!

Annie Ernaux francia

1940. szeptember 1. (Lillebonne, Franciaország) –

Nem
Wikipédiahttps://en.wikipedia.org/wiki/Annie_Ernaux

Könyvei 12

Annie Ernaux: Árulás / Egy asszony
Marguerite Yourcenar – Michel Tournier – Marguerite Duras – André Pieyre de Mandiargues – Annie Ernaux – Patrick Modiano – J. M. G. Le Clézio – Marc Petit: A halál betegsége
Annie Ernaux: La place
Annie Ernaux: Les années
Annie Ernaux: La honte
Annie Ernaux: « Je ne suis pas sortie de ma nuit »
Annie Ernaux: Une femme
Annie Ernaux: Mémoire de fille
Annie Ernaux: L'événement
Annie Ernaux: L'occupation

Népszerű idézetek

>!
Irogenia

Mosolyog, azt mondja, először történik vele ilyesmi, mielőtt veled találkozott volna, nem is sejtette, hogy a halál is lehet eleven.

A halál betegsége

>!
Irogenia

Lehetséges, hogy amióta csak eszmélnek, az emberek nem értették meg, hogy a szépség közölhetetlen, és hogy az élőlények sem hatolhatnak jobban egymásba, mint a tárgyak? Ringatóztak itt a tavon, mely jóságosan oltalmazta őket, ringatóztak a kivilágított csónakokban, s tönkretették az éjszakát, s elhitették magukkal, hogy boldogok. Nem szenvedtek attól, hogy ez a minden oldaláról lezárt tó nem enged nekik kijáratot máshová; megbékélnének azzal, hogy örökké itt körözzenek e hegyek lábánál, melyek rejtegetnek előlük valamit. Egyikük sem próbált meg kisiklani a Rhone szűk torkolatán, mely ezen az órán nem volt egyéb, mint az éjszaka hatalmas cseppfolyósága.

Marguerite Yourcenar: A nászéjszaka

>!
Azazello

Majd megkérdezi: Mit akar tulajdonképpen?
Azt mondod, ki akarod próbálni, meg akarod kísérelni, próbálod megismerni ezt is, hozzá akarsz szokni, a testéhez, a melléhez, az illatához, a szépségéhez, a testében rejtőzködő veszélyhez, hogy gyermekeket hozhat a világra, meg akarod szokni ezt a csupasz formát, amelyen nincs fölösleges izomzat, nincs erő benne, az arcát, a meztelenségét, a bőrét és az életet, amelyet valami véletlen folytán éppen ez a bőr fed be.

Marguerite Duras: A halál betegsége

>!
Surréalisme

Le soleil d'août chauffait la peau. Les paupières fermées, sur le sable, c'était la même femme, le même homme. On baignait dans son corps, le même que celui de l'enfance sur les galets de Normandie, des vacances anciennes sur la Costa Brava. Une nouvelle fois ressuscités du temps dans un linceul de lumière.

227. oldal

>!
Irogenia

…és egy csapásra megértik, hogy a boldogságot nem valamely test mélye rejti magába. Különös testvériség kötötte most ezekhez a férfiakhoz, akik ugyanebben a percben úgy könyököltek az éjszakára nyíló ablakokban, akár egy szirtfokbörtönben, melyből az ember nem vetheti ki magát. Hiszen ki tudja, hová zuhanna. Férfiak és nők jönnek és mennek, egy önmaguknak teremtett térben, melyet körbeépítettek házaikkal és bútoraikkal, és amelynek semmi köze már ahhoz, ami a világegyetem volt egykor.
És létezett mégis. Önmaga által létezett, közömbösen minden kapcsolat iránt, mely létrejöhet közte és az emberek között, és Georges megértette, olyan megindultsággal, mely kis híján könnyekre fakasztotta, hogy e tönkretett táj szépsége pontosan abban fogható meg, hogy ellenállunk a történések összes lehetséges értelmezésének, hogy beérjük azzal, hogy létezünk, és hogy bármilyen erőfeszítés árán, de eltaláljunk máshová.

Marguerite Yourcenar: A nászéjszaka

>!
Konok_Lili

A gondolatok játéka ugyanolyan érzést váltott ki belőlem, mint a fényűzés, irrealitásuktól sírni volt kedvem.

>!
Konok_Lili

Nem akartam, hogy újból kislány legyen, nem volt hozzá „joga”.

152. oldal