Tudástár
>Áprily Lajos, született Jékely János Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító. Jékely Zoltán édesapja.
Élete
Elemi iskoláit Parajdon végezte, középiskoláit a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdte, tizenkét éves korában, 1899-ben családjával Kolozsvárra került. A református kollégiumban tanult, tanárai közt volt Kovács Dezső és Seprődi János. 1909-ben a kolozsvári egyetem bölcsészkarán szerzett magyar–német szakos képesítést.
Egyhónapos párizsi útjáról visszatérve Nagyenyeden lett tanár: előbb a Bethlen Kollégium tanítóképzőjében, 1910-től a gimnáziumban. A következő évben feleségül vette Schäfer Idát. Kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenhét évig tanított a „dús hagyományú” városban, e „remete évek” alatt kiállt Ady költészete mellett. Egy versét névtelenül már 1905-ben közölte az Egyetemi Lapok, majd 1909-ben Jékely Lajos néven az Erdélyi Lapokban jelentkezett, Kovács Dezső azonban megrótta „modern” hangja miatt, mire a költő évekig nem kísérletezett újabb publikálással. Verseit Áprily Lajos néven először 1918 tavaszán Szentimrei Jenő közölte az Új Erdélyben, majd a Szászváros és vidéke, az Erdélyi Szemle, Napkelet, Zord Idő, Pásztortűz adott helyet írásainak. Ugyanakkor az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kisfaludy Társaság mellett a Kemény Zsigmond Társaság is tagjává választotta.
Első költői sikerei után 1923-ban Dijonba ment, ahol a francia nyelv tanításához is diplomát szerzett. 1924-ben elfogadta Kuncz Aladár meghívását, s együtt szerkesztették a kolozsvári Ellenzék irodalmi mellékletét. 1926-ban családostól Kolozsvárra költözött, és a református kollégiumban tanította a magyar és német irodalmat. Ugyanebben az évben részt vett az erdélyi magyar írók első marosvécsi találkozóján, s az itt összegyűltek megbízásából az 1928-ban induló Erdélyi Helikon szerkesztője lett. A következő három nyáron jelen volt a marosvécsi találkozón. 1929 őszén Budapestre távozott; ez a lépése megrendülést váltott ki tisztelői körében. Tíz évig a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatója volt. Elvállalta a Protestáns Szemle szerkesztését. 1935 őszén féléves tanulmányutat tett Észak- és Nyugat-Európában. 1941-től Parajdon egy erdei boronaházban töltötte nyarait.
1943 szeptemberében, miután nem volt hajlandó az iskolájában a zsidótörvények szabta felvételi rendelkezéseket végrehajtani, felmondott, nyugdíjba vonult, és Visegrád mellett, Szentgyörgypusztán telepedett le. Hosszú éveken át csak fordításaival volt jelen az irodalmi életben; versekkel az 1950-es évek közepétől jelentkezett újra. Verseinek leggazdagabb válogatását már csak a halál árnyékában láthatta. Nyolcvanadik születésnapja előtt három hónappal halt meg a hárshegyi szanatóriumban. Emlékére Visegrádon mellszobrot avattak, továbbá alkotóhelyét, a Visegrádi-hegységben, a Szentgyörgypuszta és Dunabogdány között húzódó, a Mogyoró-hegy és a Len-hegy közé ékelődő vadregényes szurdokot Áprily-völgynek nevezték el.
Családja
Felesége Schéfer Ida volt, házasságukból három gyermek született: Zoltán, Endre és Márta. A legidősebb gyermek, Jékely Zoltán (1913–1982) író, költő Jancsó Adrienne (1921–2006) színésznővel kötött házasságot; lányuk, Jékely Adrienne Péterfy László (1936) szobrász felesége, gyermekeik Péterfy Gergely (1966) író és Péterfy Bori (1969) énekesnő. A második gyermek, dr. Jékely Endre (1914-1999) jogász, műfordító volt. A legkisebb gyermek, Jékely Márta előbb Mikecs László (1917–1944) tanár, néprajzkutató, majd Mészáros Dezső (1923–2003) szobrász felesége volt; utóbbi házasságból született Mészáros Zsófia, akinek fia Gerlóczy Márton (1981) író, publicista.
