Anthony R. Pratkanis

A cenzúra bizonyos gondolatokat hozzáférhetetlenné tesz, s így azoknak „ázsióját” növeli. Példának okáért Salman Rushdie Sátáni versek című regénye nem lett volna bestseller, legföljebb néhány ezer példányban adhatták volna el, ha Khomeini ajatollah nem mondott volna halálos ítéletet a szerző fejére. Így listavezető lett.

150. oldal

Ha több türelemmel viseltetnénk mások hibáival szemben, könnyebben bocsátanánk meg a saját botlásainkat önmagunknak.

41. oldal

Mi a francnak ismétlik annyit ugyanazt a hirdetést?
{…}
Az ismétlés rábeszélő erejét Goebbels, a náci propaganda miniszter is érzékelte. A náci rábeszélőgép axiómája így hangzott: a tömegek azt tartják igazságnak, ami a legismerősebben hangzik. Goebbels így fogalmazott:
Az emberek általában sokkal primitívebben értékelik a dolgokat, mint hinnők. A propaganda épp ezért legyen végletesen egyszerű és folytonosan ismétlődő. Hosszabb távon az a rábeszélő győz, akinek sikerül kifejeznie a problémát a legközönségesebb szavakkal, és akinek van mersze örökké hajtogatni ezeket a szavakat, fittyet hányván az értelmiségiek ellenvetéseire.

109-110. oldal

Ahányszor bekapcsoljuk a tévét, a rádiót, kinyitjuk az újságot, a színes magazint vagy a könyvet, valaki nevelésben részesít bennünket, oktat és kioktat: rábeszél.

11-12. oldal

Albert Camus szerint az ember olyan teretmény, aki egész életét azzal tölti, hogy megmagyarázza, hogy miért nem abszurditás az élete.

35. oldal

Manapság a hírnevet nem kiérdemlik, hanem gyártják, gondosan elemezve a helyzetet, s elérve, hogy a rábeszélő úgy fessen, ami a legelőnyösebb: szeretetreméltónak, hitelesnek, erősnek, szakembernek stb. – attól függően, hogy épp mire van szükség. Amint a személyiséget megteremtették (híres ember vagy politikus képében), az rögtön áruba bocsátható, s szolgálhat bármely ügyet, leginkább azét, akinek van pénze rá.

87. oldal

… a történelem általában a győzteseket igazolja. „Sikeres” árulókról nem tudunk, mert aki győz, az már „hazafi”, s aki nem, az pedig csak áruló marad.

195-196. oldal

Ha média kevesebb „példát” mutatna, világosabbá válna, hogy mi a jó és mi a rossz ezen a földön.

92. oldal

Az alapos ismeretterjesztés érdeklődő és tájékozott nézőket feltételez. Ilyen befogadók híján az újságírók kénytelenek leegyszerűsíteni az üzeneteiket, s egyre inkább szórakoztatásba csomagolják, tovább csökkentvén a közönség nevelésének lehetőségét. A végeredmény lesújtó – Entman kifejezésével: demokrácia, állampolgárok nélkül.

169. oldal

Hitler nem sokra tartotta a tömegek felfogóképességét. Ha ma élne, érzékelné, hogy az emberek csak a meggyőzés mellékútjain járnak, s gondolkodásukban rendre szimpla rávezetések zsinórmértékére hagyatkoznak. A hatásos propaganda e rávezetőkön és az érzelmi húrok pengetésén nyugszik. Hitler így írt erről említett könyvében:
A propaganda elsősorban az érzelmekre hasson, s csak kisebb mértékben az értelemre. Nem szükséges, hogy a nép tudatosan gondolkodjék, hiszen az emberek felfogóképessége amúgy is meglehetősen korlátozott, intelligenciájuk csekély, viszont igen gyorsan felejtenek. Ehhez képest a hatásos propaganda csupán néhány pontra szorítkozhatik, s a jelmondatokat addig kell ismételnie, míg a közönség minden tagja megérti, hogyan kell értenie őket.

188. oldal