Antoine de Saint-Exupéry francia
← 생텍쥐페리, Антуан де Сент-Экзюпери, Антуан де Сент-Екзюпері, サン=テグジュペリ, อองตวน เดอ แซงเตก-ซูเปรี, Антоан дьо Сент-Екзюпери
1900. június 29. (Lyon) – 1944. július 31. (Marseille)
| Teljes név | Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry |
|---|---|
| http://www.facebook.com/antoinedesaintexuperyofficiel |
Képek 1
Könyvei 64
Kapcsolódó kiadói sorozatok: POKET zsebkönyvek · A Világirodalom Remekei · Füveskönyvek · Horizont könyvek · Klasszik · Fárosz · Híres könyvek · Hírességek levelei · Harc a levegőért · Helikon Zsebkönyvek · Macmillan Collector's Library angol · Wordsworth Children Classics angol · Wordsworth Collector’s Editions
Illusztrálásai 21
Antológiák 2
Róla szóló könyvek 3
Népszerű alkotóértékelések
Antoine de Saint-Exupéry
Elfogult vagyok vele. Csodálatosan írt. Színe, íze, illata, ritmusa és dallama van az írásainak. Ha őt olvasom, tudom, hogy az élet a Földön csodálatos és gyönyörű.
Antoine de Saint-Exupéry
Az, hogy ő a legjobb író mind közül, számomra axióma.
Népszerű idézetek
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
69. oldal, 21. fejezet
– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…
69-70. oldal
– Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
– Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem – mondta a kígyó.
– Hát te mit csinálsz itt?
– Iszom.
– Miért iszol?
– Hogy felejtsek.
– Mit?
– Azt, hogy szégyellem magam.
– Miért szégyelled magad?
– Mert iszom.
– Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.
34. oldal
– (…) Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…
66. oldal
