Apuleius berber
Kr. u. 125. körül (Madaura, Karthágó, Római Birodalom - ma M'daourouch, Algéria) – Kr. u. 180. körül
Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv
Teljes név | Lucius Apuleius, vagy madaurai Apuleiosz |
---|---|
Katalógusnév | Apuleius |
Nem | férfi |
Életrajz |
Könyvei 9
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Bibliotheca Classica Európa, Magyar Helikon · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Az ókori irodalom kiskönyvtára Európa, Magyar Helikon · Híres könyvek Népszava · Monumenta Literarum Kner · Európa Diákkönyvtár Európa · Írók, költők, gondolkodók Magyar Könyvklub · Ókori klasszikusok General Press
Antológiák 11
Népszerű idézetek
Szóval a haj oly pompás ékesség, hogy egy asszony teleaggathatja magát arannyal, ékszerrel, szép ruhával, minden cifrasággal, mégsem fogja senki szépnek mondani, ha nem tartja választékos rendben a haját.
31. oldal, Második könyv (Helikon, 1971)
Aztán búzát, árpát, kölest, mákot, borsót, lencsét és babot hozatott, összekeverte, púpos nagy halomba összeöntötte, s utána így beszélt hozzá:
– Gondolom, hogy ilyen csúf cseléd létedre csak kitartó szolgálataid révén szerezted szeretőidet, más úton-módon semmiképp; nos hát, ezennel magam is kipróbálom ügyességedet: válogasd szét ezt a halom összekevert magot, az egyfajta szemeket külön-külön csomókba rakosgasd rendbe, s még ma estefelé utolsó szemig készen add át nekem!
118. oldal
Következésképpen épelméjű az, aki tudja, mi az őrültség. Az őrültség ugyanis nem tud önmagáról, mint ahogy a vakság nem láthatja magát.
80.
[…] egyikünk sem szegény, amiért nem áhítozik a kelleténél többre, és csak annyija van, amennyi szükséges, márpedig ez természettől fogva ugyancsak kevés. Hiszen mindig annak lesz a legtöbbje, aki a legkevesebbel beéri, mert aki a legkevesebbet kívánja, annak mindig annyija lesz, amennyit kíván. Éppen ezért a gazdagságot sem a birtokok és a jövedelem nagyságával kell mérni, hanem az emberek jellemével. Mert ha valaki a kapzsisága miatt szűkölködik, és semmilyen haszonnal nem éri be, azt még aranyhegyekkel sem lehet kielégíteni, hanem örökké még valamit koldulni fog, hogy a már megszerzett vagyonát gyarapítsa, ezzel pedig nyíltan beismeri, hogy szegény. A szerzés vágya ugyanis a szűkölködés érzéséből fakad, és egyre megy, bármilyen sok is az, amit kevésnek érzünk.
20.
Nos, én neked e görög szabású regényben sok-sok tarka történetet fűzök egybe, és kíváncsi füled csintalan csacsogásommal elbódítom (ha ugyan a huncutkodó nílusi nádtollal telefirkált, efféle egyiptomi papiruszt elolvasni nincs ellenedre), hogy megcsodáld: miként fordul másra az emberek sorsa, amint átváltozik testük, s hogyan zökken újra régi medrébe, amint testüket visszakapják.
(első mondat)
Alig néhány napig tartózkodtak itt a mi hótiszta-erényű papjaink s ezalatt jó kövérre híztak a közönség bőkezűségéből, jól megszedték magukat dús adományokból, amiket jóslataikkal harácsoltak, s egyúttal a pénzszerzésnek újfajta módszerét eszelték ki. Akármilyen esetre mindig ugyanazt az egy jóslatot adták, ezt a különféle helyzetekhez alkalmasan fejtegették s ekként lóvátettek rengeteg embert. A jóslat így hangzott:
Azért szántják föl páros ökrök az ugart,
Hogy jövőre dúsan sarjadhasson a vetés.
Most aztán ha például jegyespár intézett hozzájuk kérdést, azt mondták, hogy hiszen benne van a felelet a jóslatban: házaspárrá kell egyesülniük, hogy gyermekek vetése sarjadhasson belőlük. Ha olyasvalaki adta föl a kérdést, aki birtokot akart vásárolni: kétségtelenül javallta szándékát a jóslat, amely páros ökröket, vetéssel dús mezőt emleget. Ha valaki habozott, hogy útra keljen-e vagy sem és isteni útbaigazítást kért, úgy magyarázták, hogy: hiszen már párbafogva útrakészen állnak a világ legszelídebb négylábúi, a föld dús termése pedig jelzi, hogy haszna lesz az útból. Ha valaki csatába vagy rablóbanda üldözésére indult s affelől érdeklődött, vajon tanácsos-e elmennie vagy sem, bizonykodtak, hogy a jóslat félreérthetetlenül győzelmet ígér, mert az ellenség nyakát igába fogja törni s dús és bőséges lesz a zsákmány, amelyet a rablóiktól szerez.
Ezzel a ravasz és csalafinta jósolgatási móddal rengeteg pénzt harácsoltak.
188. oldal
Az oktalan állatok közt a leghasznosabbak az ökrök és a birkák, az ökrök, mert az ő révükön jutunk a kenyérhez, a birkák, mert az ő gyapjújukból készülnek ünneplő ruháink. Azért szégyen, gyalázat, ha valaki megeszi a birkahúst és amellett gyapjútunikában jár. A méhekről viszont azt tartom, hogy isteni állatkák, mert mézet hánynak, bár mesélgetik, hogy azt Jupitertől hordják, szúrni pedig ugyanazért szúrnak, amiért nincsen rózsa tövis nélkül.
31. oldal