Aradi Éva

A korai heftaliták és a hadsereg katonái Toramána és Mihirakula idejében nemezsátrakban éltek. A katonák egyszerűbb sátrakban, de a teginé természetesen díszes, dóm tetejű jurta volt. Baktriában, Gandhárában és Indiában a népesség már kőházakban élt.
Kínai beszámolók említik a korai hunok ruházatát is: bőr nadrágot hordtak, melyet bokában szűkre kötöttek, bőr csizmát és mellényt, s azon – nyilván még északon a hideg ellen – nemezből készült átalvetőt, fejükön ekkor még szőrme süveget viseltek, ékszerük díszes, fából készült fülbevaló volt. S ők terjesztették el először mind északon, mind Indiában a férfi alsónemű viseletét. Addig Indiában csak a lenge gyolcsból készült, ma is hordott dhótit viselték a férfiak. Ma már természetesen Indiában is hordanak alsóneműt.

177. oldal

„Ex oriente lux”, azaz „A fény keletről jön”.

206. oldal

Tisztelettel és szeretettel hajtom meg a fejem a székelyek előtt. Ők a szkíta népek egyik legrégebben Európába jött ága, akik a történelem annyi vihara és üldözése után is kitartanak ősi földjükön, egyenes derékkal és megtöretlenül.

203. oldal

A gurdzsár nemzetséggel részletesen kell foglalkoznom. Indiában ez az egyetlen olyan nemzetség, amelynek tagjai magukat a hunok leszármazottjainak tartják, s Radzsasztánban „hun-gurdzsárok”-nak nevezik őket.

130-131. oldal

Jó lenne, ha szavainkat is megtisztíthatnánk a rárakódott hamisságoktól.

134. oldal

[…] a rádzsputok ősidőktől a Napistent imádják. A gurdzsárok is a már említett nemzetségeknél jobban tisztelik Szúrját, vagy népiesen: Szárádzst, a Napistent. Minden reggel kelet felé fordulva elmondják a következő szanszkrit mantrát, azaz imát: Dharum ko szabáj rakhijé Szúrádzs marárádzs, magyarul: „Tarts meg engem a hitben Nap király!”

143. oldal

A mai napig Radzsasztánban a legnépszerűbbek a lovak India-szerte. A már említett puskári tevevásár is lóvásárral és lovasbemutatóval együtt kerül megrendezésre, s a radzsasztáni lovak a legjobbak az egész országban.

160. oldal

Ma a rádzsputok és a gurdzsárok a hinduizmus különböző irányzatait követik, az előbbiek elsősorban a sivaizmust. A gurdzsárok azonban elsősorban Szúrja és Mátá-dzsi rajongók, ez templomaikban, imáikban, otthoni házi oltáraikon is látszik. Szimbólumaik sokfélék, s ezeknek mindig nagy jelentőségük volt nemcsak Indiában, hanem egész Ázsiában. Érthető, hiszen a régi korokban – és jórészt még ma is – nem tudtak írni az emberek, így ezek a jelképek adták tudtukra a vallási szabályokat. Így például az indiai lótusz és a közép-ázsiai tulipán stilizált képe a termékenységet szimbolizálja; az örök természeti törvényt: férfi és nő egyesülését. Ez transzcendens is, hiszen a lélek újjászületését, a végtelen megújulását is jelzi.

175. oldal

Közhely„ de éppen ezért igaz, hogy a történelmet mindig a győztesek írják, ezért nehéz kihámozni a forrásokból a valóságot, s ezért van szükség arra, hogy a kutató a sorok között is tudjon olvasni. Ha a vesztesek írnak is valamit, pl. kőtáblába vésett szöveget, vagy valamit egy templom bejárati oszlopára, ezek vagy eltűntek, vagy meglehetősen kis számban kerültek elő.

191. oldal

Ruházatuk gyapjúból készült, mely fölött bőrt és nemezt viselnek.

89. oldal