!

Antony Beevor brit

1946. december 14. (London, Egyesült Királyság) –

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó

Teljes névSir Antony James Beevor
Nemférfi
Honlapantonybeevor.com

Képek 1

Könyvei 20

Antony Beevor: Berlin, 1945 – Az összeomlás
Antony Beevor: Sztálingrád
Antony Beevor: A D-nap
Antony Beevor: A második világháború
Antony Beevor: Kréta
Antony Beevor: A spanyol polgárháború
Antony Beevor: Ardennek 1944
Antony Beevor: Olga Csehova a szovjet kém
Antony Beevor: Stalingrad
Antony Beevor: The Battle for Spain

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Természet- és Társadalomtudományi sorozat

Szerkesztései 1

Vaszilij Groszman – Antony Beevor (szerk.) – Luba Vinogradova (szerk.): Író a háborúban

Illusztrálásai 1

Vasily Grossman: A writer at war

Népszerű alkotóértékelések

Balázs_Erőss>!

Antony Beevor

Meglepően szórakoztatóan, már-már regényszerűen ír komor témákról. Mindezt úgy, hogy olvasás közben nincs meg a száraz adatdömping érzete. Elképesztő mennyiségű információt szűr át, elemez minden könyvében. Egyetlen balfogása (szerintem) az Olga Csehova-könyv volt, bár valószinűleg az én elvárásaimnak nem felelt meg.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Az Omaha felé tartó 116. gyalogezred katonái nehezen tudták kiverni a fejükből parancsnokuk, Charles D. Canham ezredes szavait, aki azt mondta, háromból két katona sosem tér haza. Figyelmeztetését jellegzetesen vontatott, déli hanglejtéssel fejezte be:
– Aki lepkefingnak érzi magát, most szó'jon.
Az Empire Broadsword nevű hajón a rangidős brit tiszt hasonló módon kedvetlenítette el embereit a bátorító beszéd végén:
– Ne aggódjanak, ha nem élik túl a partraszállást, rengeteg tartalékunk van, akik majd átgyalogolnak magukon.

79. oldal, Az armada átkelése

Antony Beevor: A D-nap A Normandiáért vívott csata

8 hozzászólás
Kuszma P>!

Ahogy a szövetségesek mindkét irányból Németország szíve felé vették az irányt – egy akkoriban keletkezett keserű német mondás szerint – „az optimista berliniek angolul, míg a pesszimisták oroszul kezdtek el tanulni”.

205. oldal, Amerikaiak az Elba partján

Kuszma P>!

– Ne feledjék el – mondta [Patton] nekik [a katonáinak] egy alkalommal –, soha egyetlen fattyú sem nyert háborút azzal, hogy meghalt a hazájáért. Csak úgy győznek, ha elérik, hogy a másik rohadék haljon meg az ő hazájáért!

20. oldal, A döntés

Antony Beevor: A D-nap A Normandiáért vívott csata

Kuszma P>!

A Führer, válaszul a szovjet harckocsizászlóaljak Berlin irányába történő gyors előrenyomulására, elrendelte a Panzerjagd hadosztály létrehozását. Ám jellemző módon ez a hatásos nevű, tankok megsemmisítésére életre hívott szervezet nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Az alakulat kerékpárosszázadokból állt, és a bicikliken főleg a Hitlerjugend tagjai ültek. Bilinccsel mindegyik kerékpár első kerekéhez és a kormányhoz két páncéltörő állványt rögzítettek függőlegesen. A kerékpárosnak elvileg csak pillanatok álltak rendelkezésére ahhoz, hogy leszerelje a Panzerfaustot és elfoglalja tüzelőállását, mondjuk egy T-34-es vagy egy Sztálin harckocsi ellen. Azt persze még a japánok sem várták el a kamikázéktól, hogy kerékpárral menjenek csatába.

103. oldal, Előretörés az Odera irányába

Kapcsolódó szócikkek: Berlin · Führer · Hitlerjugend · kerékpár
9 hozzászólás
Kuszma P>!