Munkássága
Áprily Lajos: Falusi elégia · Áprily Lajos: Esti párbeszéd · Áprily Lajos: Rasmussen hajóján · Áprily Lajos: Vers vagy te is · Áprily Lajos: Az aranymosó balladája · Áprily Lajos: A láthatatlan írás · Áprily Lajos: Az aranyszarvas · Áprily Lajos: Jelentés a völgyből · Áprily Lajos: Fecskék, őzek, farkasok · Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász · Áprily Lajos: A kor falára · Áprily Lajos: Akarsz-e fényt? · Áprily Lajos: Álom a vár alatt · Áprily Lajos: Meddig él a csend?
Első verseskötete, a Falusi elégia (Kolozsvár, 1921), harmincnégy éves korában a Minerva kiadásában jelent meg. Két év múlva saját kiadású új kötettel lépett az olvasók elé (Esti párbeszéd, Dicsőszentmárton, 1923). E két verskötet alapján készült az 1925-ös budapesti válogatás (Versek). 1926-ban két kötete látott napvilágot: a berlini Ludwig Voggenreiter Verlag impresszumával kiadott s Kolozsvárt nyomott Rasmussen hajóján és a Kuncz Aladár értékelő esszéjével megjelent Vers vagy te is az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában. Ugyanott kiadott egyfelvonásos darabját (Ida-hegyi pásztorok, Kolozsvár, 1929) két újabb kötet követte: addig írott műveinek gyűjteménye, Az aranymosó balladája (Budapest, 1934) és az új verstermés, A láthatatlan írás (Kolozsvár, 1939). Könyvvel csak majdnem húsz év múlva jelentkezett újra (Ábel füstje. Válogatott versek, Budapest, 1957). A következő években annál többet publikált (munkái ebben a szakaszban Budapesten jelentek meg): 1964-ben több mint fél évszázados műfordítói munkásságából válogatott (Az aranyszarvas), nem sokkal ezután új verseit gyűjtötte össze (Jelentés a völgyből, 1965), és még ebben az évben közreadta állattörténeteit az ifjúság számára (Fecskék, őzek, farkasok). Ezt követte Fegyvertelen vadász című kötete, majd költeményeinek eddig legteljesebb válogatása, A kor falára (1967). Posztumusz verseskötete (Akarsz-e fényt? 1969) korábban nem közölt verseit, kései négysorosait, A bíboros című sorstragédiáját tartalmazta; ugyanebben az évben jelent meg Legszebb verseinek romániai kiadása Kemény János bevezetőjével. Az Álom a vár alatt című verseskötet parajdi gyermekélményeiből táplálkozó két költői elbeszélését tartalmazta (Árkossy István rajzaival, 1972); verseinek új, reprezentatív válogatása (Meddig él a csend? 1973) az RMI sorozatában Sőni Pál előszavával jelent meg.
