!

Apor Péter erdélyi magyar magyar

1676. június 3. (Altorja, Erdélyi Fejedelemség) – 1752. szeptember 22. (Altorja, Erdély)

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévApor Péter

Képek 1

Könyvei 2

Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae
Apor Péter: A hétköznapi hatalom

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Téka Kriterion · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Székely könyvtár Hargita · Magyar történelmi emlékek - Értekezések

Antológiák 9

Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
V. Kovács Sándor (szerk.): Régi magyar olvasókönyv
Bálint István János (szerk.): Kincses Kolozsvár I–II.
Pór Judit – L. Rádi Judit – Pap Gábor (szerk.): Utak a Föld körül
Varga Imre (szerk.): A kuruc küzdelmek költészete
Sík Csaba (szerk.): Péter
Nádori László – Nádori Lászlóné (szerk.): Sportmozgások tanulása
Alexander Brody (szerk.): A királynő főztjétől a pincér lábáig

Róla szóló könyvek 1

Erdélyi csillagok

Népszerű idézetek

tgorsy>!

Nem értem, de hallottam bizonyoson, hogy régen az főasszonyok geleznában jártak, ki-ki maga állapotjához képest, kinek nyusztból való volt, kinek nyestből, kinek petymetből, egyszóval akitől mint tölt ki, aminthogy gyermekkoromban magam is láttam az nagyanyám, Imecs Judit petymetből való geleznáját, s hallottam bizonyoson, hogy más régi főasszonyoknak is még akkor az geleznájok megvolt. A főleányoknak az fejin a nyakszirton feljül, az tetejeken kevéssé alól, hat csontból szőrrel erősen megkötött koronaforma, jóféle gyönggyel megrakott vagy klárissal, akitől mint tölt ki, magas csúpos, hátrafüggő koronájok volt; az asszonyoknak és leányoknak a könyökökig feljebb ugyan bővebb ingek volt, az könyököktől fogva az kezeig sipos-ráncos, szoros ujja volt, inneplő pedig olyan táblaforma volt, ki arannyal varrott, ki jóféle gyönggyel rakott ruha volt, amelyet azon ráncos sípforma ing ujjára tettek. Kesztyűjök az nagyobb rendű asszonyoknak selyemből szőtt, némelyeknek az közepin ezüstfonalból varrott vagy szőtt cifraság volt, az alábbvalóknak tiszta cérnából szőtt kesztyűjök volt, az kesztyűből az végső ujja íziig az kezek ujjai künn voltanak. Nem árulták akkor az leányokot csecsek mutogatásával, hanem ugyan az felé varrott vagy rakott gyolcs volt, mint az kis ing sípján, akivel gallér helyett az mellyit béfedte egész az torkáig, majd addig, ameddig az nyakravalójok volt; ezt igen gyermekkoromban így értem. Igen viselték azelőtt mind az asszonyok, mind az leányok, mind belső kis ingen, mind az külső ingen is sűrűn egészen mindenütt megrakva rézből csinált igen apró, mintegy lencseszemnyi islógokot, mert az volt az nevi, úgyhogy egy ingre afféle apró islóg két-háromezer is reá volt rakva s varrva; az olyan ing is a könyökiig bőv volt, azon alol a keze nyeliig szűk, azt hítták sípujjú ingnek. Nem volt akkor ráncban szedett, egész mellyű ingek az asszonyoknak, hanem az ingek elöl meg volt hasítva, annak kötője volt, s úgy kötötték meg az nyakoknál, mert akkor éppen az nyakokig volt fel az ingek, nem bocsátották úgy zsibvásárra az csecseket szemtelenül, mint az mostani asszonyok és leányok, hogy csaknem egészlen, többnyire félig nyakok, csecsek mezítelenül úgy áll, mintha éppen az férfiakot kénálnák csecsekkel.