A késlekedés sokakat megviselt. A 3. páncéloshadosztály egyik tisztje filozofikus hangulatba került. „A háború 90 százaléka várakozás – írta naplójába –, ami voltaképpen nem is olyan rossz, amíg van olvasnivaló.”

296. oldal, Cobra hadművelet - az áttörés

Antony Beevor: A D-nap A Normandiáért vívott csata

2 hozzászólás
Kuszma P>!

A Hitler elmebajáról, illetve ennek mértékéről folytatott viták valószínűleg sohasem zárulnak le. De Maziére ezredes azonban, aki azon az április 22-i estén ott volt a bunkerben, és akinek több helyzetértékelő megbeszélésen is lehetősége volt közelről megfigyelnie a Führer viselkedését, meggyőződéssel állítja, hogy „elmebaja elsősorban saját személyiségének a német néppel való beteges azonosításával” lehetett összefüggésben. Ez mindenesetre magyarázatot adhat arra, miért akarta, hogy Berlin lakossága is öngyilkos legyen. Úgy tűnik, saját csapatai veszteségei ugyanolyan örömet szereztek neki, mint az ellenségé.

279. oldal, Az aranyfácánosok röpte

1 hozzászólás
Hanging_Moss_9102>!

Ha megvizsgáljuk Hitlernek ebben az időszakban táplált túláradóan optimista ambícióit, megállapíthatjuk, hogy nyilvánvalóan nem olvasta, vagy ha olvasta is, nem emésztette meg Lev Tolsztoj „Mennyi föld kell egy embernek?” című,1886-ban írott meséjét. Ebben egy Pahom nevű gazdag parasztnak valaki beszél a Volgán túli baskír vidék termékeny földjéről, s azt állítja, az ottani együgyű néptől ki-ki könnyűszerrel annyi földet szerezhet, amennyit csak akar. Amikor Pahom eljut a baskírok földjére, azok azt mondják neki, ezer rubelért annyi földet kap, amennyit egyetlen nap körül körbe tud járni. Pahom, aki lenézi őket egyszerűségükért, majd kibújik a bőréből örömében. Biztos abba, hogy hatalmas területet tud körüljárni. Csakhogy majdnem azonnal az indulás után sorra pillantja meg a vonzóbbnál vonzóbb dolgokat, és minden alkalommal úgy dönt, hogy még ezt is azt is megszerzi- itt egy tavat, amott egy földdarabot, amely éppen jó volna lentermesztésre. Aztán észreveszi, hogy a nap immár ereszkedőben van, és megérti: már azt kockáztatja, hogy mindent elveszít. Egyre gyorsabban fut, hogy visszatérjen. „Túl sokat markoltam-gondolja-,és mindent elrontottam.” Az erőfeszítés végez vele. A célnál hal meg, itt is temetik el.(…) 60 évvel későbbi történet mindössze annyiban más, hogy a sztyeppen nem egyetlen embert temettek el, hanem a Hitlert helyettesítő százezreket.

Lecter>!

A halálos áldozatok becsült száma „ötven és 15.000 között” volt.

360. oldal, Gold Book.

Tündérke P>!

Az élet olyan, mint egy gyereking: rövid és szaros.

178. oldal

Kuszma P>!

[1945] Április 23-án a nácik által működtetett prágai rádióállomás egyik műsorában kijelentették, azzal, hogy a Führer úgy döntött, a birodalom fővárosában marad, a „harcnak európai jelentősége lett”. Ugyanezen a reggelen a [szovjet] 3. csapásmérő hadsereg újságja a következő főcímmel jelent meg: „A haza ujjong! Berlin utcáin járunk!” A nemzetiszocializmus nemzetközi ügyért kívánt harcolni, miközben a nemzetközi kommunizmus szemérmetlenül fordult a hazafias jelszavakhoz.

283. oldal, A bombatámadás sújtotta város

6 hozzászólás