Gazdag formakultúrája, verseinek fogalmon túli sejtelmekkel játszó zeneisége, impresszionista-szimbolista vonásai a költőt az első Nyugat-nemzedék hagyományához kapcsolják. Nem egy kritikusa a legnagyobb erdélyi magyar költőnek tartja, nemcsak életművének egésze, hanem Erdélyben született versei alapján is. Németh László 1927-ben úgy ír róla mint „szigetről” „a magyar líra pillanatnyi bomlásában”; formaművészete elismeréseként Benedek Marcell Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Tóth Árpáddal, Juhász Gyulával állítja egy sorba; Rónay György magyarság és európaiság szintézisét fedezi fel lírájában. Költészetének ihletője legtöbbször az emlékezés, a magány, egy inkább csak vágyott – vagy vágyaiban átélt – világ: a „morajos szikla-ország”, mellyel „egy test”-nek érzi magát. A „parttalan” időből, elmúlt századokból hallja vissza a szív zenéjét. Költő, aki a sorssal nem csatázott ugyan, de versei „gránitboltjába” egy hosszú élet önemésztő vajúdásait zárta be. Hangulatok énekese, „néma lázadó”, alapélménye a természet, az erdélyi táj, lírai jelképeit jórészt belőle meríti: transzilvanizmusának is ez a szülőföldszeretet a tartalma. Elégikus hangulatú költészete múltat és jelent eggyé olvasztó szelíd számvetés. Rezignáció és meg-megújuló életvágy, a visszahúzódó lélek tehetetlensége és a bizakodó emberség egyszerre van benne megbonthatatlan hangulatú, szerkezetileg pontosan tagolt költeményeiben. Szigorú, a hagyományos formákat tisztelő, azokat finomító megkomponáltság, lelki és formai egyensúlyt teremtő zeneiség jellemzi művészetét, e zenei fogantatású érzékelés sajátos harmóniát kölcsönöz verseinek. „Hazája álom és titok, / szem-nem-legelte pázsitok” – vallotta a formai bravúrok titkairól. Egyes verseit és szövegkönyveit Halmos László, Jodál Gábor, Lajtha László és Viski János, Tavaszodik című költeményét Kozma Mátyás és Zeno Vancea zenésítette meg.
Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin
Verseiből német, angol, francia, szlovák, román és lengyel nyelven jelentek meg fordítások, verseinek román nyelvű önálló kötetei: Muzica toamnei (Petre Șaitiș fordításai, Láng Gusztáv előszavával, Kolozsvár, 1978); Prințul Tristețe (Corneliu Bala fordításai, 1979). Ő maga a világirodalom egész sor remekét tolmácsolta a magyar olvasónak. A műfordítás sose jelentett számára mellékes foglalkozást. Elve, hogy a költőnek – miközben kellő tiszteletet tanúsít a „más nyelv zsenijéből született” költemény iránt – újra kell alkotnia az átültetésre kiválasztott művet. Legművészibbek és mennyiségileg is legszámottevőbbek német, orosz és román fordításai, de fordított angol, francia, latin és kínai költőktől is; Puskin Anyegin-jének, Turgenyev lírai hangulatú prózájának, Lermontov, Nyekraszov és Gogol több írásának, Ibsen Peer Gyntjének, Schiller Wallensteinjének, Eminescu Az Esticsillag című poémájának fordítása a magyar műfordításirodalom remekei közé tartozik. A román költészetnek egyik legihletettebb tolmácsolója. Lucian Blagával, Șt. O. Iosiffal és Eminescuval kezdi, majd – élete utolsó tíz esztendejében – Arghezi, Macedonski, Coșbuc, Pillat verseivel bővül a névsor, e műveiből adott válogatást a Tavaszi tüzek (Domokos Sámuel bevezetőjével, 1969).
Kötetei
Áprily Lajos: Rasmussen hajóján · Áprily Lajos: Az aranymosó balladája · Áprily Lajos: Az aranyszarvas · Áprily Lajos: Fecskék, őzek, farkasok · Áprily Lajos: Jelentés a völgyből · Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász · Áprily Lajos: Áprily Lajos legszebb versei · Áprily Lajos: Álom a vár alatt · Áprily Lajos: Meddig él a csend? · Áprily Lajos: Őszi muzsika · Áprily Lajos: Áprily Lajos válogatott versei · Áprily Lajos: Válogatott versek · Áprily Lajos: A hűségesek · Áprily Lajos: Álom egy könyvtárról · Áprily Lajos: Áprily Lajos összegyűjtött versei és drámái · Áprily Lajos: Vers vagy te is · Áprily Lajos: Áprily Lajos összes versei és drámái · Áprily Lajos: Áprily Lajos összes versei · Áprily Lajos: Igazmesék állatokról · Áprily Lajos: Halálpatak · Áprily Lajos: Áprily Lajos összes költeményei · Áprily Lajos: Áprily Lajos versei · Áprily Lajos: Transzilván hősköltemény · Áprily Lajos: Visegrádi képek · Áprily Lajos: A rakoncátlan kisgida
- Falusi elégia. Versek; Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1921
- Esti párbeszéd. Versek; szerzői, Dicsőszentmárton, 1923
- Versek; Athenaeum, Bp., 1924
- Rasmussen hajóján; Voggenreiter, Berlin, 1926
- Vers vagy te is. Antológia és új versek; bev. Kuncz Aladár; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj-Kolozsvár, 1926 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa I. sorozat)
- Idahegyi pásztorok. Dráma; Minerva Ny., Kolozsvár, 1929 (Erdélyi Szépmíves Céh IV.)
