Annus József magyar
1940. május 6. (Püspöklele) – 2005. december 14. (Deszk)
Katalógusnév | Annus József |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 9
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Új termés Magvető
Szerkesztései 1
Antológiák 1
Népszerű idézetek
– Aztán vigyázzatok! – ennyit mond csak és igen csendesen. – Föl ne robbanjatok, a hétszentségit, mert akkor anyátok agyonver benneteket!
Röhögünk. Az öreg nem érti, miért.
– Akkor már verhet! – kiáltja oda az unokája.
– Így van – szól bele Miska is. – Mihály bátyám is úgy van, mint anyám a nyáron. Azt mondja, amikor a Marosra mentünk fürödni: én nem bánom, de ha belefulladtok, haza ne merjetek jönni, mert agyoncsaplak benneteket…
10-11. oldal (Móra, 1980)
Nocsak, elég az hozzá, ott lépegetek egy alkalommal a strázsán, szedegetem a lábam ugyancsak, mert két óra őrség után hideg volt ott nagyon, hiába szoktuk meg. A bakancs is hitványka. Majdnem úgy voltam, mint az egyszeri ember: csizmában járok én, csak mezítlábas nyomot hagyok…
40. oldal (Móra, 1980)
Megállít például a vén Gazdagh Jóska bácsi:
– Na, hogy mondja az iskola?
– Hát… – vonom föl a vállam, mert felelni az efféle kérdésre igen nehéz.
– Na, ide hallgass! Van-e még szalonnátok a kamrában?
– Nem sok, olyan féloldalnyi.
– Na, az éppen elég. Kettévágod, elviszed estendőn az iskolához. Az egyik felét az egyik sarkához kötöd, a másikat a másikhoz. De jó erősen ám! Majd meglátod, reggelre elhúzzák a kutyák az iskolát…
Az öreg jóízűen nevetett a saját tréfáján, én azonban csak hümmögettem. Nem láttam be, miért kellene az iskolát a helyéből kutyákkal elvontatni. Jól éreztem én ott magam a sok gyerek között, aztán meg a Pintér kisasszony nem is osztogatta lépten-nyomon a körmösöket, nádpálcás pacsikat.
44-45. oldal (Móra, 1980)
Hát maradjon, bánja a fene, de csak láncon! Ezt mondta az apám. Hej, nagyon nem tetszett a kutyának ez az ítélet, pedig én úgy csináltam meg a dolgot, hogy a nagy eperfa meg a kútágas közé kifeszítettem egy vezérdrótot, azon futott a lánca végén egy karika. Így hát futkoshatott azért kedvére. (A drót miatt el is nevezték a szomszédok telefonos kutyának.)
80. oldal (Móra, 1980)
Partra fut föl a falu szélén a mai temető is. András bácsi megtöppedt sírhalmán vetett porcsin koszorúja fut körbe. Bent a közepén azonban kinőtt egypár gyomnövény. Már nyúlok érte, hogy kitépjem, kezem azonban megáll a levegőben. Nézem a növényt. Amit más gizgaznak vélhet, az nekünk virág. Meg is kellene néznem a nagy könyvben, hogyan nevezték el a tudósok ezeket a sárga apróságokat. Naprózsának talán. Ő másként mondta ezt is: örökégő.
Hagyom hát, világítson neki.
108. oldal (Móra, 1980)