Azonban még a főasszonyokban is sokan nem csizmát viseltenek, hanem amaz ráncos veres sarut, szász módon; télben szőrből botosok volt, akit az csizmára vagy sarura húztak, hogy az lábok meg ne fázzon. Nem vala annyi módi az fejeken, noha az menyecskék akkor is majd így jártak, mint most, de nem vala annyi táré, hanem tisztességes fátyol volt az fejeken, azt lebocsátották, hogy el igen messze vonszolódott. Mikor házoknál voltak, úgy mentét viseltenek, de útra menvén, mellyrevalóra palástot vettenek fel: az téli palást penig, kinek mint volt tehetsége, úgy béreltette ki nyuszttal, ki nyesttel, ki petymettel, s az úri főasszonyok mind otthon, mikor templomba mentek, vagy máshuvá, mind lakadalmakban, mind temetési alkalmatossággal, palástban mentek. A palást úgy volt bérelve, mind akinek rendi volt, mert akkor igen reá vigyáztanak, kit miféle egyet-más illet meg.

Nyári palástot is viseltenek, amely szintén úgy, mint az téli palást, vagy sima, vagy virágos bársonyból, vagy bíborból volt az úri, főnemes asszonyoknak, másképpen egyéb színű selyemmatériákból is volt, de ritkábban nyári palást; annak kívül az eleje selyem, a galléra egészlen bojtos bársonnyal, vagy karmazsin színű veres, vagy zöld, ki mint szerette, meg volt prémezve. Az öregrend asszonyok fekete selyembíborból csinált nyári palástot viseltenek, azoknak az két eleje, s hátul az galléra szélyesen, szélyes fekete selyemmel csinált csipkéből volt megrakva, s egyujjnyira a csipke alol-feljül alá volt eresztve az palást szélyin.

http://mek.niif.hu/02200/02228/html/02/301.html

15 hozzászólás
mdmselle I>!

igen jámbor ember volt [t.i. a fejedelem], legnagyobb szitka ilyen volt; szamár kurva fia, de ha megharagudott, mindjárt megölette volna az embert.

2 hozzászólás
Amapola P>!

… gróf vala Rhédei Ferenc, aki az máramarosi dominiumot bírta, mert egy szolgájának száz ház jobbágyot ajándékozott – de most olyan grófok is vagynak némelyek Erdélyben, hogy ha száz ház jobbágyot elajándékozna, alig maradna ötven magának …

28. oldal

6 hozzászólás
tgorsy>!

nagy oktatásodra vagyon, kedves olvasóm, ha jól meggondolod. Kévánom azért, adjon Isten hazánkban régi alázatosságot, együgyűséget, igaz atyafiszeretetet (amelyet bizony nem remélek, amint folynak az dolgok); mely ha meglészen, akkor Erdély is régi boldogságára s gazdagságára visszatérhet.

http://mek.niif.hu/06100/06187/html/mei16_180030020001/mei16_180030020001.html

1 hozzászólás
Amapola P>!

Az bajusza az száját némelyiknek egészlen befogta, abban soha semmit el nem vágtak, sőt mikor ivutt némelyik, megtölt a bajusza s beszoppantotta.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bajusz
cassiesdream>!

„Vén reakcós volt, … együgyü moralista, … igazából művelt sem volt, mégis… akárhányszor kézbe veszem, gyönyörködve olvasom.” – idézi Illés Endrét az előszó

19. oldal

Etike P>!

nem vala akkor szokás, hogy az vendég innya kérjen, ha valaki akkor mondotta volna, hogy: glasz wein, soha bizony nem tudta volna, akitől kéri, gaz vajat kér-e vagy mit

Amapola P>!

A fejét majd mindnyájon borotváltatták, ha kopoc volt, nem viselt idegen kurva hajat, akit most barókának hínak, mert ha akkor eléhoztad volna a baróka nevét, más azt gondolta volna, hogy azt mondod, hogy bak róka megyen. Akinek haja nem volt, hogy kopoc volt, szép fekete bíborból vagy bársonyból való sapkát viselt.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kopasz · paróka
Amapola P>!

Mindenik vármegyében két főispán volt, az egy Hunyad vármegye és Partium-belieken kívül; ez egyikért azért volt, hogy egyik gyakrabban az fejedelem mellett volt, az másik az vármegyét igazgatta, vagy mivel akkor sokat táboroztak, egyik az hadban ment, az másik otthon maradott. Minden vármegyének külön zászlója volt. Azért is volt az vármegyében az két főtisztség, hogy az nagy emberek inkább consolálódjanak, és hogy egyik az másik miatt ne éppen azt cselekedje, amit akar.

135. oldal

Amapola P>!

De miért vakarjuk fel a béforrott sebnek az ő túrját?

54. oldal

1 hozzászólás