petőfi és Ady között
Vargha Balázs: Arany János játékai
Margócsy Klára (szerk.): Arany János
Milbacher Róbert: Arany János és az emlékezet balzsama
Balogh László: Az ihlet perce
Szunyogh Szabolcs: Arany János (1817-1882)

Alkotói polc


Népszerű alkotóértékelések

>!
Kantele

Arany János

Van valami zavaró abban, ha az ember olyan költőóriásról próbál értékkelést írni, mint Arany.
A könyvtárnyi szakirodalom kivesézte a lírai sajátosságaitól kezdve az életrajzán át a levelezésekig mindent amit valaha papírra vetett. Sőt, még azon is túl.
Számomra Arany volt az, aki megmutatta az irodalom szépségeit, hogy milyen értékek rejtőznek a korábbi századok műveiben, kvázi, hogy Ady előtt is egy csodálatos, ezerszínű irodalmunk volt.
Ahogy telnek az évek egyre inkább rájövök, hogy Arany írói munkássága mennyire változatos, műfajok, témák, „hangzások” tekintetében.

>!
Frank_Spielmann I

Arany János

„Májusi eső Aranyat ér”, mondta megkérdezésünkre a költőtárs, Petőfi Sándor, majd megírta az összes verseit. Aranynak.

>!
deaxx P

Arany János

A Mester.
Két embert hívok Mesternek, ő az egyik (a másik Babits). Igazi Mester, aki nekem mindig fog tudni újat mondani.

>!
gabona

Arany János

Rövid és tömör leszek: a kedvenc magyar nyelven alkotó költőm.

„És szóljon az, hogy hallgatok.”

>!
Alessana

Arany János

Arany János egy olyan költő nálam, akit nem mondanék automatikusan A kedvenceim közé. De minél jobban mélyedek el a munkásságában, be kell látnom, hogy zseni volt.
A legelső, ami megfogott az életrajzában, az a hihetetlenül szoros barátság Petőfivel. Élete utolsó versei közt is találni egy olyat, amit a tragikus sorsú költőtársához, barátjához írt.
Tananyagként csak átsiklottam rajta. Most meg… Ámulok meg bámulok csak, azon, mi mindent hagytam ki.


Népszerű idézetek

>!
cz_z

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szívébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.

Első ének

1 hozzászólás
>!
piccola P

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ágnes asszony

2 hozzászólás
>!
Raye

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben

>!
cz_z

Szép öcsém, be nagy kár,
Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.

Első ének

>!
olvasóbarát P

VÖRÖS RÉBÉK

"Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -"[*]
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!

Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!

Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
"Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár."
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
"Nesze, lyányom? e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!"
– „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!

Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!

"Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket –
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked."
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
"Hess, madár!

Híre terjed a helységben:.
"Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
Rebi lelke nem vón' kár:
De, mint varju, visszajár
Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!

Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varjú mind' kiséri: "kár!…
Fennakadsz te, szép betyár!"
„Hess, madár!”

"Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam."
Fekete volt; mint bogár:
Asszony ott sír: "mégis kár!
Hess, madár!"

Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne'kül
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!

(1877. szeptember 26.)

[*] E két sor népmondai töredék. – A. J.

152. oldal

5 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,

Negyedik ének

>!
sztimi53 P

„Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -”
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!

Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!

Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
„Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár.”
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
„Nesze, lyányom! e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!”
– „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!

Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!

„Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket –
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked.”
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
„Hess, madár!”

Híre terjed a helységben:
„Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!”
Rebi lelke nem vón’ kár:
De, mint varju, visszajár.
Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!

Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varju mind’ kiséri: „kár!…
Fennakadsz te, szép betyár!”
„Hess, madár!”

„Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam.”
Fekete volt, mint bogár:
Asszony ott sír: „mégis kár!
Hess, madár!” –

Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne’kűl;
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!

359. oldal, Vörös Rébék, Lektűr

18 hozzászólás
>!
Raye

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim –
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. –
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény –
Parancsol Eduárd –
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!…"
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

"Elhullt csatában a derék –
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még –
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."

Meglátom én! – S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. –

S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. –

Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma…

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.

A walesi bárdok

>!
Raye

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el!

Ágnes asszony

>!
Enola87

És szóljon az, hogy hallgatok.

Szilveszter-éjen (részlet), 150. oldal