- Az aranymosó balladája; Kecskeméti Nyomda, Kecskemét, 1934
- Rönk a Tiszán, versek, 1934
- Úti jegyzetek. Egy pedagógiai vándorlás megfigyelései, úti beszámoló, 1934
- Áprily Lajos–Kerecsényi Dezső–Vajthó László: Magyar olvasókönyv a protestáns gimnáziumok és leánygimnáziumok 1-3. oszt. számára, 1-3.; Franklin, Bp., 1938
- A láthatatlan írás. Versek; Minerva Nyomda, Kolozsvár, 1939 (Erdélyi Szépmíves Céh XI.)
- Ábel füstje. Válogatott versek. Drámák; Szépirodalmi, Bp., 1957
- Az aranyszarvas, műfordítások, 1964
- Fecskék, őzek, farkasok, történetek, 1965
- Jelentés a völgyből, versek, 1965
- Fegyvertelen vadász; Móra, Bp., 1966
- A kor falára. Válogatott versek; Szépirodalmi, Bp., 1967
- Áprily Lajos legszebb versei; vál., bev. Kemény János; Ifjúsági, Bukarest, 1969
- Akarsz-e fényt? Versek. A bíboros. Dráma; utószó Jékely Zoltán; Szépirodalmi, Bp., 1969
- Álom a vár alatt; Kriterion, Bukarest, 1972
- Meddig él a csend? Válogatott versek; vál., bev. Sőni Pál; Kriterion, Bukarest, 1973 (Romániai magyar írók)
- Megnőtt a csend. Összegyűjtött versek; szerk., bev. Győri János; Szépirodalmi, Bp., 1973
- Őszi muzsika. Versek és műfordítások; vál., bev., függelék Máthé József; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1976 (Tanulók könyvtára)
- Áprily Lajos válogatott versei; vál., szerk., bev. vers Jékely Zoltán, jegyz. Győri János munkája; Kozmosz Könyvek, Bp., 1977 (A magyar irodalom gyöngyszemei)
- Válogatott versek. 1945–1967; vál. Jékely Zoltán; Magvető–Szépirodalmi, Bp., 1978 (30 év)
- A hűségesek; Móra, Bp., 1980
- Álom egy könyvtárról; gyűjt., szöveggond., jegyz. Ugrin Aranka; Szépirodalmi, Bp., 1981
- Áprily Lajos összegyűjtött versei és drámái; összegyűjt., sajtó alá rend., utószó Győri János; Magvető, Bp., 1985
- Vers vagy te is; vál., szöveggond. Győri János; Szépirodalmi, Bp., 1987
- Álom a vár alatt. Két verses elbeszélés; szöveggond. Győri János; Móra, Bp., 1987
- Áprily Lajos összes versei és drámái; összegyűjt., szöveggond., utószó Győri János; Szépirodalmi, Bp., 1990
- Áprily Lajos összes versei; összeáll., szöveggond., utószó Győri János; Szépirodalmi, Bp., 1993
- Igazmesék állatokról. Természetnovellák gyerekeknek és felnőtteknek; Kortárs, Bp., 1994 (Az én erdőm)
- Áprily Lajos válogatott versei; vál., utószó Győri János; Unikornis, Bp., 1996 (A magyar költészet kincsestára)
- Halálpatak; vál. Kovács András Ferenc; Kriterion, Bukarest–Kolozsvár, 1997 (Kincses könyvtár)
- Áprily Lajos legszebb versei; Móra, Bp., 1999 (A magyar irodalom gyöngyszemei)
