!

Apuleius berber

Kr. u. 125. körül (Madaura, Karthágó, Római Birodalom - ma M'daourouch, Algéria) – Kr. u. 180. körül

Teljes névLucius Apuleius, vagy madaurai Apuleiosz
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Lucius_Apuleius
Életrajz

Könyvei 7

Apuleius: Az aranyszamár
Petronius Arbiter – Apuleius: Trimalchio lakomája / Az aranyszamár
Apuleius: A mágiáról / Virágoskert
Apuleius: Amor és Psyche
Apuleius: Apologia (de magia) / Védőbeszéd (a mágiáról)
Apuleius: A világról
Apuleius: Metamorphoses

Antológiák 5

Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Simon Róbert (szerk.): Lakoma
Zsolt Angéla (szerk.): A nősténykentaur
Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény
Király György (szerk.): Monumenta literarum I-II.

Népszerű idézetek

>!
virezma P

Aztán búzát, árpát, kölest, mákot, borsót, lencsét és babot hozatott, összekeverte, púpos nagy halomba összeöntötte, s utána így beszélt hozzá:
– Gondolom, hogy ilyen csúf cseléd létedre csak kitartó szolgálataid révén szerezted szeretőidet, más úton-módon semmiképp; nos hát, ezennel magam is kipróbálom ügyességedet: válogasd szét ezt a halom összekevert magot, az egyfajta szemeket külön-külön csomókba rakosgasd rendbe, s még ma estefelé utolsó szemig készen add át nekem!

118. oldal

>!
ÁrnyékVirág P

Következésképpen épelméjű az, aki tudja, mi az őrültség. Az őrültség ugyanis nem tud önmagáról, mint ahogy a vakság nem láthatja magát.

80.

Kapcsolódó szócikkek: őrület
>!
ÁrnyékVirág

(…) egyikünk sem szegény, amiért nem áhítozik a kelleténél többre, és csak annyija van, amennyi szükséges, márpedig ez természettől fogva ugyancsak kevés. Hiszen mindig annak lesz a legtöbbje, aki a legkevesebbel beéri, mert aki a legkevesebbet kívánja, annak mindig annyija lesz, amennyit kíván. Éppen ezért a gazdagságot sem a birtokok és a jövedelem nagyságával kell mérni, hanem az emberek jellemével. Mert ha valaki a kapzsisága miatt szűkölködik, és semmilyen haszonnal nem éri be, azt még aranyhegyekkel sem lehet kielégíteni, hanem örökké még valamit koldulni fog, hogy a már megszerzett vagyonát gyarapítsa, ezzel pedig nyíltan beismeri, hogy szegény. A szerzés vágya ugyanis a szűkölködés érzéséből fakad, és egyre megy, bármilyen sok is az, amit kevésnek érzünk.

20.

>!
rlb_32557241

Mert amiről senki sem tud, az talán meg se történt.

299. oldal, Tizedik könyv

>!
Barbiianyuja

De senkitől sem áhítottam annyira az elismerést, mint attól, akit én magam is méltán mindenkinél többre becsülök.Hiszen a természet rendelte úgy, hogy akit becsülünk, azt szeretjük is, akit pedig szeretünk, attól várjuk leginkább a dicsérő szót.

139. oldal

>!
Barbiianyuja

[…] az embereket nem a szemünk, hanem az értelmünk pillantásával és szellemünk tekintetével kell szemlélnünk.

127. oldal

>!
eme P

Alig néhány napig tartózkodtak itt a mi hótiszta-erényű papjaink s ezalatt jó kövérre híztak a közönség bőkezűségéből, jól megszedték magukat dús adományokból, amiket jóslataikkal harácsoltak, s egyúttal a pénzszerzésnek újfajta módszerét eszelték ki. Akármilyen esetre mindig ugyanazt az egy jóslatot adták, ezt a különféle helyzetekhez alkalmasan fejtegették s ekként lóvátettek rengeteg embert. A jóslat így hangzott:

Azért szántják föl páros ökrök az ugart,
Hogy jövőre dúsan sarjadhasson a vetés.

Most aztán ha például jegyespár intézett hozzájuk kérdést, azt mondták, hogy hiszen benne van a felelet a jóslatban: házaspárrá kell egyesülniük, hogy gyermekek vetése sarjadhasson belőlük. Ha olyasvalaki adta föl a kérdést, aki birtokot akart vásárolni: kétségtelenül javallta szándékát a jóslat, amely páros ökröket, vetéssel dús mezőt emleget. Ha valaki habozott, hogy útra keljen-e vagy sem és isteni útbaigazítást kért, úgy magyarázták, hogy: hiszen már párbafogva útrakészen állnak a világ legszelídebb négylábúi, a föld dús termése pedig jelzi, hogy haszna lesz az útból. Ha valaki csatába vagy rablóbanda üldözésére indult s affelől érdeklődött, vajon tanácsos-e elmennie vagy sem, bizonykodtak, hogy a jóslat félreérthetetlenül győzelmet ígér, mert az ellenség nyakát igába fogja törni s dús és bőséges lesz a zsákmány, amelyet a rablóiktól szerez.
Ezzel a ravasz és csalafinta jósolgatási móddal rengeteg pénzt harácsoltak.

188. oldal

3 hozzászólás
>!
Barbiianyuja

Mert sohasem azt kell nézni, ki hol született, hanem azt, hogy milyen a jelleme, és nem abból kell valakit megítélni, milyen vidéken, hanem hogyan élte le életét.

34. oldal

>!
Lynn

Szóval a haj oly pompás ékesség, hogy egy asszony teleaggathatja magát arannyal, ékszerrel, szép ruhával, minden cifrasággal, mégsem fogja senki szépnek mondani, ha nem tartja választékos rendben a haját.

31. oldal, Második könyv (Helikon, 1971)

2 hozzászólás
>!
Nandi

A régi bölcs emberek nem az ujjukból szopták azt a tételüket, hogy a szerencse mind a két szemére vak, mert hiszen mindig a gonoszokra, méltatlanokra pazarolja el kincseit, sohasem érett megfontolás után válogat az emberek között, hanem éppen azokhoz szokott betérni, akiket – ha szeme volna – bizonnyal elkerülne jó messzire.