Annette Herzog

A szívem bukfencet vetett a boldogságtól, izgatottságtól és reménykedéstől. És a félelemtől, mert ha reménykedünk valamiben, akkor félünk is, hogy a remény nem teljesül be.

80. oldal

Úgy látszik, a becenevekkel ugyanaz a helyzet, mint az igaziakkal: valakitől kapjuk, mindegy, hogy akarjuk-e, vagy sem.

11. oldal

Miért mindig túl későn látjuk be, hogy milyen jó dolgunk volt egykor? Sok mindent csak akkor becsülünk meg, amikor már elveszítettük.

99. oldal

Mit mondott? Kutyát? Anna egy kutyát szeretne???
Megtisztogattam a fülemet, mert ezt egész biztosan félrehallottam. Mit akarhat Anna egy bolhazsáktól, amikor itt vagyok neki ÉN?

27. oldal

Legszívesebben Anna ölében üldögélek. Legjobb, ha épp a házi feladatát írja, mert akkor nem ugrál fel állandóan. Imádom ha a szőrömet vakarássza. Sajnos túl ritkán teszi. Ha lenne beleszólásom, gondoskodnék róla hogy a macskás gyerekek sokkkkkal több házit kapjanak. Három órányit naponta- vagy inkább négyet. Akkor legalább egy helyben maradnának, és nem rohangálnának állandóan.

3. oldal

Bemutatkozom: Arisztotelész vagyok.

(első mondat)

Sziasztok, újra itt vagyok!

(első mondat)

nekiálltak kirakózni. ötszáz darabosat!
Ha rendrakás is addig tart, mint a festés,
akkor a második évemet is a pincében kell töltenem,
mielőtt végre helyem lesz Anna szobájában.
Csak egy dolog nem tart sokáig ebben a családban ez pedig
a : nyugalom. Felriadtam, ahogy becsapódott odalenn
a ház ajtaja. Bumm! Bang!

32. oldal

Nem ronthatja el az ember az egész életét veszekedéssel és haraggal, ahhoz túl rövid!

40. oldal

Körbe-körbejárnak a gondolataim, állapítottam meg. Nem csoda: hogyan összpontosíthatna az ember (a macska) az élet nagy kérdéseire, ha üres a hasa?

50. oldal