- Apa és fiú. Áprily Lajos és Jékely Zoltán erdélyi versei; összeáll., bev. Pomogáts Béla; Közdok, Bp., 2004
- Lám Béla levelezése. Áprily Lajossal, Mannsberg Arvéddal, Olosz Lajossal és Reményik Sándorral; összeáll. Hantz Lám Irén; Stúdium, Kolozsvár, 2005
- Áprily Lajos összes költeményei; összegyűjt., szerk. Győri János; Osiris, Bp., 2006 (Osiris klasszikusok)
- Az erdőn túl. Versek; vál., szerk. Hantz Lám Irén; Stúdium, Kolozsvár, 2007
- Fegyvertelen vadász dala. Igazmesék és versek állatokról; vál., szerk. Vida Erika; Mentor, Marosvásárhely, 2007
- Áprily Lajos versei; vál., szerk. Lator László; Sziget, Bp., 2008 (Sziget verseskönyvek)
- Transzilván hősköltemény; vál., bev. Pomogáts Béla; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2011
- Visegrádi képek; Áprily Iskoláért Alapítvány, Visegrád, 2012
- Rokon álmok álmodója. Áprily Lajos és Reményik Sándor levelezése, 1920–1941; sajtó alá rend., jegyz. Liktor Katalin; PIM–Polis, Bp.–Kolozsvár, 2014
- A rakoncátlan kisgida. Áprily Lajos és Jékely Zoltán mesegyűjtései; Holnap, Bp., 2014
- Álom a vár alatt. Két verses elbeszélés; szöveggond. Győri János; Urbis, Szentendre, 2019
Idegen nyelven
- Obt Ábelova (Ábel füstje); csehre ford. Zora Beráková; SNKL, Praha, 1964 (Svtová cetba)
- Muzica toamnei; románra ford. Petre Saitis; Dacia, Cluj-Napoca, 1978
- Prinul tristee. Versuri; románra ford. Corneliu Bala, előszó Radu Boureanu; Kriterion, Bucureşti, 1979 (Biblioteca Kriterion)
- Novo srednovekovie. Trima ungarski poeti ot Transilvaniâ. Lajos Aprili, Jen'o Džida, Aladar Laslofi ; bolgárra ford. Nino Nikolov; Lice, Sofia, 1999
További információk
- Versei az ekonyvkereso.hu oldalon
- Alszeghy Zsolt: Áprily Lajos. In: Vázlatok. Bp., 1925 (139-146. old.)
- Tompa László: Áprily Lajos: Esti párbeszéd. Pásztortűz, 1923/30.
- Németh László: Áprily Lajos. Protestáns Szemle, Bp. 1927/8; újraközölve Készülődés I. 1941, 99-104.
- Gaál Gábor: Megint a líra katasztrófája. Korunk, 1929/7-8.
- Gaál Gábor: Áprily Lajos. A láthatatlan írás. Korunk 1939/9. Újraközölve Válogatott írások. I. 664-65.
- R. Berde Mária: Áprily elmegy. Pásztortűz, 1929/15.
- Gulyás Pál: Áprily Lajos. Válasz, Debrecen, 1934/3-4.
- Tolnai Gábor: Áprily Lajos költészete. Napkelet, Bp. 1934/4.
- Vita Zsigmond: Áprily Lajos. Pásztortűz, 1935/1
- Vita Zsigmond: Áprily Lajos, a nyugtalanság költője. Erdélyi Helikon, 1936/12.
- Thurzó Gábor: A láthatatlan írás. Nyugat, Bp., 1939/9.
- Benedek Marcell: Áprily Lajos: Ábel füstje. Irodalomtörténet, Bp., 1964/4.
- Győri János: Áprily Lajos alkotásai és vallomásai tükrében. Kismonográfia, Bp., 1967
- Sőni Pál: Áprily zeneisége. A Művek vonzása c. kötetben. 1967, 28-36.
- Marosi Ildikó: Áprily Lajos leveleiből. Utunk, 1970/35.
- Mózes Huba: Jegyzet Babits Mihály és Áprily Lajos költői indulásához. NyIrK 1970/2.
- Gáldi László: A műfordító Áprily egyik arca. Nagyvilág, Bp., 1970/8.
- Máthé József: Áprily Lajos. Vázlat a költő pályaképéhez. Igaz Szó, 1971/11.
- Vita Zsigmond: Áprily Lajos. Az ember és a költő (monográfia), Réthy Andor Áprily-bibliográfiájával, 1972
- Vita Zsigmond: Megkésett közlés. Két kiadatlan vers. Igaz Szó, 1973/3.
- Láng Gusztáv: Áprily-problémák. Utunk, 1973/42.
- Szemlér Ferenc: Áprily ürügyén. A Hét 1973/48; újraközölve Harc szélmalmokkal, 1979, 140-48. Két könyv ürügyén.
- Á. L. levelei Lám Bélához. Mikó Imre közlése. Utunk, 1975/16.
- Á. L. tíz levele Tompa Lászlóhoz. Máthé József közlése. NyIrK, 1976/1.
- Csép Ibolya: Áprily Lajos európai körutazásáról kiadatlan naplója alapján. Korunk, 1976/6.
- Egyed Péter: Az elveszett nap helyett Ábel füstje. Utunk, 1977/30.
- Szabó Sámuel: A szülőváros emlékezete. Brassói Lapok, 1977/44.
- Vita Zsigmond: Áprily Lajos első kritikái. Utunk, 1979/7.
- Szondy György: Áprily Lajos; s.n., Debrecen, 1931
- Vita Zsigmond: Áprily Lajos, az ember és a költő; Kriterion, Bukarest, 1972
- Csép Ibolya: Áprily Lajos; Ráday Gyűjtemény, Bp., 1987 (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai)
- Fráter Zoltán: Áprily Lajos; Balassi, Bp., 1992 (Kortársaink)
- Áprily Lajos és a Baár-Madas; Baár-Madas Református Gimnázium, Bp., 2000 (Millenniumi füzetek)
- A kor falára. Áprily Lajos emlékezete; vál., szerk., összeáll. Pomogáts Béla; Nap, Bp., 2002 (Emlékezet)
- Antal Attila: Világalkotó elemek Áprily Lajos költészetében; Kriterion, Kolozsvár, 2003 (Kriterion közelképek)
- Yoo Jin-Il–Yi Jin-Min: Áprily Lajos költészete. A halál motívumai; Littera Nova, Bp., 2005 (Studia Hungarica)
- Csíki Zoltán: Áprily Lajos és Parajd; Corvin, Déva, 2006
- Áprily tanár úr. Tanulmányok és emlékezések Áprily Lajos nagyenyedi, kolozsvári és budapesti éveire; szerk. Fenyő D. György; Erdélyi Református Egyházkerület–Kálvin, Kolozsvár–Bp., 2011
- Kada Erika: Tündér-határon túl. Áprily Lajos vallásos költészete; Kecskeméti Református Egyházközség, Kecskemét, 2017
- Karádi Zsolt: Az Erdélyi Helikon vonzásában. Áprily, Reményik, Dsida; Örökségünk, Nyíregyháza, 2017
Kapcsolódó szócikkek
- Ars poetica Erdélyben
- Kolozsvár magyar irodalmi élete
- Nagyenyed magyar irodalmi élete
- Áprily Lajos Irodalmi Kör
- Szász–magyar irodalmi kapcsolatok
- Áprily Lajos Főgimnázium
- Jékely Zoltán (fia)
- Zsil-völgyi magyar sajtó
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Áprily_Lajos
Az oldal szövegére a Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc vonatkozik.